DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A magunk részéről nem szerettünk volna kétséget hagyni afelől, hogy követjük azt a parlamentáris szokást és azt az alkotmányos munkát, amelyet 1990-ben éppen az MDF vezetett be a kormányzás felelősségének az első lépéseként. Nyilván az ezt a felelősséget vállalók, a kormányra törekvők felelőssége és első lépése, hogy a kormány struktúráját a terveiknek megfelelően átalakítsák. Ezért nem kívántunk gátat szabni annak, hogy mindjárt a parlament első rendes munkanapján a Házszabálytól többszörösen eltérve elfogadható legyen az a javaslat, amelyet önök előterjesztettek a kormánypárti frakciók vezetőinek aláírásával. Természetesen ennél többet - mint ahogy eddig sem fordult ez elő - nem vállalhattunk. Illetőleg még annyit vállaltunk - erre volt utalás, és ez nagyon megkönnyíti a demokratikus játékszabályoknak megfelelő történéseket -, hogy bár lenne mit módosító javaslatként is benyújtanunk, és nemcsak azért, hogy a nyelvtani és egyéb nyelvhelyességi vagy annak vélt hibákat javítgassuk, ettől is elálltunk, ilyen szándékunk sincsen; ezt a bizottsági vitában is kifejezésre juttattuk.
(14.10)
De ezzel együtt nem tartjuk alkalmasnak, nemcsak elfogadásra alkalmasnak, hanem általános vitára sem tartjuk alkalmasnak ezt a javaslatot. Ezért tehát minden felelősséget, beleértve a határozathozatallal kapcsolatos felelősséget is, a kormánypárti képviselőknek kell vállalniuk.
Mindjárt ott kezdem, ahol Kuncze Gábor frakcióvezető úr abbahagyta: ő nem érintett kérdésekkel kívánt foglalkozni, és meg akarta nyugtatni az itt ülőket és nyilván a szélesebb nyilvánosságot arról, miért is jó és korszerű ez a magyar kormányzati struktúra. Én átnéztem - remélem, pontosak az információim - a magyar kormányok történetét 1848 áprilisától kezdve: sehol nem nélkülözték a közlekedési minisztert. Nem volt még magyar kormány, hölgyeim és uraim, amelyben a közlekedési tárcát ne egy miniszter személyesítette volna meg. Az más kérdés, hogy a történelem során milyen egyéb feladatok rakódtak Széchenyi István vagy Baross Gábor tárcájához, de arra még nem volt példa, és szerintem kevés a példa világszerte, hogy a kormány lemondjon arról, hogy a közlekedési ügyeket önálló miniszteri felelősséggel irányítsa, és egy megszüntetett minisztérium hagyatékaként egy olyan gazdasági miniszter irányítása és első helyen történő megnevezése alá kerüljön, akinek a funkcióit illetően itt nem kaptunk meggyőző érveket arról, hogy mit is fog csinálni ez a gazdasági miniszter. Azt biztosan tudjuk, hogy mit nem fog csinálni: nem fogja csinálni azt a nagyívű gazdaságpolitikai stratégiai munkát, amelynek elemeit önök máris... Úgy látszik a nyilatkozataikból, és a kormányprogram ma átvett anyagára vetett futó pillantás alapján is az látszik, hogy nem kívánják azt a gazdaságpolitikai stratégiai műhelyt annak a miniszternek szánni, aki ugyanakkor a felszámolt, megszüntetett, a magyar jogtörténetben első ízben megszüntetett közlekedési tárca feladatainak egyik részét átveszi. Ezt nem tartjuk elfogadhatónak.
Ugyancsak nem tartjuk elfogadhatónak, hiába igyekezett az imént Kuncze Gábor meggyőzni minket, pontosabban talán inkább a kormányra készülő képviselőket, hogy most már elmúltak azok az idők, amelyek ezt nem tették lehetővé, most már itt az ideje, hogy ismét visszaegyesítsék a nem túl jó emlékű Maróthy-féle minisztériumot, a környezetvédelmit és a vízügyit - akkor vízgazdálkodási, de ez tényleg csak nyelvtani kérdés - egy vezetés alá. Ha van és maradt ellentét - és természetes, hogy ennek fenn is kell maradnia - a környezetvédelem, a vízépítészet és minden ezzel kapcsolatos elképzelés, költségvetési és egyéb hozzáférés szempontjából is, akkor ez ma még inkább világosabb, mint tizennégy évvel ezelőtt, amikor az ösztönös politikai mozgalmak és az itt ülő négy pártból három azért tüntetett, tiltakozott, és nem kis mértékben a rendszerváltozás egyik emblematikus történetévé fejlődött az az ügy, ami az akkori kormányzati elképzelést, végül is a rendszerváltozást követő első kormány legelső szervezési lépéseként, szétválasztotta. Ez tehát az, ami most itt visszaköszön; ez olyan ellentétek egybeötvözésének a lehetőségét teremti meg, aminek nincsen más magyarázata, mint amire itt már utalt előttem a felszólalásában Rogán Antal, hogy kizárólag a gombhoz varrták a kabátot, hiszen mi másnak lehetne tulajdonítani mind a gazdasági és közlekedési miniszter pozícióját, mind pedig a környezetvédelmi és vízgazdálkodási, vízügyi miniszter pozícióját, mint egy koalíciós osztozkodásnak.
