LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném megköszönni az előterjesztők nevében az érdemi vitát és az észrevételeket. Azt hiszem, nem véletlen, hogy számosan egymást idéztük ebben a vitában, és én sem tudok majd ellenállni a későbbiekben ennek a kísértésnek, és nagyon gyakran különböző felcserélődő álláspontokat fogalmaztunk meg. Az sem véletlen, hogy ezek a felhasznált idézetek nem a kormánystruktúrára, nem a kormányzati munka keretére, hanem a programra és egy kormány várható tevékenységére vonatkoztak, azt előlegezik meg. Azt hiszem, természetes, hogy ez a mostani vitánk kicsit előhangja a kormányprogramról folytatott vitának, és az érdemi észrevételek nagy része nyilván már a kormány későbbi tevékenységét és kevésbé a struktúrát érinti. Mégis engedjék meg, hogy igyekezzek felelni azokra az észrevételekre, amelyek itt rögtön a vitában nem kaptak még azonnali választ.
Több aggodalom övezte a Miniszterelnöki Hivatal konstrukcióját, többen féltek attól, hogy itt egy hatalomkoncentráció valósul meg. Én is nyugodtan idézhetném - de ezt most hosszasan nem teszem meg - Szájer József egykori Fidesz-frakcióvezető urat, aki hosszasan bizonygatta, hogy a Miniszterelnöki Hivatal megerősítése nem hatalomkoncentráció. Igen, vitánk volt vele. Vitánk két szempontból volt, és visszamenőleg ezeket az érveinket fenn is tartjuk. (Dr. Kovács Zoltán: Ugyanezt csináljátok!) Feleslegesnek és károsnak tartottuk a Miniszterelnöki Hivatalban létrehozott tükörreferatúrák, egy afféle fölsőbb kormány létrehozását, és most is úgy gondoljuk, hogy tiszteletben tartva mások más elképzeléseit, de ebben igazunk volt. Károsnak tartottuk azt is, hogy a Miniszterelnöki Hivatal mintegy búvóhelyet biztosított átláthatatlan gazdálkodású szervezeteknek, például az Országimázs Központnak.
Mi most nem hatalomkoncentrációra törekszünk. Nem is szeretném azt a kifejezést használni - magunk sose tesszük -, hogy ez egy hatalomra készülő kormány. Ez egy szolgálatra és jó ügyintézésre készülő kormány. (Derültség a Fidesz soraiban.) Ha önök esetleg nem így voltak vele, ez az önök dolga.
Nos tehát, a Miniszterelnöki Hivatalban nem egy újabb hatalomkoncentráció szervét szeretnénk létrehozni, hanem ide szeretnénk telepíteni az egyes tárcák hatáskörén túl nyúló, koordinációt igénylő feladatokat, mint amilyen a turizmus, amelyért sokan aggódtak, s amely nem leértékelődik, hanem fölértékelődik ezáltal. Ilyenek az egyházügyek és ilyen a hazai kisebbségek és a határokon túli magyarok segítése is. Talán önöket is meggyőzi, ha nem is teljesen, az az érv, hogy az érintett területen dolgozó szervezetek támogatják ezeket az elképzeléseket, sőt sok esetben maguk kérték a Miniszterelnöki Hivatal figyelmét és koordinációs szerepkörét.
A Miniszterelnöki Hivatallal kapcsolatban hangzott el az az aggodalom is, hogy nem lesz jó helyen a nemzetbiztonsági szervek felügyelete, hogy ezáltal kisebb figyelem hárul rájuk. Ugyanúgy a kisebb figyelem és a prioritás elvesztése miatt aggódtak azok, akik nem tartották helyesnek, hogy a családügyekkel és a szociálpolitikával az egészségüggyel közös minisztérium keretein belül kíván foglalkozni az új kormány.
