DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Talán távolról érdemes kezdeni. Most már a sokadik ilyen beszámolót vitatja a parlament, és lehet, hogy késő jelezni, de én azt gondolom, hogy a parlament, nevezzük így, közvetlen felügyelete alatt működő intézményeknél eldöntendő kérdés, hogy pusztán formai kérdésnek tekintjük-e a beszámolók elfogadását, vagy érdemi vitát folytatunk ilyenekről. Természetesen azt gondolom, hogy érdemi vitát érdemes folytatni, de érdemes azért a következőkre figyelemmel lenni.
Vannak olyan beszámolók a parlament előtt, vagy léteznek és kellenek a parlament elé olyan beszámolók, amelyek elfogadása, illetve el nem fogadása komoly következményekkel jár. Amennyiben a Magyar Távirati Iroda beszámolóját a parlament nem fogadja el, a Magyar Távirati Iroda nem működhet tovább. Ha a Magyar Országgyűlés elé kerülő költségvetési beszámolót nem fogadja el a magyar parlament, akkor ennek mindenféle messzemenő következményei vannak, például valószínűleg új kormányt kell alakítani. Ellenben, ha mondjuk, az ORTT beszámolóját nem fogadja el a magyar parlament, a Magyar Televízió Részvénytársaság, a Hungária Televízió, a Magyar Rádió Részvénytársaságok beszámolóját nem fogadja el a magyar parlament, különösebb jogi következménye a dolognak nincs; ez pusztán, ha a többség ezzel nyilvánítja a véleményét, egy erőteljes véleménynyilvánítás abban az ügyben, hogy azonosulni tud-e az illető intézmény tevékenységével vagy nem.
Ezt érdemes számon tartani akkor, amikor jelen esetben olyan határozati javaslat fekszik a parlament előtt, hogy az ORTT utolsó éves, befejezett éves beszámolóját ne fogadja el a magyar parlament. Ha tudniillik formai kritériumnak tekintenénk a beszámolók elfogadását, mint az itt elhangzott, hogy a törvénynek megfelelő határidőre és a kritériumoknak megfelelően benyújtották a parlamentnek, tehát fogadjuk el, ugyanezt el lehetne mondani természetesen az éves költségvetési beszámolókról is, holott, ha tetszik, informálisan, de parlamenti norma, hogy a mindenkori ellenzék természetesen nem fogadja el a beszámolókat, mármint a költségvetési beszámolókat.
Azt hozzá kell tenni az eddigiekhez, hogy az pech természetesen, és biztos, hogy nem a mostani kormánypárti többségen múlik, hogy az előző parlamenti ciklusban az ORTT beszámolói és a részvénytársaságok kuratóriumának beszámolói nem kerültek a parlament elé. Ha az akkori többség a parlament elé terjesztette volna, akkor... - nem akarom befejezni a mondatot, más helyzet lett volna, de hát erről mi nem tehetünk.
Mindezt fontosnak tartottam elmondani, mert ebben az ügyben az SZDSZ álláspontja eltér a többi pártétól. Mi egyetlen évben sem szavaztuk meg az ORTT beszámolójának elfogadását az előző parlamenti ciklusban sem, és az SZDSZ nevében azt tudom itt elmondani, hogy ebben az ügyben nem változott az álláspontunk. Természetesen más az oka a beszámoló el nem fogadásának a bizonyos időszakokban, és - mint az az eddigi felszólalásokból is kivehető volt - más az oka annak, hogy az ORTT beszámolóját miért nem fogadjuk el, mint a közszolgálati médiumok kuratóriumainál, hiszen ott a csonka kuratórium volt az ok, itt - mint igyekszem kifejteni - más ok van.
Akik a korábbi parlamenti, illetve bizottsági vitákat ismerik, tudják, vagy akik az SZDSZ véleményét ismerik, tudják, hogy az SZDSZ nem tudja elfogadni az ORTT beszámolóját az első időszakból azért, mert mi a kereskedelmi televíziók pályáztatásánál felmerült meglehetősen súlyos és nyilvánosságot is kapott jogi problémákat nem tekintettük lezártnak, legfeljebb abban az értelemben befejezettnek, hogy az egyik érintett fél jogi értelemben megszűnt, és így bizonyos bírósági döntéseket, illetve jogi procedúrákat már nem kellett végigcsinálni. De mi abban az időben az éves beszámolóknál is azt az álláspontot képviseltük, hogy ameddig ezek az ügyek jogi értelemben nem zárulnak le, és ameddig ebben az ügyben, tehát a kereskedelmi televíziók pályáztatása ügyében az ORTT nem teremt rendet, ha tetszik, visszamenőleg is, és nem tisztázza az egykori jogsértést, mi nem tudjuk elfogadni a beszámolókat. Az ügy jogi értelemben nem él egy jó ideje, de még egyszer mondom, nem az ügy tisztázása miatt nem él, hanem azért, mert az egyik érintett fél megszűnt jogi értelemben.
