KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már majdnem megfogadtam Domokos képviselőtársam intelmét, hogy ne mutogassunk vissza az előző ciklusra; feltehetően Varga Mihály képviselőtársam is ezt fogadta meg, ezért aztán két ciklussal korábbra mutogatott vissza felszólalásában, ami a 2002-es költségvetés kapcsán dicséretes dolog.
De ha már így van, akkor először hadd emlékeztessem önöket arra, hogy vajon milyen körülmények között is jött létre a 2002. évi meg az azt megelőző 2001. évi, vagyis összesen kétéves költségvetés. Talán még emlékeznek önök arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy vitatkoztunk arról, hogy ez egyáltalán megfelel-e az államháztartási törvény előírásainak. Az akkori ellenzék azon a véleményen volt, hogy nem. Kormánypárti oldalról mindenféle indokok hangzottak el, valójában azonban a kétéves költségvetés elfogadására - és erre érdemes emlékeztetni, hiszen ennek aztán voltak következményei - azért került sor, ennek egyértelműen politikai okai voltak, mert egyrészt nem akarta a kormányzat, hogy a választásokat megelőzően vitatkozzunk költségvetésről, gazdaságpolitikáról, szociálpolitikáról, általában a magyar gazdaság helyzetéről.
Volt persze ennek egy másik oka is, nevezetesen nem akarta magát az akkori kormánytöbbség kiszolgáltatni a Kisgazdapártnak, nem akarta, hogy a választásokat megelőző évben koalíciós partnere adott esetben mindenféle követelésekkel állhasson elő. Ez volt a másik politikai indoka annak, hogy kétéves költségvetést fogadtak el, amit egyébként az is bizonyít, hogy a költségvetés elfogadása után haladéktalanul megkezdődött a kisgazdák egyébként nagyon sikeres ledarálása.
Nézzük azonban, hogy sikeres volt-e a kétéves költségvetés! Hát, tisztelt képviselőtársaim, itt már nem mondhatjuk, hogy igen. Nem mondhatjuk azért, mert hadd emlékeztessem önöket arra, hogy 1998-ban, amikor az újonnan megalakuló kormány átvette az országot, egy valóban fenntartható növekedési pályán álló gazdaságot vett át, a választásokat követő hónap gazdasági növekedése 5,8 százalék volt, az év egészében, 1998 egészében 5,1 százalék volt a növekedés, míg a költségvetés hiánya 5,4 százalékot mutatott, és biztos volt, mert ha már Varga Mihály képviselőtársam a külföldi elemzőket említette, mindenki egyetértett abban, hogy az átalakuló országok élére ugrott Magyarország; gazdasági versenyképessége vitathatatlan volt, dinamikus fejlődést mutatott. Ezzel szemben 2002-ben a növekedés 3,3 százalékos volt, megjegyzem, a választásokat megelőző negyedévben 3 százalék alá süllyedt, a költségvetés hiánya pedig az év egészében 2002-ben a már említett 9,2 százalékos volt. Erre egyébként majd még a későbbiek során visszatérek.
Ami az ipari termelés alakulását illeti, ez azért is érdekes, mert Varga Mihály képviselőtársamtól hallottuk a sikeres gazdaságélénkítő programot, meg a magyar vállalkozások támogatását. Nos, 1998 májusában - akkor voltak a választások - az ipari termelés 19,8 százalékos növekedést mutatott, 2002 áprilisában - itt akkor voltak a választások - pedig 0,4 százalékos csökkenést. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, tisztelt képviselőtársaim, mert nem igaz az, hogy a gazdaság visszaesése az új kormány gazdaságpolitikájával kezdődött, hanem az többek között a megalapozatlan kétéves költségvetésnek is köszönhető volt, minden mutató romlást mutatott a választásokkor, például az ipari termelés visszaesést mutatott, a gazdaság folyamatosan esett vissza 2000 óta, és természetesen az adósság növekedése sem ezen kormány alatt indult el, hanem 2002-ben, az önök kormányzása alatt.