Hadd jegyezzem meg, hogy gondolom, egyetértünk abban: a prioritást és a fontosságot egy terület esetében nem az dönti el, hogy melyik miniszter felügyeli és melyik minisztériumhoz tartozik. Hiszen én soha nem mertem volna önöket azzal vádolni, hogy önöknek a munka erkölcsi értéke nem fontos, a munkának nem adnak prioritást, és ezért szüntették meg annak idején a Munkaügyi Minisztériumot. Gondolom, bízhatunk annyira egymásban, hogy a kiemelt politikai figyelem bármely kormányzati struktúrában megfelelő parlamenti odafigyelés esetén biztosítható.
Kétfajta kritika érte a gazdasági és közlekedési minisztérium új feladatkörét is. Voltak, akik sokallták, voltak, akik kevesellték a feladatkört. Sokallták azok, akik aggódtak amiatt, hogy a közlekedés irányítása és az ezzel kapcsolatos kormányzati feladatok ide kerültek. Nekik mondom vagy az ő reménybeli megnyugtatásukban bízom, amikor azt mondom: a közlekedést nem leértékelni kívánjuk, de a közlekedés integráns része, mi több, nélkülözhetetlen feltétele a gazdaságfejlődésnek, ezért szeretnénk a gazdaságfejlődés más feladataival közösen kezelni dolgait. Akik viszont kevesellték a gazdasági minisztérium hatáskörét, azoknak szeretném mondani, hogy inkább azt nézegettük meg, hogy vajon nem túl sok feladat kerül-e így egy minisztériumba, hiszen a gazdaságszabályozás egész területe és a fejlesztési feladatok egy része is ide tartozik.
Úgy érzem, nem kell aggódni azért, hogy a Pénzügyminisztériumhoz kerülnek át bizonyos feladatok. Azt mondhatom, hogy minden kormány, a mi leendő kormányunk is, egységes gazdaságpolitikát kíván folytatni. Eme egységes gazdaságpolitika a kormányprogramban bontakozik ki, gazdája pedig a kormányon belüli gazdasági kabinet. Egyetlen tárcának sincs hitbizománya, egyetlen tárca sem valamilyen középkori önálló feudum ebből a szempontból.
A Miniszterelnöki Hivatal, illetve az informatikai minisztérium kapcsán emlegették annak a munkamegosztásnak az aggályosnak vélt voltát, hogy miért marad a kormányzati informatika kezelése a Miniszterelnöki Hivatalban. Nos, az önök kormánya - megengedem, okkal - az akkori stádiumban az informatika teljes területét a Miniszterelnöki Hivatalban helyezte el. Nem tartom egészen indokoltnak az aggodalmat, ha most ennek a területnek egy kis része ott marad, ahova éppen önök helyezték el, természetesen a koordináció szükségletét elismerve az önálló informatikai minisztériummal, amit önök is hangoztattak.
Jelezték azt is, hogy nem világos a vidékfejlesztés ott maradása az agrárügyekkel együtt, nem világos, miért volt nekünk kritikánk ezzel kapcsolatban. Szeretném jelezni, hogy a vidékfejlesztésnek egyfelől a gyakorlatát kritizáltuk, másfelől azt, hogy a területfejlesztésnek ezzel egy része került ahhoz a minisztériumhoz, és a területfejlesztés egésze mintha leszűkült volna a vidékfejlesztés amúgy nélkülözhetetlen feladatára. Természetes, hogy a vidéki élet feltételeinek javítása most is az agrárügyekkel foglalkozó minisztérium feladta, de az is természetes, hogy korábbi álláspontunknak megfelelően a területfejlesztést olyan központi koordinatív feladatnak érezzük, amire a Miniszterelnöki Hivatalban kell rálátást biztosítani.
A vízügy mostani strukturális beosztása váltott még ki aggodalmat. Itt elhangzott az is, hogy a vízügyet különböző nézőpontokból lehet megközelíteni, a víz környezeti érték is, nyilván a közlekedésnek és a gazdaságnak is fontos tárgya. Azt szeretném mondani, hogy a leendő kormány ebben az ügyben épp az új kormányzati struktúrával letette a voksot amellett, hogy a víz a legfontosabb környezeti értékünk. Ezért szeretnénk a Környezetvédelmi Minisztérium kebelébe vonni.
