SZABÓ ISTVÁN
SZABÓ ISTVÁN
SZABÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az elektronikus hírközlési törvénnyel kapcsolatban eddig megfogalmazott egyik fontos észrevétel, hogy nem olvasható ki belőle egyértelműen, mi a jogalkotó szándéka, milyen távközlési stratégiai koncepció húzódik meg az elképzelések mögött. Azért fogalmazok így, mert ha valaki elolvassa a törvény 2. §-ában megfogalmazott 16 célt, nem könnyen azonosítja, hogy melyek a törvény kimondottan legfontosabb céljai.
Mi azonban úgy gondoljuk, hogy vannak olyan célok, melyek kiemelt fontosságúak, és a törvényben ennek megfelelően kell megjelenniük. Mi hat célt emeltünk ki, melyeket a mindenkori szabályozással el kell érni Magyarországon: hatékonyan működő, valódi versenypiac megteremtését; exportképes távközlési iparág fejlesztését; megfelelő színvonalú, elérhető árú, egyetemes szolgáltatás nyújtását; infrastruktúra-fejlesztést; a folyamatosan megújuló technológiák és szolgáltatások rendelkezésre állásának megteremtését; hatékony és olcsó intézményrendszert; az Európai Unió gyakorlatának megfelelő szabályozási környezetet. Úgy véljük, hogy a törvény rendelkezéseiben ezen hat cél következetes érvényesítése révén elérhető, hogy olyan szabályozási környezet jöjjön létre, amelynek következményeként a törvényben meghatározott további célok is elérhetővé válnak. Én most a fenti célok közül kettőt szeretnék kiemelni.
Az egyik a hatékonyan működő, valódi versenypiac megteremtése. A jelenlegi szabályozási keretek között az elmúlt években nem tudott valós piaci verseny kialakulni a hírközlési piacokon, aminek következtében nem jelentek meg az inkubens szolgáltatókkal versenyezni képes alternatív szolgáltatók, ami hátrányos mind a fogyasztókra, mind a gazdaság egészére nézve.
A törvényjavaslat bár szellemében ösztönzi a verseny továbbfejlődését, gyakorlati megvalósításaiban azonban mégsem tudja ezt a célt teljesíteni, azáltal, hogy szinte minden, a verseny alapját képező döntést - piaci definíciók, jelentős piaci erővel rendelkező szereplő azonosítása - a nemzeti hírközlési hatóság tanácsa hatáskörébe rendel úgy, hogy a feladatok végrehajtásának elrendelése mellett nem határoz meg semmiféle szakmai, tartalmi előírást vagy iránymutatást. Ennek egyik jellemző példája, hogy egy elmúlt heti televíziós beszélgetésen a miniszter úr azt mondta, a törvényben benne van az, hogy csak a Matáv lesz jelentős piaci erővel rendelkező, míg a többi vezetékes szolgáltató nem. Ezzel szemben a törvény semmi ilyet nem mond. Éppen ellenkezőleg: a tanács szabad belátására bízza, kit milyen piacon azonosít jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatónak. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján valószínűsíthető, hogy a hatékony és erős érdekérvényesítő képességekkel rendelkező szervezetek továbbra is az érdekeiknek megfelelő szabályozást fognak elérni a tanácson keresztül. Azt pedig kevéssé hiszem, hogy ha ezen erőknek eddig nem volt érdekük egy hatékonyan működő, valódi versenypiac kialakulása, akkor most az új törvény megjelenése apropóján ez megváltozna.
A másik cél, amit ki szeretnék emelni: megfelelő színvonalú, elérhető árú, egyetemes szolgáltatás nyújtása. A gazdaság működését nagyban meghatározza, hogy az alapvető hírközlési szolgáltatások mindenki számára elérhetőek legyenek, éppen ezért az egyetemes szolgáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy az alapvető szolgáltatások teljes körben és elérhető áron álljanak rendelkezésre.
Látni kell, hogy mára az egykoron a pártállamban még kiváltságnak, amolyan luxuscikknek számító telefon az élet szerves részét képező tömegcikké vált. A vezetékes ellátottság közel 40 százalék, a mobil pedig már a 60 százalékot is meghaladja. Ez jól jellemzi azt a nagymértékű átalakulást, amelyet az utóbbi évtizedben e téren tapasztaltunk. Sajnos, ehhez a szabályozási környezet még nem alkalmazkodott. Továbbra is lehetővé teszi, hogy a távközlési szolgáltatók magas nyereségrátákkal működve extraprofitot érvényesítsenek. A mi véleményünk, hogy a társadalmi és a technológiai változások eredményeként a távközlési szolgáltatás - a vezetékes és mobilszolgáltatás egyaránt - olyan tömegigénnyé vált, mint az áram- vagy a gázszolgáltatás. Éppen ezért azokhoz hasonlóan ezeket a szolgáltatásokat is oly módon kellene szabályozni, hogy lehetővé váljon a tulajdonosok számára a folyamatos fejlesztések mellett tisztes haszon érvényesítése, azonban ne adjon módon a luxuscikkeknél elfogadott extraprofit realizálására. Ez a felismerés a törvényjavaslat készítőjét nem érte el. Nem tudjuk, hogy ez abból ered, hogy a javaslat kidolgozásában részt vevő szakemberek gondolkodásában a jövőkép kialakításakor csak a régi sémák előrevetítése jelent-e meg, vagy azért, mert valójában a polgárokon kívül egy ilyen koncepció kialakulása nem érdeke sem a szolgáltatóknak, és úgy tűnik, a jelenlegi jogalkotási folyamatban részt vevőknek sem, akik a későbbiekben esetleg valamely szolgáltató munkatársaivá válhatnak, mint ahogy erre számtalan példa létezik. Egyes vélekedések szerint a közszolgálatból ez egy járható útnak számít a jól fizető versenyszférába.
Továbbmenve: az egyetemes szolgáltatókkal kapcsolatban ismét megjelenik a hatékony piaci verseny mint cél megvalósulása. Ugyanis a piaci verseny szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy az egyetemes szolgáltatók a helyzetükkel ne élhessenek vissza, ez ne jelentsen számukra versenyelőnyt, s ennek végső soron a fogyasztók élvezik jótékony hatásait.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
