DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Többször elhangzott ma itt, hogy a hatalomba készülő pártok joga az, hogy saját működésüket milyen struktúrában képzelik el, és ezzel együtt természetesen az ő felelősségük is. Egyet kell érteni Kuncze Gáborral, hogy miután még nem tudhatjuk, ez az új struktúra hogyan fog működni, illik a bizalmat megadni. Ez így van, habár jó tíz évvel ezelőtt ebben a Házban hangzott el az, hogy ha egyszer valami felállt, az biztos, hogy működni fog (Derültség.), úgyhogy a működést illetően kétségeink nem lehetnek. De ahogy arról az oldalról a bizalmat elvárják, én úgy gondolom, hogy a kisebbségben lévőknek is joga esetlegesen a kétségeiket megfogalmazni.
Az olcsóbb állam ígérete, illetve a szociálpolitikai és családpolitikai elképzelések között lévő markáns elvi különbségekről a képviselőtársaim erről az oldalról már részletesen beszéltek.
Az aggályomat az egészségügy jövőjét illetően szeretném megfogalmazni. A rendszerváltoztatás táján viszonylag egységes volt minden politikai párt abban, hogy a nemzet egészségügye, a polgárok egészségi állapota nemzetpolitikai stratégia, és ennek érdekében közösen kell mindent megtennünk. Rendszeresen elmondjuk, hogy ez a kérdéskör nem politikai kérdés, de soha nem tudunk ellenállni annak, hogy adott pillanatban ne rángassuk a politika küzdőterére az egészségügy kérdését.
Nagyon jól emlékszünk, hogy tizenkét évvel esztendővel ezelőtt egy hihetetlenül rossz struktúrájú, hatékonyságában alacsonyan működő egészségügyet örökölt meg az új köztársaság, és ciklusról ciklusra megpróbálkoztunk ennek az állapotnak a javításával. Négy évvel ezelőtt az ágazatban dolgozók nagyon nagy eredménynek értékelték azt, hogy az egészségügy önálló minisztériumot kapott, hisz bíztak abban, hogy többszöri nekirugaszkodás után ez az önállóvá válás az érdekérvényesítés lehetőségét növelni fogja, és a túlnyomó többség által az ágazatban várt átalakítás végre elkezdődik.
Mindenkinek magánjoga, hogy a különböző ciklusok egészségpolitikáját hogyan értékeli. Csehák Judit miniszterjelölt úgy érzi, hogy '94-98 között az idő próbáját kiállta az akkori egészségpolitika. Én csak azt javaslom, hogy a most kiosztásra került háttéranyagban a saját, ezzel kapcsolatos interjúit olvassa el - lehet, hogy át fogja értékelni ezt a véleményét.
Többször elhangzott, hogy nem állta ki a polgári kormány intézkedése - már az, hogy a szociálpolitikát és az egészségpolitikát külön minisztériumba szervezte - az idő próbáját, hisz nem lett se több pénz, és reformok sem voltak. Minden nézőpont kérdése. Természetesen ha az ágazatban dolgozók, illetve ha a tőlünk nyugatabbra élők egészségügyi lehetőségeit figyelembe vesszük, akkor el kell ismerni, hogy nem jutott több pénz. Azonban ha az azt megelőző négy évhez képest próbáljuk meghatározni az elmúlt négy év eredményeit, úgy gondolom, hogy ezen a téren is jelentős előrelépés történt. Az, hogy nem történt reform, számomra azt jelenti, hogy akik ezt mondják, azok nem tanulmányozták kellő mértékben az elmúlt négy év egészségpolitikai történéseit. Habár Csehák Judit idézett a Fodor József-programból, a népegészségügyi programból - a kapacitásszabályozás törvényi megteremtése, az intézményi törvény, az alapellátás magánosítása és még folytatható a sor -,, ha mindezekre valaki azt mondja, hogy nem reformértékű lépések voltak, akkor én úgy gondolom, hogy nem tanulmányozták kellő mélységben ezeket a jogszabályokat.
Összegezve: nagyon sajnálom, hogy Csehák Judit most hozzászólt, hisz mint kijelölt miniszter, bíztam benne, hogy saját magában a tudata alatt azért háborog ez ellen az összevonás ellen, szorong egy picit, hogy az egészségügyi tárca érdekérvényesítő képessége a későbbiek folyamán ugyanúgy csorbulni fog, ahogy egy Bokros Lajos vezette pénzügyi kormányzat alatt igen keményen csorbult.
(15.20)
Akkor, amikor ezeket a félelmeket megfogalmazzuk, jóllehet elhangzott itt ma már, hogy a múlttal ne foglalkozzunk, de sajnos ettől nem lehet elszakadni, hisz akkor is szép ígéretek hangzottak el, és tudjuk, hogy mi lett a valóság. Tehát engedtessék meg számunkra, picit aggódunk az egészségügy átalakításának folytatását illetően, picit aggódunk annak a koherens konszolidációnak a folytatását illetően, ami elkezdődött, és kérjük, gondolják meg még a végszavazás előtt, hogy nem lenne-e ésszerűbb az ágazat számára - csatlakozva a családpolitikával kapcsolatosan elmondottakhoz -, ha ez a két területe a társadalomnak továbbra is önálló minisztérium alatt működne.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MDF és a Fidesz soraiban.)