Végezetül több hozzászólásban merültek fel aggályok, olyanfajta félelem a Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum frakciója részéről, hogy koalíciós szempontoknak rendeljük alá a kormányzati struktúrát. Rogán képviselő úr még viccet is mondott ennek illusztrálására. Én mindig örülök, ha humor van a parlamentben, hiszen ez emberibbé teszi itt a légkört. Most két okot is láttam a derűre. Egyrészt a vicc jó volt, én is nevettem rajta, fogom is használni. Másrészt külön derűre adott alkalmat, hogy a koalíciós ügyekkel éppen azok tréfálkoznak, akiknek eddigi politikájában a koalíció kezelése - finoman szólva - nem éppen sikerágazat. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
(15.30)
Rogán Antal viccének poénjában az a bizonyos Mari néni azzal fordult Szent Antalhoz, hogy örül a dollároknak, de kéri, hogy máskor ne ezzel küldje. Én most azt mondom: mindig örülök, ha a kormányzati elképzeléseket, akár a koalíciót ellenzéki kritika és észrevételek övezik, de kérem Szent Antalt, hogy legalább ne azokkal mondassák el, akik maguk sem értek el sikert ezen a területen. (Derültség és taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Hiszen mindnyájan emlékszünk rá: az egyik koalíciós partner, a Kisgazdapárt előbb gáláns jegyajándékként, kontroll nélkül megkapott egy egész alkormányt, benne a magyar mezőgazdaságot, környezetvédelmet és honvédelmet. Emlékszünk arra is, hogy minden racionális indok nélkül, pusztán a koalíció megélhetése - ennyiben tehát egy megélhetési politika - érdekében létrejött egy olyan tárca, a Phare-ügyekkel foglalkozó tárca, amit egyébként semmi más nem indokolt. És ha olyan sokan idéztek a '98-as vitából, hadd idézzem én is a vita egy hozzászólását, ami így szólt: ezzel kapcsolatban "valami olyasmi zajlódhatott le, hogy: 'Parancsolsz még egy minisztériumot, Józsikám? - Hát, igen, kérek szépen, ha lehet.'" (Közbeszólás az MSZP soraiból. - Derültség és taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szellemes! Huhú! - Szórványos taps a Fidesz és az MDF soraiban.) Igen, örömmel látom, hogy bizonyos konzekvencia vitabeli magatartásunkban mégiscsak föllelhető, mert önök éppen ilyen hangerőben feleltek zúgással, amikor annak idején ez az észrevétel elhangzott.
De komolyra fordítva szót! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Eddig vicc volt?) A most leköszönő koalíció mézeshetei vagy mézesévei után azzal is szembesültünk, hogy az egyik koalíciós partner ledarálódott. És akárhogy nézek körül, nem ül itt köztünk az egykori koalíciót aláíró egyik fél sem. Így aztán, azt hiszem, hogy nem ígérek túl sokat az új kormány nevében, hogyha azt mondom: ennél azért nekünk bizonyára megnyugtatóbban sikerül majd biztosítani a koalíciós kormányzás egységét a közösen vállalt program alapján. Ezt joggal kérheti tőlünk számon a választó és a parlament majdani ellenzéki oldala is.
A programmal és a tevékenységgel, az új tevékenységgel való szembesülésnek most ebben a vitában - ahogy említettem - előjátéka, de fontos előjátéka zajlott. Az első felvonásra majd a kormányprogram vitájában péntektől kezdve kerül sor. Bízom benne, hogy az a sok és meggyőződésem szerint jó szándékú aggodalom, amely most hangot kapott elsősorban a családok, a vállalkozások, a Széchenyi-terv folytatása irányában, és amely aggodalom inkább a tevékenységhez, mint a struktúrához kapcsolódott, részben eloszlik majd, ha önök megismerkednek a kormányprogrammal. De ha nem, azt is fontosnak érzem, hogy a tartalmi észrevételek abban a vitában is elhangozzanak, mert várjuk, kérjük és igényeljük a majdani ellenzék észrevételeit és kritikáját. Ezt kérem a következő vitanapokra.
Most pedig kérem, hogy az eredeti formájában szíveskedjenek támogatni Kuncze Gáborral közös előterjesztésünket.
Köszönöm a szót, alelnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
