DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Házelnök Asszony! Majdnem azt mondtam, hogy kedves barátaim, de ezt most még nem mondhatom. (Moraj az MSZP soraiban.)
Egy dologban ugyanis biztosan egyetértünk, de úgy gondolom, hogy körülbelül itt is végződik az egyetértés, nevezetesen hogy a föld ügye ma az egész magyar társadalomnak, de különösen a magyar vidéknek alapvető fontosságú kérdése. És mégis, ez az utolsó pont, azt hiszem, ahol ebben a kérdésben egyet tudunk érteni, mert nekünk egyre többször van az a furcsa érzésünk, mintha ez már megtörtént volna velünk, és mintha már nem is egyszer történt volna meg.
Mert azért mi még emlékszünk arra, hogyan is volt az a fajta nagy szakértelem, amivel most szembesülünk. Mert az ötvenes években - ugye, nem felejtették el önök sem, azért az elődöket ne felejtsük el ilyen gyorsan - az volt a szakértelem, hogy minden magyar földet be kell kényszeríteni a termelőszövetkezetbe, hogy az ötvenes években azt volt még a módi, hogy a húszholdas paraszt az már kulák (Moraj az MSZP soraiban.) - ma már azt mondjuk, hogy ez törpebirtok -, és akkor az volt az igazi szakértő, aki emellé még a kocsit, lovat is nagy szakértelemmel tudta bevinni a téeszcsébe, és aki persze a padlássöprésben is jeleskedett.
Aztán persze ezek a téeszek, téeszcsék valakiknek a fennhatósága alá kerültek: a szakemberek fennhatósága alá, akik mindent túléltek. Mert jött a következő időszak, amikor kiderült, hogy ez már nem folytatható: jön egy új helyzet, jön az a fajta kapitalizmus, amit eddig keményen elítéltünk. Nem baj, mert mi tudjuk azt is, mondták, hogyan lehet téeszcséből gazdasági társaságot csinálni, hogyan lehet a gazdasági társaságot úgy megcsinálni, hogy ott viszonylag sokan legyenek, de a miénk legyen.
Úgy gondolom, hogy ez a szakértelem most újra megjelent, és most akkor jelent meg, amikor a legnagyobb lehetőségről, valóban talán évszázados időszakra a magyar falu, a magyar vidék sorsát eldöntő kérdésről van szó. És mi naivak voltunk, el kell ismerni. Naivak voltunk, hiszen sokszor elmondtuk, hogy igenis, ne szerezzen földet a gazdasági társaság, mert elmondtuk, hogy azért ne szerezzen, mert ez szociálisan igazságtalan, azért ne szerezzen, mert kinyílnak a kiskapuk a külföldi tulajdonszerzésre.
De a szakembernek mindenre van igazi, jó, értelmes válasza: elmosolyodott a bajusza alatt, és azt mondta, hogy ugyan, kedves barátaim, miért is szerezne az én gazdasági társaságom tulajdont, mikor én is szerezhetek, amikor én is ott lehetek az élen a szerzők között, meg a családom, meg az egész rokonságom - igaz, be fogjuk építeni, hogy az egész határt azt azért nem lehet megszerezni, de annak a nagyobbik részét igen.
És persze bezárjuk a külföldiek előtt a kiskaput. Hát hogyne zárnánk be?! A szakember tudja, hogy a külföldi a nagykaput sokkal jobban szereti, a nagykapu az igazi. A kiskapun ott surranni kell. Na de betesszük a húszéves bérleti lehetőséget - ez már eléggé csábító, elég hosszú idő annak a külföldi tőkén nevelkedett embernek, aki itt földet akar szerezni, és tudja, hogy emellé már csak egy egész kis dolog kell (Pásztohy András: De mégsem ötven!), egy akkorácska, ami belefér a zsebbe, egy akkora, amely már csak egy pici kis zsebszerződés, és ezzel már a tulajdont is meg lehet szerezni.
Nem akarok én önöknek ezen a téren tippeket adni, önöknek ezen a téren több mint fél évszázados tapasztalata van, valószínűleg sokkal nagyobb, mint nekünk. De el kell mondanom, és világosan el kell mondani, hogy a megegyezésre törekedtünk, a megegyezésre törekszünk, de naivak többet nem leszünk. És azt is el kell önöknek mondani, hogy álságos előadásokkal és jól felkonferált, egymásnak történő válaszolgatással ma már a magyar falu népét nem lehet megtéveszteni. (Moraj az MSZP soraiban.) Pontosan tudják ők helyben, kik azok, akik ott meg akarják szerezni ezeket a földeket, mert óriási a tét, hölgyeim és uraim! Nem a 400 ezer hektár, hanem az a több mint 600 ezer hektár erdő, az a 400 ezer hektár önök által bekebelezni kívánt természetvédelmi terület, és az az 1 millió 500 ezer hektár közös tulajdonú terület, amelyet előbb vagy utóbb a Nemzeti Földalap vásárol fel, és amelyből majd e szerint a sorrend szerint a "szakértők" jutnának földhöz.
Én azt kérem önöktől, Batsányi azt mondta, hogy "Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!", én meg azt mondom önöknek, hogy vigyázó szemeteket vessétek egy kicsit azokra a parasztokra, akiket ott a televízióban láthattatok, mert tudhatják a hölgyek és urak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a magyar föld ügyét nem fogjuk engedni! (Taps a Fidesz és az MDF soraiban. - Derültség az MSZP padsoraiban.)
