DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm. Tisztelt Ház! Mondom, hogy akkor valósulnak meg dolgok, ha annak eljön az ideje - egyfajta bölcsesség, nemde? Ezt azért mondom, mert éveken át, az elmúlt 3-4 esztendő során ismételten olyan helyzetbe kerültem, amikor a magyar állampolgárok, akik az ország határain kívül... - az ő szavazataikról volt szó, e tekintetben meghallgatott a külügyi bizottság, az emberi jogi bizottság, annak nyomán, hogy szerte a világon, Manilától Clevelandig, San Diegótól különböző helyeken, Montrealig járva különböző egyének és a magyarok intézményei, ilyesmivel fordultak hozzánk, személy szerint hozzám, mert én voltam ilyen helyzetben.
Különös érv, ami mindenütt elhangzik, hogy az egy bevett szokás szerte a világon, Magyarország, nagyon-nagyon kivételesek voltunk, elmaradottak olyan tekintetben, hogy állampolgáraink, akik az ország határain kívül voltak a választások idején, nem voksoltak; nemcsak akik tartósan távol voltak, hanem olyanok sem, akik akár üzleti vagy diplomáciai úton. Nos, ezen túl vagyunk, hála istennek, hála a bölcsességünknek. Az azonban valóban megfontolást érdemel, amit Salamon képviselő úr mondott, hogy a menekülteknek is ez bizony, azt hiszem, újragondolást érdemel, mert amíg az állampolgár igen, a menekült, az az érzésem és az az általános tapasztalat, szerte a világon, hogy nem.
Hogy milyen érvek szólnak emellett, engedtessék meg még néhány másodpercben: azt szokták mondani, hogy aszerint szavazhat vagy nem szavazhat valaki a választáson, hogy részt vesz-e a közteherviselésben, adófizető-e. Ha valaki Manilában lakik, magyar állampolgár, vagy Montrealban, de nem fizet Magyarországon adót, akkor hogyhogy beleszól a közügyekbe, hiszen sok ország alkotmányában éppen az adófizetés volt valamikor az indítéka annak, hogy önállóságot kértek, követeltek és önállóak lettek.
Itt azonban hasznos nekünk kontemplálni, tisztelt képviselőtársaim, azt, hogy Montrealban, Manilában, Los Angelesben és szerte a világon, magyar állampolgárnak és magyarnak lenni, bizony - hogy mondjam, hogy ne hangozzék nagyon szimbolikusnak -, nehezebb, mint Szegeden vagy Sárbogárdon. Ugyanis, magyarul beszélni abban a környezetben, a magyar identitás... - és sokan úgy csinálják, hogy fönntartják egyesületeiket, a magyar nyelvet művelik olyan helyen, ahol csak 10-en vagy 20-an vannak egy 40 milliós tengerben. Tehát az az áldozat, amit magyar állampolgárok az ország határain kívül, szerte a világban mutatnak, ilyen formában elismerést nyerne. Ezzel nem nagy számú szavazóval fogunk számolni. Erről is vannak érdekes statisztikák. Például a lengyelek; úgy szokták mondani, hogy az Amerikai Egyesült Államokban 6 millió lengyel van, és ebből 30 ezren szavaznak a lengyelországi választásokon - vagy még kisebb szám.
Nincs itt arról szó, hogy majd valahol, messze élő emberek elhatározzák vagy befolyásolják a választások kimenetelét. Inkább szimbolikus dologról van szó. Olyan emberek és intézmények kötődnek a hazához, a magyar nemzethez, Magyarországhoz, ahol bizony ez az ország jobban jár vele.
Köszönöm.
