DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Világosan lehetett látni, hogy eddig szinte kizárólag a fideszes képviselők szólaltak fel, védték módosító indítványaikat. A szocialista képviselők azért voltak viszonylag passzívak, szemben szokásaikkal, mert született ma egy megegyezés, és úgy ítéltük meg, hogy ezzel a megegyezéssel kell foglalkoznunk, erre kell koncentrálnunk.
Most azonban Salamon képviselőtársam úgy lépett fel, mintha nem született volna meg egy nagyon fontos, kompromisszumon alapuló megállapodás, védeni kívánt egy olyan módosító indítványt, amely alapjaiban érinti alkotmányos berendezkedésünk értelmezését, a legalitás és a legitimáció alapvető problémáit.
Erről a kérdéskörről vitát folytattunk az alkotmányügyi bizottságban is, és ott kifejtettem azt, miszerint ez az új preambulum egyfelől ellentmondásos, másfelől pedig teljes mértékben szemben áll a mai alkotmányos berendezkedés legfőbb elveivel és legfőbb jogi rendelkezéseivel.
(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A vita során a bizottságban Salamon képviselőtársam arra hivatkozott, hogy tulajdonképpen az 1994-98 közötti alkotmány-előkészítő munka keretében sikerült egy olyan konszenzusra jutniuk az akkori politikai erőknek, amely valamilyen hasonló megszövegezést tartalmazott. Áttekintve az akkor megszületett szövegeket, meg lehetett állapítani azt, hogy ilyen konszenzus valójában nem jött létre, tudniillik akkor mind a Szabad Demokraták Szövetsége, mind a Magyar Szocialista Párt által támogatott preambulumjavaslat a Szent Koronát mint a magyar hagyomány részét említi, nem pedig mint olyan intézményt, amely kifejezi az állam ezeréves jogfolytonosságát. Ez pedig egy döntő különbség.
Nyilvánvaló, hogy a magyar történelemben a Szent Korona, a Szent Korona-tan és a Szent Korona-birtoktan meghatározó szerepet játszott, azonban a modern alkotmányosságban ezt a funkciót már egyáltalán nem tölti be. Ha pedig egy ilyen preambulumot elfogadnánk, akkor az a látszat keletkezne, hogy mégiscsak a Szent Koronának, a Szent Korona-tannak és a Szent Korona-birtoktannak valamilyen jelentőséget tulajdonítani akarunk. Mivel az Alkotmánybíróság jogosult arra, hogy ne csak az alkotmány tételes jogi rendelkezéseit, hanem a preambulumot is értelmezze, ennek a preambulumnak az alapján, amelyet Salamon képviselőtársam javasolt, lehetőség nyílna az alkotmány számos rendelkezésének átértelmezésére, lehetőség nyílna arra, hogy a történelmi alkotmány számos mozzanatát ezen preambulum segítségével mintegy beemeljük a mai, hatályos alaptörvénybe.
Horváth képviselőtársam nemrég fejtegette azt, hogy milyen jelentős volt az 1946. évi I. törvénycikk. Szerintem nem volt az okfejtése tökéletesen világos, egyértelmű abban a tekintetben, hogy ez a törvénycikk nem jelentett egy teljes alkotmányt, viszont annak a törvénycikknek a preambuluma megfogalmazott nagyon fontos alkotmányos alapelveket. Nem volt tehát ez egy teljes alkotmány, az államformáról rendelkezett, valamint a preambuluma az emberi és állampolgári jogok egy rövidített katalógusát sorolta fel, és egyben hivatkozott a népszuverenitás elvére is.