Elfogadhatatlannak tartjuk, és erről még bővebben fogunk szólni, hogy ugyanazt a helyzetet visszaállították az egészségügy, valamint a szociális és családügyek tekintetében, amelyet az 1998-ban megalakult kormány, híven a programjához, a beváltott politikájában szétválasztott, mert természetesen a szociális és családügyek külön miniszteri felelősségen alapuló külön minisztériumi szervezést és külön parlamenti felelősséget is jelentettek - ez a bizottsági struktúrában szerencsére megmaradt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanúgy elfogadhatatlannak tartjuk tehát ezt az összevonást, amely a régi idők mozijára emlékeztet, hiszen emlékszünk még azokra a korábbi, akár az 1990-et megelőző, akár pedig a '94-98 közötti, személyekre szabott miniszteri feladatokra, amelyek itt most ebben a javaslatban tetten érhetők.
Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egyáltalán nem győzött meg senkit az imént felszólaló Kuncze Gábor arról, ami az őt megelőző felszólalásban világos volt, hogy tudniillik ez a Miniszterelnöki Hivatal ezzel a miniszteri felelősséggel egyáltalán nem az a miniszteri pozíció, amelyre 1996-ban, az emlékezetes törvény módosítása során azért került sor, mert akkor is úgy látta a jelenleg kormányra készülők többsége, hogy mint a közigazgatás első számú vezetőjének, a központi kormányzati szervezetek első számú tisztviselőjének az addigi, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető államtitkári szerep már kevés, ezt miniszteri jogállású személynek, miniszternek kell betöltenie. Ez addig se volt igaz, de az azóta történtek teljesen világossá tették, hogy lényegében egyfajta kormányforma-változásnak vagy -módosulásnak is felfogható az, ami ebben a kérdésben, különösen ebben a javaslatban szembetűnik. Nem lehet ugyanis azt az érvet komolyan venni, hogy azok az ügyek azért fontosak és azért kerülnek a Miniszterelnöki Hivatalhoz, mert ott jobban szem előtt vannak, és talán a felelősség is nagyobb. Hogyan lehet összeegyeztetni, tisztelt hölgyeim és uraim, és hogyan lehet a miniszterelnöki felelősséget egyáltalán számon kérni egy olyan személyen, akinek egyformán feladatát képezi a területfejlesztés, az idegenforgalom, az egyházi ügyek, a kisebbségi ügyek, a határon túli magyarok ügyei, a kormányzati informatika, és itt jön az újítás: a polgári titkosszolgálatok fölötti miniszteri felügyelet?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon nagy felelősséget vállal az a vezető tisztviselő, aki úgymond, nem politikai állásban miniszteri tagja a kormánynak, s aki a hazai polgári titkosszolgálatokat irányító miniszteri funkcióval és felelősséggel is felruházódik. Egyetlenegy kormánynak ilyen törekvése még nem volt. Jól emlékszünk 1990-ben az ezzel kapcsolatos alkotmányos helyzetre, majd az ezt követő megoldásra, amelyet egyébként a most kormányra készülő, akkor legerősebb ellenzéki párt is szorgalmazott, kifejezetten ellenezve az ilyen típusú megoldást. Jól emlékszünk arra is, és remélem, ezek csak emlékek maradnak, de nem lehet kizárni azt a helyzetet, hogy a polgári titkosszolgálatokkal kapcsolatos, egyébként fokozott parlamenti ellenőrzés nyilvánvalóan politikai természetű ügyekké, illetőleg ilyen természetű ügyek közvélemény előtti megjelenítőjévé fogja tenni azt a személyt, aki tehát a közigazgatás első számú vezetőjeként élvezi a miniszteri funkciót.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mi igenis emlékszünk azokra a vitákra, amelyek az akkor kormányra készülő pártokat, tehát a mögöttünk hagyott ciklus kormánypártjait érték vádként, hogy ki akarja vonni a parlamenti ellenőrző funkcióból a kormányt azzal a fajta kormányalakítással, amely a Miniszterelnöki Hivatal tekintetében lényegesen nagyobb kormányzati túlsúlyt akar az addigi szokáshoz képest megvalósítani. Úgy látjuk, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy azok a vádak - mi akkor ezt természetesen nem tartottuk igaznak -, ha ezt most megismételnénk, hatványozottabban igazolhatóak lennének, és az előttünk fekvő javaslatból csakis erre lehet következtetni.
Kisebb jelentőségű, de úgy gondolom, azért néhány szót kell erről is beszélni: a kérdés bizottsági vitájára is utalva tekintjük egyébként elfogadhatatlannak azt, hogy most az ifjúsági és sportminisztert gyermek-, ifjúsági és sportminiszternek fogják hívni. Isten őrizz, hogy bárkit is megsértenék, vagy nehogy félreértsék a szavaimat, mert természetesen ez az álláspont nem a gyermekek ellen való álláspont, de enyhén szólva is demagógiának kell minősítenünk egy olyan miniszteri elnevezést, egy minisztériumnak olyan névbővítését, amelyhez semmiféle - hangsúlyozom: semmiféle - hatósági vagy egyéb ügykör nem kapcsolódik.
(14.20)
Megkérdeztük az előterjesztőt a bizottságban, hiszen mi tárgyaltuk délelőtt az alkotmányügyi bizottságban, hogy na, és akkor a gyámügyek, a gyermekeket érintő ügyek vagy valami a gyermekügy kapcsán, ha van egyáltalán ilyen, azok oda kerülnek? Nem, azok nem kerülnek oda. Hölgyeim és Uraim! Nincs értelme egy olyan elnevezést tudatosítani, a közvélemény elé újként és politikai előnyként megjeleníteni, amelyhez semmiféle hatáskör, semmiféle funkció nem kötődik.
Hölgyeim és Uraim! Összegezve az elmondottakat, nagyon ügyelve, hogy csak a leglényegesebb kifogásainkat soroljam föl, ezért nem tudtuk elfogadásra javasolni, és mi azt tanácsoljuk a Magyar Demokrata Fórum nevében, hogy tisztelt kormányra készülő képviselőtársaim se fogadják el ezt a javaslatot ebben a változatban.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