Kifogásolható, és nyilván ez is érdemi kifogás, természetesen a törvényből következik, hogy az ORTT tagjai politikai pártok jelöltjei, de amikor ezt a törvényi megoldást mi elfogadtuk, nem abból indultunk ki, ami azért, ha nem is egyforma mértékben, de többször tetten érhető az ORTT döntéseinél, hogy a politikai, ha tetszik, eredete az ORTT tagjainak bizony tetten érhető; nevezetesen arról van szó, hogy az ORTT hoz olyan döntéseket, amelyekben jelentős a politikai, pártpolitikai motiváltság, illetve az ellenzéki-kormánypárti megosztottsága az ORTT-tagoknak eléggé világosan látható. A frekvenciaosztásnál is előáll ilyen eset és különböző állásfoglalásoknál is. Márpedig nyilvánvalóan amikor elfogadtuk azt a törvényt, hogy az ORTT-be pártalapon jelölt delegáltak kerüljenek, nem azt fogadtuk el, hogy szükségszerűen a pártelkötelezettség is megjelenjen az ORTT különböző döntéseiben. Én nem azt mondom, hogy minden döntésben egyformán van jelen, sőt azt sem mondom, hogy minden döntésben jelen van, de önmagában azt a gyakorlatot, hogy a döntések mögött jelentős számú esetben kitapintható a politikai indíttatás, nem lehet elfogadni.
Politikailag kínos ügyekben az ORTT - ezt tudjuk - nehezen foglal állást. Hogy egyetlen példát mondjak, a miniszterelnök itt ma már többször emlegetett, rendszeressé vált rádióinterjúiban az ORTT az elé kerülő panaszbizottsági állásfoglalást nem bírálta el mind a mai napig, feltehetően a dolog politikai kínossága miatt. Ezt csak annak jellemzésére mondom, hogy a politikai meghatározottság bizony jelen van az ORTT-ben.
További probléma, úgy fogalmaznám meg, hogy a politikát érintő ügyekben ma már - talán így lehetne összegezni - nem az az alapvető probléma, hogy nem születnek döntések, hiszen előbb-utóbb, inkább utóbb megszülettek a döntések, hanem sok esetben fordul elő az, hogy halasztódnak ezek a döntések.
Mindezek miatt tehát - és itt most az éveket nem különböztetem meg - az SZDSZ a beszámolók elfogadása ellen fog szavazni. Ez azonban nem változtat azon a véleményen, hogy az ORTT munkája véleményünk szerint az elmúlt évek során egyre színvonalasabbá vált, és az az értékelés, amelyet az elnök asszony itt adott, mármint a munka szakmai színvonaláról, az esetek jelentős részében számunkra elfogadható, az említett fenntartásokkal.
Ugyanakkor néhány olyan problémát említenék a rendelkezésemre álló időben, amelyek nem határozzák meg az említett szavazatunkat, szavazási szándékunkat, de amelyek valóban komoly problémák, és nem politikai természetűek.
Én ilyennek gondolom a mások által már említett frekvenciapolitikai ügyeket is. Természetesen ismerem és ismerjük, hogy az ORTT-nek milyen lehetőségei vannak frekvenciapolitikai ügyekben, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a pályázók - ezt nyilván érdemes számon tartani és mérlegelni - nem mérlegelik a várható piaci hatásokat. Ez nem az ORTT feladata, hogy ezt helyettük megtegye, de azt a kritikát ismerjük, és mindenesetre a jövőben ezzel számolni kell, hogy a megfelelő érdek-képviseleti szervezetek azért felvetik, hogy a piacra engedés gyakorlata felelőtlennek mondható. Én ezt a magam nevében nem fogadom el, de az tény, hogy akik frekvenciát kapnak, tehát sugárzást indítanak, azok az esetek jelentős részében nem tudják felmérni, hogy milyen piaci hatásokkal kell a későbbiekben számolni.
Jól ismert, hogy az itt név szerint is említett Sláger Rádió is valami hasonlóra hivatkozik, ami - csak hogy egyértelmű legyen, és aztán a további interpretációkban ez ne legyen közöttünk vita - nem azt jelenti, hogy bármi is mentesítené őket a nemfizetés miatti felelősségre vonás alól. De azt a kérdést ennek az ügynek a kapcsán érdemes felvetni, és ezt a bizottsági ülésen is felvetettük, hogy hogyan tud az ORTT hivatalos feladatainak megfelelően piacszabályozó lenni, ha a szereplőkkel nem tud boldogulni, mint azt a Sláger Rádió esete, de más esetek is mutatják.
