FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A most benyújtott törvénytervezet látszólag rutinszerű, és a leendő baloldali kormánypártok igényeinek megfelelő minisztériumok rendjéről szól. Azonban valóban kikerülhetetlen - mint ahogy több képviselőtársam is jelezte ezt, és én is osztom az ő véleményüket -, hogy egy koalíciós egyezkedés, egy nagyon szűk választási eredmény következtében más struktúrájú minisztériumokat kellett létrehozni, csökkenteni a minisztériumok számát, hogy ne legyen annyi képviselő miniszteri ranggal ellátva, hiszen a szavazási procedúrákban szükségszerűen részt kell nekik venni. Ez egyrészt indokolhatja az összevonások számát, másrészt - amit itt Kuncze Gábor említett felszólalásában - nem szükségszerű az ő részükről a Miniszterelnöki Hivatalban referatúra-rendszert létrehozni. Én is azt mondom, nem szükségszerű, mert ebben a helyzetben, amit ők elértek, ebben a zsaroló helyzetben el tudták azt érni, hogy minden minisztériumban belülről teljes felügyeletet tudnak kapni. Tehát mi értelme van ezek után a Miniszterelnöki Hivatalban referatúra-rendszer létrehozásának?
Nos, ebből a szempontból nézve viszont a minisztériumok rendjéről szóló felsorolást, bizony ad némi aggodalomra okot az elénk tett javaslat. Egy minisztérium megszűnése véleményünk szerint elég fájdalmas dolog: ez a sokak által említett Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, amely feldarabolva külön helyekre kerül.
Kuncze Gábor említette: nagy áldozatok kellenek ahhoz, hogy a komoly gazdasági növekedést, a GDP-százalékot változatlanul fenn lehessen tartani. Tartok tőle, hogy rettentő nagy munkájuk lesz fenntartani, ha ebben a struktúrában gondolják továbbra is a minisztériumok rendjét, hiszen egy kiürített Gazdasági Minisztérium nem tudom, hogyan lesz képes mozgatórugója lenni a magyar gazdaságnak és a magyar gazdaság növekedésének. Az a szemlélet, amelyben a magyar gazdaság fejlődését, fejlesztését és strukturális irányítását átviszik a Pénzügyminisztériumba, ahol tipikusan fiskális szemléletű döntések szoktak történni, nagyon nehezen vesz majd figyelembe olyan helyzetet, mint a magyar gazdaság valódi helyzete, amelyben az összetettség bizony-bizony még eltérő a jelenleg fejlett nyugat-európai országokétól. Ebben nagyon nagy szándékunk az volt, hogy a kis- és középvállalkozásokat olyan szintre szeretnénk hozni, mint ami - hozzánk mérten eléggé hasonlíthatóan - a francia és az olasz példában van, ahol döntő többségében a kis- és középvállalkozások adják a gazdaság gerincét. Nos, e modellel, a Gazdasági Minisztérium kiürítésével véleményem szerint roppant nehéz lesz ezt figyelembe venni. Nem tudom, hogy kire bízzák innentől kezdve a gazdaság mozgatórugóját, mi fogja a növekedést adni.
Ehhez idecsatolni a Közlekedési Minisztériumot? Úgy emlékszem, az egyik legfontosabb sikerünk az volt, hogy az Európai Unióval való tárgyalások során és egyáltalán stratégiai célként elértük azoknak a bizonyos, Magyarország számára nagyon fontos korridorrendszereknek a kialakítását, hiszen ezek - centrikus helyzetünknél fogva - különféle lehetőségeket adnak Magyarország számára. A vízi út, a dunai vízi út újra megnyitása a nemzetközi hajóforgalom előtt, a tranzitforgalom, a vasútszállítás és az autópályák Magyarországon keresztül haladó részei, amelyek Európa középső rendszerét fogják segíteni, véleményem szerint változatlanul külön, önálló miniszteri irányítást követelnének meg. Sajnálatos módon úgy tűnik, félő, hogy nem lesz kellő hangsúllyal kezelve a megkezdett program, ami a '98-2002 közötti polgári irányítás alatt megtörtént.
Ugyanígy tartok tőle, hogy a megszűnő minisztérium másik szárnya, a vízügy kibékíthetetlen ellentétet fog okozni a környezetvédelem tekintetében. Ezt nem akarom különösebben részletezni, számtalan kitapintható ellentmondás található, egyetlenegyre szeretném kérni majd a leendő baloldali kormánypártokat: próbáljanak meg egyszer a Tisza-tó környékén és a Tiszán felépült két vízi erőműnél két-két szakmapolitikust mind az SZDSZ, mind az MSZP részéről meghívni, de az egyikük legyen környezetvédelmis, a másik vízügyes. Kérdezzék meg tőlük, hogy a Tisza-tó és a rá épülő gátrendszer, az a vízi erőmű vajon hasznos vagy nem hasznos; jó volt-e az a mintegy harminc évvel ezelőtti elképzelés, ami ott van? Szerintem elég hosszú idő állt rendelkezésre arra, hogy ezt mind a két fél kellően mérlegelje. Tartok tőle, hogy habár ideológiai szempontból esetleg önökhöz közel álló szakmapolitikusokat hívnak meg, nem fognak dűlőre jutni ebben a kérdésben, ugyanúgy, ahogy nem lehet környezetvédelmet és vízügyet némely kérdésben egy szobába bezárni.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumról csak néhány szót szeretnék említeni. Úgy tűnik, ebben nincs változás, hiszen még a neve is megmarad az előterjesztés szerint. Azonban emlékszem rá, hogy négy évvel ezelőtt ehhez a minisztériumhoz majdnem tíz módosító indítványt nyújtottak be a neve megváltoztatása miatt. Tiltakoztak az ellen, hogy a "vidékfejlesztés" szó és ezáltal az intézmény bekerüljön ebbe a minisztériumba.
