TÓTH GYULA
TÓTH GYULA
TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szinte alig múlik el nap anélkül, hogy a lakosság gyógyszerellátásával kapcsolatban napvilágot ne lássanak különböző hírek, információk. Meggyőződésem szerint e tekintetben nagy felelősség terheli a sajtó munkatársait, hiszen az ő tudósításaik megalapozottsága, hitelessége döntően befolyásolja a lakosság hangulatát. Érthető módon minden olyan hírre reagál az állampolgár, amely a gyógyszerhez jutás feltételeihez és természetesen a gyógyszerek áraihoz kapcsolódik.
Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy évről évre szinte megállíthatatlanul növekszik az egészségbiztosításnak a gyógyszerek támogatásához nyújtott kiadása. Ennek fedezetét járulékokból, illetve a költségvetés támogatásából kell biztosítani. Mindaddig azonban, amíg a gyógyszereket rendeltetésüknek megfelelően használják fel, addig ezeket a forrásokat természetesen biztosítanunk kell. A társadalmi szolidaritás, az egészséghez való jog ezt a kötelességet rója ránk. A gyógyszerellátás, illetve a gyógyszerfelhasználás napjainkban nem mentes a pazarló, meg nem engedhető felhasználástól. Úgy gondolom, a kormányzat elemi kötelessége, hogy olyan feltételeket alakítson ki, amelyek átláthatóvá, követhetővé teszik a gyógyszerfelhasználást.
Tisztelt Képviselőtársaim! A gyógyszerellátáson belül egy nagyon sajátos területről szeretnék szólni, nevezetesen a közgyógyellátásról. Ma közel 600 ezer ember rendelkezik valamilyen közgyógyellátási jogosultsággal. A költségvetés, az Egészségbiztosítási Alap és az önkormányzatok együttesen több mint 32 milliárd forintot fordítanak erre az ellátásra. Ez az összeg hatalmas, ugyanakkor az érintettek jelentős része elégedetlen. Gyakran elhangzanak szakértői vélemények, amelyek a közgyógyellátási rendszer teljes megszüntetését szorgalmazzák, azzal érvelve, hogy ez a rendszer már elzárja a betegeket a legkorszerűbb gyógyszerektől, továbbá azt is állítják, hogy a közgyógyellátás mai rendszere jelentős részben ellenőrizhetetlen, és ebből következően tetemes összegeket emésztenek fel az illegális felhasználások. Erősödnek azok a vélemények, hogy a közgyógyellátási rendszer megérett az átalakításra. Természetesen az átalakítás címszó alatt nem lehet azt megcélozni, hogy széles társadalmi rétegek kiszoruljanak az ellátásból.
A közgyógyellátási rendszer átalakításával eddig valamennyi kormány megpróbálkozott, ám a politikusok ez ideig visszariadtak a változtatásoktól. Jogosan vethető fel tehát a kérdés, hogy most megvannak-e a változtatás feltételei. Lehet-e olyan támogatási rendszert kialakítani, amely figyelembe veszi minden jogosult tényleges gyógyszerszükségletét, de meggátolja az illegális gyógyszerfelhasználást? Az elszürkült közgyógyellátást lehet-e személyre szólóan biztosítani?
Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy a 600 ezer embert érintő átalakítás sürgető feladat. A kormányzatot terheli a felelősség, hogy avatott kézzel és felelősséggel nyúljon ehhez a kérdéshez. Nem lenne szerencsés azonban, ha a szakmai előkészítő munkálatok részinformációi fölöslegesen borzolnák a lakosság idegeit. Őszintén remélem, hogy az érintett kormányzati szerveknél már előrehaladott munkálatok folynak ennek a súlyos problémának a megoldására, és azt is remélem, hogy rövid időn belül megismerhetővé válnak a kiérlelt döntések. Ezt várják a kormánytól a közgyógyellátásban részesülők és a járulékfizetők egyaránt.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
(13.20)
