DR. GÁL ZOLTÁN
DR. GÁL ZOLTÁN
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita első fordulójában elhangzottak egyértelműen jelzik, hogy a tervezet túlmutat a sokadik Btk. és Be. módosításának jelentőségén.
A miniszteri expozéban, valamint a vezérszónokok mondanivalójában tükröződött az a világméretekben is jelen lévő vita, amely akörül folyik, hogy milyen válaszokat adjunk a növekvő bűnözésre, az emberek biztonság iránti vágyára. Ugyancsak hivatkozhatunk a nemzetközi tapasztalatokat illetően arra is, hogy a kriminálpolitika kapcsán a különböző politikai erők a maguk általánosabb társadalompolitikai nézeteiket is megjelenítik.
Tisztelt Országgyűlés! A jobboldali vagy konzervatív felfogás - és e jelzőket nem pejoratív értelemben használom -, kissé módosítva Dávid Ibolya képviselő asszony korábbi hasonlatát, azt vallja, hogy több börtönrács és mögötte több ember kisebb bűnözést, kevesebb bűnözőt eredményez. E felfogás véleményem szerint arra épít, ami a bűn kapcsán természetszerűleg mindnyájunkban lakozik, nevezetesen: a bosszúra, vagy annak civilizáltabb, racionalizáltabb változatára, a megtorlás iránti vágyunkra.
Ez az elem természetesen benne van a büntetőjogban, mint ahogy az is igaz, hogy a büntetőjog - vagy tágabban: a kriminálpolitika - nem hanyagolhatja el a társadalom ilyen tartalmú, hol felerősödő, hol gyengülő várakozásait.
Tisztelt Országgyűlés! A zéró tolerancia, vagy az úgynevezett betört ablakok elve kezd egyfajta elméleti alappá emelkedni a konzervatív gondolkodásban, és ez megjelent a mi vitánkban is. Ez némi egyszerűsítéssel azt jelenti, hogy büntetni kell a legkisebb rendellenességet is, mert a kis szabálysértés szüli a nagy bűnt.
(12.10)
Ebben van is ráció. Ma már azonban látni, hogy ez a felfogás zsákutca, és a gyakorlatban elkerülhetetlenül rendőri visszaélésekhez vezet. Egy New York-i kutatás szerint ott, ahol ez a zéró tolerancia elve elindult világ körüli útjára, egy 1997-ben tartott kutatás szerint a New York-iak 54 százaléka vélte úgy, hogy a rendőrség hazudik, törvényt sért és bizonyítékokat hamisít, hogy a zéró tolerancia jegyében az eredményesség látszatát keltse. Ugyancsak New York városa 2001 elején 50 millió dollárt fizetett ki az 1996-97 között jogtalanul letartóztatottak kártérítéséért.
A szigorú büntetéseknek és a büntetéskiszabási gyakorlatban a börtönbüntetést preferáló felfogásoknak van még egy nagy hibája vagy egyoldalúsága. Nevezetesen: nem teszi fel a kérdést, hogy mi lesz azután; mi lesz a börtön után, hogyan illeszkednek vissza a társadalomba, mi lesz azzal a több tízezer börtönviselt emberrel, hogyan és hol találnak ezek fogódzót a normális élethez, mi tartja vissza őket az újabb bűncselekmények elkövetésétől.
Természetesen vannak olyan emberek, akik tudatosan úgy szervezik meg életüket, hogy ahhoz a bűnözés mintegy természetes elemként és feltételként van jelen. Erre vagy csak erre építeni kriminálpolitikát azonban nem lehet. Figyelemre méltó és mindenképpen elgondolkodtató ugyanis az, hogy például 2000-ben hazánkban a fogva tartottak 49 százaléka első bűntényes volt, 40 százalékuk pedig Magyarország északkeleti régiójából származott.
Fontos továbbá hangsúlyozni, hogy nincs semmi bizonyíték, tudományos kutatási eredmény, empirikus tapasztalat arra nézve, hogy összefüggés lenne a szigorú büntetéskiszabási gyakorlat, a nagyobb büntetőjogi fenyegetés és a bűnözés valóságos nagyságrendje között.