Úgy tűnik, négy év nagy idő. Önök most előterjesztésként tették ide elénk, hogy a vidékfejlesztésnek változatlanul a földművelésügy mellett kell szerepelni. Én ennek egyébként nagyon örülök, csak nem értem, hogy a négy év alatt, amikor végig szidták ezt a koncepciót, mikor volt az a váltás, az a pillanat, amikor a négyéves kritika után egy hét alatt váltottak, hogy vidékfejlesztés mégis legyen az FM-minisztérium keretén belül.
(15.10)
Hiszen pontosan tudjuk, mi aztán igazán pontosan tudjuk, akik úgy gondoljuk, hogy vidéken is van élet, és ennek megfelelően szeretnénk is a vidéken élőkért minél többet tenni, hogy azok a nemzetközi programok, amelyeket rövidítve sokszor SAPARD-, Phare- és ISPA-programoknak nevezünk, ezek mindegyike tulajdonképpen vidékfejlesztésről szól. Mondom, nagyon örülök annak, hogy ezt önök ugyanígy felismerték, és most e minisztérium keretén belül továbbra is hangsúlyos szerepe lesz a vidékfejlesztésnek. Remélem, ez nemcsak egy szót jelent a minisztériumban, hanem majd tettekkel is bizonyítani fogja a hatalomra készülő baloldal.
Ami viszont súlyosabb aggályra ad okot az én felfogásom szerint, az egy ártatlannak tűnő dolog, egy új minisztériumban egy szó megváltoztatása: gyermek-, ifjúsági és sportminisztérium. Itt többen megkérdezték, hogy mit jelent ez a "gyermek" szó az Ifjúsági és Sportminisztérium mellett. Ez sajnos nekem is komoly kérdést jelentett, ugyanis a polgári felfogás szerint és a Magyar Demokrata Fórum felfogása szerint a társadalom legkisebb eleme a család. Tudom, hogy a liberális felfogás szerint a társadalom legkisebb alkotóeleme, az atomizált alkotóelem az az egyén. Természetesen az egyénbe belegondolható a gyermek is. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiból.) Azonban nagyon sajnálom azt, hogy a "gyermek" szó nem a "szociális és családügyi" mellé került. Ha önök annyira akartak a "gyermek" szóval valamit kezdeni a kommunikáció vagy bármi miatt, akkor miért nem a család mellé került? Véleményem szerint ugyanis a családtól a gyermek elválaszthatatlan. (Moraj az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
Itt most arra vélek felfedezni szándékot, hogy önök a gyermeket kiragadva - mint ahogy a liberális felfogás ezt többször megmutatta nekünk -, a családtól, ha lehet, leválasztva és majd ráhatással kezelve kívánják a társadalomban hasznos elemmé tenni. Erre tett kísérletet a '94-98-as oktatási modelljük a NAT-on keresztül. Tudjuk, hogy várhatóan a szabad demokraták fogják irányítani az oktatási tárcát. Ezt azért tartom nagyon veszélyesnek, mert ennek az atomizált gyermeknek a környezetét tekintve várhatóan a szabad demokrata modell valósul meg. Sokan önök közül nem tudják, de amikor a drogprogramról, a drogprevencióról volt szó, annak a Btk.-ban történő szabályozásáról és az Igazságügyi Minisztérium által előterjesztett törvényeiről, a szabad demokraták változatlanul követelték, hogy az enyhedrog-fogyasztást Magyarországon legalizáljuk. Így már érthető, hogy ha ez a modell változatlanul él a szabad demokraták képzeletében, amit akkor Fodor Gábor adott elő, tessenek majd megnézni, ez azt jelenti, hogy az atomizált gyermeket (Derültség az MSZP soraiból.), akit különveszünk a családtól, majd betesszük a gyermek-, ifjúsági és sportminisztérium keretei közé, és ott kezeljük (Moraj és derültség az MSZP és az SZDSZ soraiból.), így ez az elméleti modell sokkal tovább bővíthető.
Nos, az imént felsorolt és főleg a legutoljára felsorolt minisztériumok rendjéről szóló módosítás, azt kell hogy mondjam, a Magyar Demokrata Fórum számára nem kielégítő, hiszen egyrészt, amint az előző részben említettem, a gazdasági irányítás szempontjából véleményem szerint problémát okozhat - ezt persze majd az élet bebizonyítja. A másik egy olyan ideológiai kérdés, amelyben valószínű, hogy a konzervativizmus képviselői és a liberalizmus képviselői soha nem fognak megegyezni: változatlanul állítjuk, hogy a magyar társadalom legkisebb osztható eleme egyelőre a család, és nem az egyén.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
