SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr!
(12.50)
A több millió magyar állampolgárhoz hasonlóan én magam is meglehetősen sokat telefonálok, éppen ezért természetesen fogyasztóként is érdekel, hogy milyen változások várhatók jelen törvény elfogadása után a magyar hír- és távközlési piacon.
Az elmúlt egy évben meglehetősen nagy érdeklődéssel figyeltem a hírközlés-politikával kapcsolatos, sokszor érdekes kormányzati kijelentéseket. Azt gondolom, hogy még egy külső szemlélő számára is feltűnt, feltűnik, hogy az informatikai és hírközlési miniszter úr nyilatkozatai milyen érdekes - mondjuk úgy - törzsfejlődésen mentek keresztül az előző egy esztendő folyamán.
Első lendületében a miniszter úr – mondhatni, szokásos módon – a polgári kormányzatot marasztalta el a kialakult helyzetért, mondván, hogy az nem nézett szembe a német tulajdonú monopolszolgáltatóval. Aztán a múlt ősztől már aktív állami szerepvállalást ígért: ha kell, állami eszközökkel kell támogatnunk az alternatív szolgáltató létrejöttét, érvelt ilyeténképpen az egyik magyar napilap hasábjain.
Múlt héten aztán a televízió főműsoridőben sugározta a Tárcatükör című vitaműsort, melyre az előbb szóló Szabó képviselőtársam is hivatkozott. Ezen programban a tárca vezetője Rogán képviselőtársammal majd' egy órán keresztül vitatkozott a most tárgyalt törvény várható hatásairól. A vita menete lassan-lassan kezdett ellaposodni, amikor is az aszimmetrikus szabályozás szükségességére került a szó. De ott van, igenis van szimmetrikus szabályozás, vetette közbe ekkor a miniszter úr. A vezetékes piacon a Matáv lesz egyedül domináns piaci szolgáltatónak minősítve.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, ez volt az a pillanat, amikor a vita komoly szakmai magasságokat ért el. Ekkor derült ki ugyanis, hogy az IHM nemhiába foglalkoztatta szinte az összes nagy tanácsadó céget hírközlés témában az előző egy év folyamán sok száz millió forintért. Miniszter úr rövid kábelpiaci körképéből megtudhattuk, hogy bár ennek speciális jellegzetességei vannak, biztosan önálló piac lesz a jövőben. Itt tehát érvényesül az úgynevezett szolgáltatóválasztás intézménye, ami alapvető piacnyitó eszköz, tehát hosszú távon biztosan árcsökkentő tényezőként kell majd hatnia.
Csak közbevetésként engedjék meg, hogy megemlítsem, hogy a Hírközlési Döntőbizottság elnökhelyettese, Hidasi úr két héttel ezelőtt éppen ennek az ellenkezőjét állította egy szakmai beszélgetésen, egy szakmai fórumon. A továbbiakban aztán a miniszter úr rövid mobilpiaci kitekintést adott, majd biztosan állította, biztosra vette, hogy ezen a piacon bizony mindhárom versenyzőt domináns szolgáltatónak minősíti majd a Hírközlési Döntőbizottság jogutódja, a tanács.
A miniszter úr magabiztossága azonban engem mégis elbizonytalanított. Éppen ezért a tegnapi napon átolvastam az előttünk fekvő tervezet idevonatkozó passzusait. Az előterjesztés 10. §-ának f) pontja a következőket mondja. A nemzeti hírközlési hatóság “az e törvényben meghatározottak szerint megállapítja az érintett piacokat, azonosítja az egyes érintett piacokon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat, valamint meghatározza a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat terhelő kötelezettségeket”.
Hogy néhány pillanatra átvegyem a koalíciós szóhasználatot, lassan mondom hogy az üzenet mindenkihez eljuthasson, hogy nem a miniszter, hanem a nemzeti hírközlési hatóság jogosult a hírközlési szektor piacainak definiálásra. Nem a miniszter, hanem a nemzeti hírközlési hatóság jogosult a piacokon domináns piaci szolgáltatókat azonosítani.
A miniszter természetszerűleg kinevezheti a hatóság vezetőit, akár vissza is hívhatja. A törvény elfogadása után menesztheti, vagy hogy a régi állampárti, szocialista fordulatot vegyem ide, más fontos beosztásba helyezheti a jelenlegi hírközlési felügyeleti elnököt. Szóval, szinte bármit, azaz mindent megtehet; egyet azonban biztosan nem: nem dönthet a tanács helyett, nem hozhat döntést a tanács helyett, főleg nem előre. Ha erre vonatkozóan volna valamifajta ellenállhatatlan vágy a miniszter úrban, akkor nyilvánvalóan a tanács tagjaként megcsillogtathatná ezen tárgyban lévő ismereteit, és a törvény erejénél fogva erre jogosultsága lenne. Ebben az esetben természetesen jelöltetnie kellene magát a tanács vezetői pozíciójára, és majd az ő utódja jogosult volna a kinevezésre is.
Maradjunk azonban annál az álláspontnál, hogy a miniszter úr az elkövetkezendő két és fél évben is informatikai és hírközlési miniszterként képzeli el a jövőjét, és ami ennél fontosabb, reméljük, hogy van az ágazattal kapcsolatos világos stratégiája, ezt pedig kérjük, hogy legalább a törvénykezési szakaszban ossza meg velünk. Merthogy mi optimisták vagyunk, nyilvánvalóan a miniszter úr népszerűségénél fogva joggal tart igényt és számot a miniszterelnök úr bizalmára.
Azért biztos, ami biztos, Rogán Antal képviselőtársammal a tegnapi napon módosító indítványokat készítettünk. A mai napon ezekből szám szerint 58-at beadtunk, ezen 58 módosító indítványunkkal hitet tettünk a miniszter úr nagy nyilvánosság előtt elmondott szavai mellett, és azt gondoljuk, hogy módosító indítványaink elfogadásával ezen szavakat a parlament az annak legmegfelelőbb helyre, mégpedig a törvény szintjére emelheti.
Éppen ezért azt kérjük a miniszter úrtól most az államtitkár úron keresztül, hogy a nyilatkozatainak megfelelően támogassa ezen módosító indítványainkat, és buzdítsa ezek támogatására a parlamentben helyet foglaló szabad demokrata képviselőket is.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