Ennek aztán kísérő jelensége volt persze, tisztelt képviselőtársaim, a beruházások visszaesése: a bruttó nemzeti össztermékhez viszonyítva '98-ban 16,7 százalék, 2002-ben 3,8 százalék volt a beruházás.
(12.00)
Ez azért érdekes, mert ez az, ami a későbbiekre adott esetben megalapozhatja a gazdaság növekedését. A mutató 2001-ben is, 2002-ben is romlott, mindennek aztán következményeként persze nem lehetett arra számítani, hogy most hirtelen elkövetkezzen a fellendülés, természetesen objektív körülmények, a romló világgazdasági körülmények mellett.
De 1998, 1999 és 2000 kiemelkedően jó gazdasági teljesítményt produkált, mondhatni, hogy a magyar gazdaság valóban a fenntartható növekedési pályán volt, ezért aztán a 2001-2002. évi költségvetés kiindulása az volt a kormányzat részéről, hogy minden marad a régiben, ez a fejlődés tovább fog erősödni, és ehhez igazította az összes elképzelését. Ehhez képest nézzük meg, hogy mi történt.
2001-re 5-6 százalék közötti növekedést terveztek, lett belőle 3,8; 2002-re megint 5-6 százalék közötti növekedést terveztek, lett belőle 3,3. Ez, képviselőtársaim, egy igen lényeges különbség. Ehhez még hozzátehetjük, hogy az export volumenét 10-12 százalékra tervezték 2001-ben, lett belőle 7,7 százalék, 2002-ben 9-11 százalékra, lett belőle 5,9 százalék. Ez mutatja, hogy 2000-hez képest hogyan esett vissza fokozatosan a gazdaság teljesítőképessége, meg persze hogyan estek vissza a gazdaság lehetőségei. Ez mutatja egyébként, hogy mennyire más pályára került a gazdaság, mint amit az akkori kormányzat tervezett. Én a volt pénzügyminiszter helyében erre nem lennék annyira büszke.
Ezzel szemben viszont van, amit sikerült túlteljesíteni, például a fogyasztói árindexet 2001-ben 5-6 százalék körülire tervezték, lett belőle 9,2 százalék, majd 4 százalékra tervezték 2002-ben, lett belőle 5,3 százalék. Ez meg azért érdekes, tisztelt képviselőtársaim, mert az ezt egyébként kísérő, igen jelentős bérkiáramlással együtt ennek a kettőnek az eredményeként sikerült több száz milliárd forintot, a két évben összesen 500 milliárd forintot meghaladó összeget többletbevételként a költségvetésbe betenni, ami dicséretes dolog persze, csak ne felejtsük el, hogy ezt adó formájában a lakosság fizette be.
Zárójelben jegyzem meg, hogy ez az, ami miatt 2001-ben is és 2002-ben is sor került a költségvetés módosítására, oly módon persze, hogy a többletbevételeket egyből el is költötték, ezért aztán a hiány mértéke ennek következményeként nem változott.
Varga képviselő úr említette a bérek növekedését, amire megint csak azt mondhatjuk persze, hogy dicséretes dolog, egy baj van vele: ha ez elszakad a gazdaság teljesítőképességétől, akkor sokkal nagyobb bajt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Ez történt, képviselő úr, például 2002-re az egy termékre jutó bérköltség a feldolgozóiparban 23,4 százalékkal növekedett meg. Ez másrészt azt jelenti, hogy ilyen mértékben romlott a feldolgozóipar versenyképessége a dekonjunktúra körülményei között, és ennek következtében többek között több ezer munkahely szűnt meg mára. Ennek más okai is voltak, például a nagyon erős forint az exportálók esetében, azt pedig nem gondolom, hogy annak számára, aki elveszítette a munkahelyét, a béremelés olyan nagy boldogságot jelentene.
