DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Vannak most képviselők közöttünk, akik több információval rendelkeznek, mint más képviselők. Én az utóbbi kategóriába tartozom, bár érteni véltem azt, amit Salamon képviselő úr itt elmondott a négypárti megállapodásról, és nyilvánvalóan a négypárti megállapodás majd a szavazásoknál mindannyiunkat kötelez is. Egy megállapodásból ez következik.
Ugyanakkor itt vannak előttünk módosító indítványok, és ha egy kicsit is komolyan vesszük ezt a vitát, és a vita végéig még alakulhat bármi, akkor talán nem felesleges érvelnünk olyan dolgok mellett is, ami esetleg a négypárti megállapodásnak nem része. Az általános vitában is elmondtam azt, nem fogok rá visszatérni, mert itt konkrét módosító indítványokról fogok beszélni, hogy hivatkozzam is mindjárt az egyikre, az 5. módosító indítványra, amit az MDF-es képviselők nyújtottak be.
Én értem azt, hogy van egy politikai szándék a parlamenti pártok között, hogy a lehetséges minimumra korlátozzuk most az alkotmánymódosítást. Elfogadom ilyen szempontból Vastagh képviselő úrnak azokat az érveléseit, amit az előbb tett Nagy Gábor képviselő úr megszólalása kapcsán. Én osztom azt, amit Nagy Gábor elmondott, szeretném látni én is egyszer az alkotmányban azt, ami itt megfogalmazódik, de elfogadom azt, hogy most ez szűken nem tartozik a tárgykörhöz akkor, amikor csak azokat a kérdéseket célozzuk meg, amelyek a csatlakozás miatt szükségesek.
Én azonban azt gondolom, hogy nem elégséges megállapodni egy Európa-klauzuláról, amelynek a szövegét itt most még nem látjuk magunk előtt, hanem ennek a klauzulának meg kellene ágyazni. Ha egy kicsit is igényesek akarunk lenni jogászként, akkor ettől nem tekinthetünk el. Tehát, amikor egy szűk alkotmánymódosításban gondolkodunk, akkor én ezt beleértem, és ilyen szempontból nézek rá az MDF-es képviselők módosító indítványára.
Az 5. számú módosító indítványuk, ami az alkotmányban egy új 6. § (3) bekezdést helyezne el, azt célozza, hogy az államcélok között megfogalmazza azt, hogy a Magyar Köztársaság elősegíti az európai integrációs folyamatot. Hiszen tudjuk jól, hogy ez egy folyamat, ez a csatlakozással nem ér véget, hanem nagy valószínűséggel az elkövetkezendő évtizedekben is zajlani fog. Azt már nem gondolom, hogy ami az általam felolvasott tagmondat után szerepel, az feltétlenül fontos és pontos, de azt fontosnak tekinteném, hogy az államcélok között a Magyar Köztársaság törekvését az alkotmány megfogalmazza.
Ez fontos lenne azért is, mert többek között ezen dőlhet el, hogy mi egy Olaszország típusú tagállam leszünk, amelyet az Európai Bíróság lépten-nyomon elmarasztal, mert az ilyen típusú kötelezettségeit nem teljesíti, vagy egy más típusú tagállam leszünk, amelynek nem kell állandóan szembefutnia az Európai Bíróság döntéseivel. Ugyanis, ha az államcélok között megfogalmaznánk ezt, amit az MDF-es képviselők itt felvetettek, akkor ez a Magyar Köztársaság jogintézményein is számon kérhető lehetne, minden szempontból. Akár még az Alkotmánybíróság is bizonyos tevésnél vagy nem tevésnél figyelmeztethetné a maga eljárási rendjében a kormányt vagy bármelyik alkotmányos intézményt, hogy megfelel-e ennek az államcélnak, ami itt megfogalmazódott, vagy sem.
A következő kérdés az, hogy az európai klauzulát, amiről most megállapodás látszik, hol kell elhelyezni. Azt valószínűsítem, hogy ez marad a 2. §-ban. Az MDF-es képviselők, hogy csak a 7. módosító indítványra utaljak, ezt az európai klauzulát az államcélok között, tehát a 6. §-ban fogalmaznák meg. Nem hiszem, hogy ez a legfontosabb kérdés, de én ilyen szempontból megint csak arra hajlok, hogy az államcélok között kellene ezt megtenni, és nem a 2. §-ban, ahol a legalapvetőbb dolgokat szabályozza az alkotmány, hogy egy független jogállam vagyunk, és itt szabályozza a népszuverenitás lényegét.