(14.40)
Említhetném például a TV2-t, amely egyszeri döntéssel eldöntötte, hogy a filmtámogatást beszünteti, és ez nagyon sok magyar film elkészítésének legfőbb akadályává vált.
A tények közt érdemes említeni, hogy tulajdonképpen a nem földi frekvencián sugárzó jelentősebb adók közül, talán az HBO-t nem számítva, mindenkivel vita van nagyjából hasonló természetű okok miatt, tehát hogy a helyzetet olyannak tekintik, ami őket morális értelemben mindenféle, az eredeti szerződéshez képest módosított álláspontra feljogosítja.
Én is említeném a törvénysértések ügyét; most nem azt a brutális számot, amit bizottsági ülésen kifogásoltunk, és ami talán szerencsétlen fogalmazás következménye, hogy egy kalap alatt törvénysértésnek minősült a néhány másodperces reklámtúllépés és a súlyos törvénysértés is, és így keletkezett az, hogy a tavalyi évben majdnem 4500 törvénysértést említ az ORTT beszámolója, ami így, hogy is mondjam, bejelentésként hihetetlenül brutálisan hangzik. Hanem inkább az az érdekes ebben, amit Szabó képviselőtársam is kiemelt, hogy a törvénysértések - akár súlyosak, akár nem súlyosak vagy jelentéktelenek - száma elég gyorsan nő, és ha a jelentéktelenek és a jelentősek eloszlását egyenletesnek tekintjük, akkor is kiugró a közszolgálati televízió törvénysértéseinek a száma, tehát az, hogy a magyar 1-es 1602 törvénysértést követett el - akármilyen súlyúak is ezek, most csak a szám érdekes -, és az ez ügyben őt követő kereskedelmi televízió nem a második helyen áll, mert a magyar 2-es állt a második helyen, hanem a TV2 körülbelül egyharmada mennyiségű törvénysértést követett el.
Említhetném azt, amiről itt szintén esett már szó, az elfogulatlan figyelőnek az a benyomása, hogy azért a büntetések nem azonos mértékűek vagy nem azonos szigorúságúak a kereskedelmi és a közszolgálatinak nevezett, ámde a közszolgálatiságot nagyon sokszor feladó, mondjuk, televíziók esetében.
Hogy a problémákat említsem, a Műsorszolgáltatási Alap az egyik legfontosabb intézménye az ORTT-nek a hatósági feladatokon kívül. Az ember nem szívesen említi, de miután több éves beszámolóról van szó, mégiscsak meg kell említeni, hogy a sok évet áttekintve azért igazán átlátható stratégiát vagy víziót nem mindig lehet látni az alap kezelése mögött; nagyon sokszor az az ember benyomása, hogy a jelentkező problémákra kíván reagálni az alap felhasználása. Ugyanakkor itt azért a szisztéma egyre kiforrottabbnak tűnik, amennyire ez megállapítható, és a filmtámogatás rendszere körülbelül akkor vált igazán kiforrottá, amikorra, és ez a dolog pillanatnyi lényege, hogy mindezeket a problémákat azonban mára elfedi a forráshiány, tehát körülbelül mostanra alakult ki a filmtámogatás tényleg elfogadható gyakorlata, de a forráshiány miatt ennek, most mondjuk azt, hogy ebben a pillanatban minimális a lehetősége. Tehát itt az elnök asszony figyelemfelhívását én csak támogatni tudom, és azt gondolom, hogy pártállástól függetlenül minden országgyűlési képviselő feladata az, hogy a magyar közszolgálati média ezen fontos forrását mindenképpen biztosítsuk.
Még egy elemre térnék ki, de csak az említés szintjén, hogy a kiskorúak védelme ügyében, azt gondolom, egyformán elkötelezettek vagyunk, és ezt a médiatörvény utolsó módosítása kapcsán talán mindannyian bizonyítottuk is, amikor azokat a normákat, amelyeket itt az előttem felszólaló képviselőtársam említett, közösen képviseltük, és ezek ma már törvényben elfogadott normák.
Összefoglalva, azt tudom mondani, hogy az ORTT működése egészében véve az idő előrehaladtával nyilvánvalóan egyre színvonalasabbá vált, de az említett okok miatt az SZDSZ egyetlen évi beszámoló elfogadását sem fogja támogatni. Köszönöm szépen.