Tisztelt Képviselőtársaim! 2001 már előre jelezte, hogy a 2002. évi gazdasági, illetve költségvetési folyamatok jelentősen eltérnek a feltételezettől, ez aztán be is következett. 2002-ben a tartós konjunktúra, a 2000-ig tartó konjunktúra addigra tartós visszaesésbe váltott, ez korlátozta a magyar gazdaság exportlehetőségeit, ennek a következménye: visszaeső növekedés, az egyensúlyi pozíciók romlása, ehhez járult még hozzá, képviselőtársaim, a versenyképességünk már említett romlása, és ezek együtt jelentik mindazokat a gazdasági problémákat, amelyek megjelentek már az előző kormány utolsó időszakában, és amely problémákkal a mai napig is szembe kell néznünk.
Ezért aztán az az állítás végképp nem igaz, hogy az a kialakult helyzet, ami ma jellemző, ezen kormány tevékenységének következménye lenne. Nem! Amivel ma szembesülünk, az az előző ciklusban meg ebben a ciklusban elszalasztott lehetőségek összességének a következménye, és természetesen a 2001 óta tartó költségvetési expanziónak, a túlköltekezésnek, a kiadások túlzott növekedésének a következménye.
Ilyen körülmények között kell értelmezni a 2002. évi költségvetést, amiben valóban - ahogy itt már elhangzott - 2002-ben több alkalommal történt módosítás; az első alkalommal annak érdekében, hogy a reális folyamatokat tükrözze a költségvetés, hiszen ahogy említettem, két évre előre elkészítvén, a kormány, miután teljesen hibás pályával számolt, hibás adatokat is kapott, és ezeket kellett korrigálni. Ez volt az első költségvetés-módosítás, ami egyébként a hiány növekedésével még nem járt.
Az ezt követő költségvetés-módosítás 60 milliárd forinttal növelte a hiányt, ez a korábban felvett agrárhitelek konszolidációját tartalmazta döntő mértékben, illetve kisebb mértékben az elemi károk elleni védekezést. Erre nem lehet azt mondani, hogy ez a kormány csinálta volna, hiszen a korábban felvett olyan agrárhitelek konszolidálásáról volt szó, amelyeket az azokat felvevők visszafizetni nem tudtak, az agrárium olyan helyzetben van, amilyenben van. Megjegyzem: ennek a helyzetnek a javításában sem tett semmit az elmúlt négyéves ciklus.
Sor került egy módosításra azért is, mert a költségvetésen kívülre szorított tételeket a költségvetés átláthatósága és ellenőrizhetősége érdekében, amiről az Állami Számvevőszék elnöke is beszélt, beemelték a költségvetésbe, és ez így helyes. Megjegyzem: annak idején elég sokat vitatkoztunk arról, tisztelt képviselőtársaim, hogy vajon helyes dolog-e a költségvetésen kívülre tenni több száz milliárd forintos tételeket, és ezzel egyrészt kivonni a parlament döntési kompetenciájából, másrészt persze kivonni a parlament ellenőrzése alól. Ennek lett aztán a következménye, hogy például a Magyar Fejlesztési Bank nyakló nélkül okozhatott veszteségeket a költségvetésnek, amelyeket egyébként szintén ezen módosítás kapcsán kellett rendezni.
Itt került sor egyébként bizonyos adósságok átvállalására is, habár Varga Mihály képviselőtársam említette a MÁV 100 milliárdját, az persze a MÁV által felvett, az állam által garantált hitelek átvállalását jelentette, amelyek visszafizetésére a MÁV-nak lehetősége nem volt. Ezért aztán ezt sem érdemes a jelenlegi kormány nyakába varrni, ha tetszik, az egy előző időszakhoz kapcsolódik, mint ahogy a BKV adósságainak átvállalása is. A BKV adósságairól azért annyit érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt négy évben a fővárost folyamatosan büntette a kormányzat (Babák Mihály: Ti pedig az országot büntetitek.), ennek a következménye aztán az, amilyen körülmények közé a főváros gazdálkodása került, és ennek része mindaz, ami a BKV esetében történt. Szeretném megjegyezni, hogy ezeket a következményeket a főváros a mai napig nem tudta kiheverni, ezért erre a kérdésre a 2004-es költségvetésben majd még külön is vissza kell térnünk.