Szerintem eddig is vakvágányon volt az a vita, amit mi folytattunk szuverenitásból adódóan hatáskörök átruházásáról vagy közös gyakorlásáról. Én örülök annak, hogy a megállapodás, amit Salamon képviselő úr itt már előrevetített, a hatáskörök közös gyakorlása körül kristályosodott ki, és nem átruházásról beszélünk. Bár megjegyzem, a napi gyakorlati életben az egyik vagy a másik megfogalmazásnak semmiféle jelentősége nincs. Akkor is én szebbnek tartom és helyeslem azt, tartást ad ilyen szempontból a magyar gondolkodásnak, hogy mi közös hatáskörgyakorlásról beszélünk.
Eddig sem fogadtam el azokat az érveket, amik elhangzottak, hogy az Uniónak vannak olyan intézményei, ahol a közös hatáskörgyakorlás nem értelmezhető, hanem csak az átruházás. Közös hatáskörgyakorlás mellett mindig felhozták egyesek érvnek azt, hogy, mondjuk, ez a miniszteri tanácsban megvalósul, hiszen ott ül a magyar miniszter, a Bizottságban majd nem biztos, és az Európai Bíróságban sem biztos. Azt gondolom, hogy ezek az érvek akkor sem voltak helyesek.
Nem az a dolog lényege, hogy fizikai valójában ott van-e egy magyar képviselő, miniszter, vagy nincs, hanem az, hogy ezek a hatáskörök, amit az Európai Közösséggel mi közösen gyakorlunk, minden esetben - eddig is így volt, és a jövőben is így lesz - egyhangú döntésekkel kerülnek át a Közösséghez, amit majd a Közösség minősített többséggel gyakorol, és nem egyhangúlag.
(17.40)
Tehát ez egy lényeges dolog, hogy erről a Közösség eddig is és a jövőben is egyhangúlag döntött. Ha tehát a Közösség hatásköre bővül, márpedig folyamatosan bővülni fog, azt egy egyhangú döntés előzi meg. Vagyis minden esetben minden a mi akaratunknak megfelelően történik, ezért értelmetlen arról beszélni, hogy csökken-e a szuverenitásunk, mert meggyőződésem, hogy semmilyen szinten nem csökken, csak a szuverenitásból eredően bizonyos hatásköröket jól felfogott érdekeinknek megfelelően másként gyakorolunk. Azt gondolom, hogy ez a helyes értelmezés. Tehát szimpatikus számomra, hogy az MDF-es képviselők ezt a kérdéskört a 6. §-ban helyezték volna el.
Az is szimpatikus számomra, hogy a hatáskör-átruházásból adódóan bizonyos korlátokat is megfogalmaznának. Én nem sorolnám fel még egyszer mondva azokat az alkotmányos szakaszokat, amit az Ékes-Herényi-féle javaslat felsorol, mert azt gondolom, hogy nem teljes; és azt is tudom, hogy mit gondol erről az Európai Bíróság - egyre inkább azt gondolja, hogy a tagállamok alkotmányai sem jelentenek számára szentséget akkor, amikor a közösségi jogot érvényesíteni akarja. De továbbra is azt gondolom, hogy a magyar alkotmányban vannak olyan alapjogok, amelyek egyszerűen magasabb szinten védik azt az alkotmányos értéket, mint az az Európai Unió jogában van, és ezért az ilyenfajta korlátok keresése számomra szimpatikus dolog.
Arról beszéltem, hogy az MDF-es képviselők indítványában van egy logika, mert megágyaznak ennek az európai klauzulának; arról már beszéltem, hogy megfogalmazzák a Magyar Köztársaság célkitűzéseit, ha úgy tetszik, itt az európai integráció során; a következő kérdés már az Országgyűlés hatáskörének megalapozását jelenti, erről azonban csak egy következő vitaszakaszban szólhatok.
Köszönöm a türelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