Ennek az 1946. évi I. törvénycikknek a magyar alkotmányos fejlődésben mégis óriási a jelentősége, tudniillik ez volt az a törvénycikk, amely végérvényesen szakított a történelmi alkotmánnyal, a történelmi alkotmányossággal, a nemzetszuverenitás tanáról, amelynek egyik fajtája például a Szent Korona-tan is, áttérést jelentett a népszuverenitás elvére. A nemzetszuverenitás elméletének az a lényege, hogy a fejedelem, a király és a nemzet együttesen az állam fő szervei, együttesen a szuverenitásnak a letéteményesei, még akkor is, hogyha a nemzet emeli maga fölé az uralkodót, mert a nemzet köteles maga fölé uralkodót emelni, viszont az uralkodónak tudnia kell azt, hogy ő a nemzet akaratából vált fejedelemmé, királlyá. Ez a szerves egység fejeződik ki abban a megfogalmazásban, amely szerint a Szent Korona egy teljes testtel rendelkezik, amelynek feje van, ez az uralkodó, és tagjai vannak, ez a nemzet, hosszú ideig a nemesség, később még a valamelyest kiszélesített választójog alapján politikai jogosultságokkal rendelkezők.
Azonban ez a fajta, Szent Koronára és Szent Korona-tanra alapozott jogfolytonosság a XX. században több alkalommal is zátonyra futott. Ha nagyon szigorúan akarnánk értelmezni a történelmi alkotmányt, akkor azt kellene mondanunk, hogy annak alapján utoljára Hadik János volt jogszerűen Magyarország, pontosabban, ahogy kinevezték, IV. Károly magyar miniszterelnöke, és minden azt követő állam-, illetőleg kormányfő már valamelyest a történelmi alkotmány talajáról letérve nyerte el a funkcióját.
Azt tudjuk tehát mondani, hogy Magyarország esetében ez a fajta megállapítás egyfelől jogtörténeti szempontból sem helytálló, másfelől jogelméleti szempontból sem állja meg a helyét, tudniillik a népszuverenitás tana, amint az előbb már jeleztem, teljes mértékben szemben áll ezzel a Szent Korona-tannal, amely a nemzetszuverenitásnak egy meghatározott, Magyarországon kialakult, kidolgozott felfogása, elmélete.
Tisztelt Képviselőtársaim! Abban az esetben, ha a szöveget végigolvassuk, akkor azt látjuk, hogy egyszerre jelképezi a Szent Korona az ezeréves folytonosságot, másfelől pedig érvényesül a népszuverenitás és a demokrácia elve. Az adott kornak, a dualizmus korának és a Horthy-korszaknak a közjogászai és jogbölcselői mindig nyomatékosan hangoztatták azt, hogy a nemzetszuverenitás és különös tekintettel a Szent Korona-tan az állandóságot kívánja kifejezni, szemben a népszuverenitás elvével, amely a változékonyságot, a demokráciát jelenti.
Egészen más a jogfilozófiája ennek a két kategóriának, egészen más politikai rendszert előfeltételez, egészen más az a szemlélet, ahogy állam és állampolgár viszonya megjelenik az egyik, illetőleg a másik elméletben. Mindezek miatt megítélésem szerint tarthatatlan ez a módosító indítvány, lehetetlen a magyar alkotmányt egy ilyen preambulummal ellátni.
Végezetül azt is megjegyezném, Salamon képviselőtársam több alkalommal is utalt arra, hogy minél szikárabb legyen ez az alkotmánymódosítás, minél szűkebb területre terjedjen ki.
(19.10)
Ennek a témakörnek az összekapcsolása az európai uniós csatlakozással teljes mértékben megalapozatlan. És meg kell azt is jegyeznem, egyetlenegy európai uniós tagállam alkotmánya nem tartalmaz a történelmi régmúltra való ilyen utalásokat, még olyan ország esetében sem, amely a történelmi múltjára rendkívül sokat ad; a francia alkotmány is az 1789-es francia forradalomra és annak elveire hivatkozik, nem pedig arra, hogy Klodvig felvette 496-ban a kereszténységet, és ennek alapján létrejött egy keresztény frank, majd egy keresztény francia állam.
Tisztelt Képviselőtársaim! Javaslom ennek a módosító indítványnak az elutasítását.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