Egy azonban biztos: a 9,2 százalékos hiányból, ami valóban kiugróan magas, 3 százalékot tesznek ki körülbelül azok az egyszeri intézkedések, amelyekről az imént beszéltem, amelyek a rendezést célozták. Körülbelül 1 százalékot tesznek ki azok az intézkedések, amelyeket az előző kormány a száznapos programban hozott, és marad 5,2 százalék, ami viszont benne volt a 2002-es évben. Itt megint hadd jegyezzem meg, ha már Varga Mihály képviselőtársam említette, hogy milyen magas most augusztusban a költségvetés hiánya: ennél azért volt már magasabb, például '99-ben - majd tessék utánanézni -, augusztusban a költségvetés hiánya az éves tervezett hiány száz százalékát érte el.
(12.10)
Ehhez képest 2002 augusztusában, amikor még semmilyen konszolidálásra nem került sor, és a különböző intézkedések hatásait sem lehetett még mérni - hiszen azokra szeptember-októberben került sor -, a költségvetés augusztusi hiánya az eredetileg tervezett hiány 120 százalékára rúgott. Ez egyébként azért van így, merthogy a tervezett hiány mértéke az eredeti előirányzatban 2001-re 3,4 százalék volt, 2002-re 3,2 százalék. Ez önmagában tarthatatlan adat volt, és ennek a következményeivel is már az új kormányzatnak kellett szembenéznie.
A vitában még nem hangzott el, de én fontosnak tartom megjegyezni, hogy hatott természetesen a költségvetés és a gazdaság folyamataira az is - és ezért tükröződik a költségvetésben -, hogy a monetáris és a fiskális politika összehangolása érdekes módon a kormányváltást követően nem sikerült. Ennek aztán az lett a következménye, hogy hirtelen magasra ugrottak a kamatok. Ennek a következményeként is erős lett a forint. Ez aztán további két következménnyel járt: a magas kamatok tovább növelték a költségvetés hiányát, az erős forint pedig még rosszabb helyzetbe hozta az exportáló cégeket, ilyen módon visszahatott a gazdasági növekedésre, a munkahelyek számának alakulására is, és a mai napig érezteti sajnos a hatását.
Ezek a tételek pedig mind-mind megint csak a romló versenyképességhez tartoznak. Merthogy a mondanivalóm ezen részének végül is az a vége, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormányzat '98-ban átvett egy versenyképes, tartós növekedési pályán lévő gazdaságot, és átadott egy versenyképességét elveszített, romló növekedési mutatókat produkáló és egyébként pedig lehetőségeit veszített gazdaságot. Ez vonatkozik egyébként a befektetések elmaradására is; az is ugyanis 2002-ben már megjelent.
Egy biztos, tisztelt képviselőtársaim, és talán ebben egyetérthetünk, hogy a magas hiány nem tartható, mindent el kell követni annak csökkentése érdekében; már csak azért is, mert ez gerjeszti az inflációt, magasan tartja a kamatokat, rontja a gazdasági szereplők várakozásait és a befektetők bizalmát.
Vannak tanulságai természetesen a kétéves költségvetésnek is, meg azon belül annak is, ami 2002-ben történt. A költségvetés komolyabb annál, hogy napi politikai érdekeknek rendelje alá bármelyik kormányzat. Jobban kell segítenie a költségvetésnek a gazdaság működését; képes ugyanis arra, hogy megszabja a kereteket, hogy fejlődjön a gazdaság, de alkalmas arra is, hogy elrontsa ezeket a kereteket és lebénítsa a gazdaságot. Az én megítélésem szerint ezt tette a kétéves költségvetés.
És végül mindegyik kormányra igaz, hogy sokkal jobban kellene figyelni az Állami Számvevőszék vizsgálatainak tanulságaira. Az Állami Számvevőszék teljesen függetlenül attól, hogy ki kormányoz éppen, teszi meg észrevételeit, javaslatait. Ezek egy részét szokás megfogadni, más részét pedig nem. Egy azonban biztos: az átlátható, jól ellenőrizhető, világos és a törvényeknek megfelelő költségvetés az egyetlen, ami megalapozhatja a gazdaság megfelelő fejlődését, a jól működő szociálpolitikát, és ami Magyarország érdekeit szolgálja.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