Tisztelt Országgyűlés! Mindezekre tekintettel véleményünk szerint csak a társadalmi szolidaritás elvének megfelelő létfeltételek megteremtése, a kiszolgáltatottság nélküli élet, a biztonságos munkaerőpiac, a korszerű egészségvédelem, a szociális biztonság és a szegényeket támogató esélyteremtés együttvéve képes csak ellensúlyozni a társadalomban mindig jelen lévő bűngerjesztő okokat. Ehhez csatlakozva lehetséges csak korszerű és hatékony a bűnüldözés, hatásosabb az igazságszolgáltatás, és mindezek révén lehet a társadalom által elvárt szinten tartani a bűnözést.
Ami a bűnözés elleni fellépés imént említett társadalomfilozófiai háttere mellett számunkra zsinórmértéket és egyben cselekvési keretet jelent, az a demokratikus jogállam, az alkotmányosság és a törvényesség követelményeinek maradéktalan érvényesítése. Ezért elutasítunk minden törekvést, amely az embereket arról akarja meggyőzni, hogy biztonságuk csak szabadságuk árán szavatolható.
Tisztelt Országgyűlés! A kriminálpolitika lényegét illetően részben program, részben norma, amely nemcsak a jelen, hanem a belátható jövő kihívására is válaszokat keres. Hazánk még sokáig az utolérő modernizációs fejlődés útját járva kényszerül válaszokat keresni a bűnözés helyes kezelésmódjára. Ma esély van arra, hogy a polgári demokratikus viszonyok konszolidálódása, az életminőség javulása, a modern államok gazdasági vérkeringésébe történő bekapcsolódásunk és az ettől remélt előnyök hatása következtében a közbiztonság és a bűnözés terén nem kell drámai változásokra számítanunk. Amennyiben hazánk fejlődése valamely általunk nem befolyásolható okok következtében nem torpan meg, megszilárdult demokratikus viszonyaink egyensúlya tartósan fennmarad, és ez azt is jelenti, hogy Európa bűnügyi térképén megmaradhatunk a középmezőnyben.
Tisztelt Országgyűlés! Mindent összevetve: arra a következtetésre juthatunk, hogy a bűnözés jelenléte a jövő társadalmában élő ember életminőségének egyik meghatározója lesz, és ehhez kell szabnunk stratégiánkat. Nincs okunk a lazításra, de arra sem, hogy a jogalkotás folyamatát vészhelyzeti intézkedésekké változtassuk. Álláspontunk szerint a megfelelő büntetés az ésszerű büntetés, azaz amely az elkövetett tettel arányos joghátrányokat alkalmaz, de a megbüntetett számára nem teszi lehetetlenné a társadalomba történő visszatérést, sőt a büntetés végrehajtási rendszere és a büntetési rendszer maga valóban a visszatérni vágyókat és arra törekvőket támogatja.
A helyes és a társadalom érdekeinek is megfelelő büntetéskiszabási gyakorlat garanciája, ha a büntetőjog ésszerű büntetéskiszabási elveket határoz meg. Ezért is kell visszaadni a bírák mérlegelési szabadságát. Ez azt is jelenti, hogy a bűnözés befolyásolásának, a biztonság fenntartásának alapfeltételeit csak hosszabb időtengely mentén lehet és kell meghatározni. Ez a követelmény szükségképpen túlmutat a választási ciklusokhoz kötött politizálás időtartamán és lehetőségén.
Tisztelt Országgyűlés! Mindezek alapján mi a következőkben látjuk a következő évek fő gyakorlati teendőit.
Még ebben a ciklusban azoknak az elveknek az alapján, amelyen a benyújtott módosítás is nyugszik, meg kell alkotni az új büntető törvénykönyvet. Végre kell hajtani a bűnüldöző szervek strukturális reformját, hogy valóban kockázatosabbá tegyük a bűnözést. Új alapokra kell helyezni a bűncselekmény sértettjeinek és kárvallottjainak társadalmi és állami forrásokból való teljes körű kártalanítását. Gyökeresen meg kell változtatni a bűnmegelőzés anyagi, jogszabályi és társadalmi hátterét. Végezetül: új felfogás szerint kell szabályozni az úgynevezett biztonsági piacot.
Ezeknek az elveknek és gyakorlati teendőknek a végrehajtásától várhatjuk a nagyobb biztonságunkat. Az előterjesztett javaslat jó lépés ebbe az irányba.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
