BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Két dolgot kívánok tiszta szívből Magyarországnak: felelős kormányt és felelős ellenzéket. (Egy taps az MSZP padsoraiból.)
Varga Mihály a beszédében azt hangsúlyozta: a gazdaságpolitika hatékonysága dönti el, hogy a családoknak tehernövekedéssel kell-e számolniuk. Varga Mihálynak igaza van. Alapvetően az adott kormány gazdaságpolitikáján múlik, hogyan tudnak élni az emberek, hogy lesz-e munkahelyük, lesz-e jövedelmük, amiből el tudják tartani a családjukat.
Ami ezt a politikai vitanapot illeti, én is úgy gondolom, hogy már a címe is félrevezető, megtévesztő, hiszen az a címe, hogy mit hoz a jövő, mennyi pénzt vesz ki a Medgyessy-csomag a családosok pénztárcájából. Kijelentő módban üzeni, hogy létezik valamilyen Medgyessy-csomag, amelyik ráadásul - ezt sugallja - rosszat akar a családoknak. Nos, jelenleg ilyen csomag nem létezik. A közgazdászok közül sokan arra hívják fel a figyelmet, hogy egyelőre még azért növekedési pályán van a gazdaság, bár nagyon komoly gondokkal küzd, és jó, ha egy felelős kormány odafigyel időben ezekre a gondokra.
A Medgyessy-kormány tényleg nehéz helyzetben van, némiképp azért, mert kicsit foglya a választási ígéreteinek. Minden kormány csak azt tudja elkölteni, amit az adófizető polgároktól összegyűjt. Az a kormány felelős, amelyik egyensúlyban tudja tartani a bevételeket és a kiadásokat. S most azzal a helyzettel kell szembenéznünk, hogy a kiadások bizony elszaladtak. A Ház tegnap tárgyalta a 2002. évi zárszámadási törvényt, aminek során szembe kellett néznünk azzal, hogy a hiány a tervezetthez képest szinte a háromszorosa lett.
(11.20)
Tehát nagyon fontos, komoly intő jelek vannak azzal kapcsolatban, hogy gond van a gazdaságban, és ezt egy felelősen gondolkodó kormánynak figyelembe kell vennie.
Az SZDSZ programjában az adócsökkentés ígérete szerepelt, ebből az következik, hogy a bevételi oldal szűkítésével kellene számolnunk. Az SZDSZ következetesen kiállt e mellett a koncepció mellett, és jövőre valóban lesz adócsökkentés. Ez pedig különös hangsúllyal veti fel a kiadási oldal kezelésének a kérdését.
Ami az előző évben történt, azt tulajdonképpen szükségesen hozta magával a választás, a választási ígéretek, hiszen a kormánynak volt száznapos programja, és a szavahihetősége múlott azon, hogy teljesíti a legsürgősebb száznapos ígéretét, a legsürgősebb tennivalókat, intézkedéseket.
Ha most azt kérdezzük, hogy jó helyre kerültek-e azok a pénzek, amelyeket a száznapos program keretében a kormány kiadott, azt gondolom, hogy igennel kell válaszolnunk. Jó helyre került a pénz a közalkalmazottakhoz az 50 százalékos béremelés kapcsán? Igen, nagyon indokolt volt a béremelés, jó helyre került a pénz. Jó helyre került a pénz a családokhoz, a gyermeket nevelő családokhoz, amikor a kormány intézkedett a 20 százalékos családipótlék-emelésről? Igen, jó helyre került a pénz, hiszen az előző kormány négy éven keresztül nem emelte a családi pótlékot, úgyhogy nagyon indokolt volt ennek a meglépése. És így végig ezekre a tételekre újból és újból rákérdezhetnénk: mindegyik indokolt volt. Nem akarok hosszú taxatív felsorolást tartani, hiszen megtették ezt előttem kormánypárti képviselők; emelkedett az anyasági támogatás; kicsi korrekciós intézkedések is történnek, mert ilyennek tekintem, amikor emelkedett az ikergyermeket nevelő családok támogatása; egyszeri korrekciós intézkedések is történtek a 19 ezer forintos rendkívüli nyugdíjtámogatással kapcsolatban.
De a kormány felelőssége fennáll. A kormány felelőssége elsősorban abban áll, hogy képes-e egyensúlyt tartani, képes-e ezen a csapdaszituáción túljutni, betartani az ígéreteit, illetve korrigálni az ígéreteit annak érdekében, hogy fenntartható legyen az egyensúly, illetve ne menjünk el, ne szaladjunk el a hiány növekedése irányába.
Mi jellemzi ma Magyarországon az újraelosztást? Azt kell mondanom - és ezt most már szociálpolitikai nézőpontból fogalmazom meg -, hogy van néhány, egy-egy kedvezményezett réteg, akire igaz, hogy jóval többet vesz ki a költségvetésből, kap vissza a költségvetésből, mint amennyit akár betesz, illetve mint amennyit mások, rászorult családok kapnak ugyanebből a költségvetésből. Példának hadd hozzam fel a lakástámogatás rendszerét, ahol azt gondolom, a legszemléletesebben lehet bizonyítani ezt az állításomat, hogy egy-egy réteg kétszer, háromszor, többször annyit kap vissza bizonyos támogatási elem formájában a költségvetésből, mint amennyi indokolt lehetne.
Az előző Fidesz-kormány lendületet adott a lakásépítéseknek azzal, hogy kedvezményes hitelkamat-támogatási rendszert vezetett be, de mindannyian tudjuk, hogy ezt a kedvezményes hitelt nem bármelyik állampolgár tudja igénybe venni. Csak az az állampolgár tudja igénybe venni, akinek van hitelképes jövedelme, akinek a jövedelme hitelképessé teszi őt a bank számára. Következésképpen ha megvizsgáljuk ezt a piacot, ezt a sokmilliárdos nagyságrendű hitelkamat-támogatást a felső középosztály, illetve a jövedelem szempontjából a felső osztályba tartozó emberek veszik igénybe. És miután igénybe vették, meg van fejelve ez a támogatás az adókedvezmény támogatásával a költségvetésben.
Én azt gondolom, hogy ez így nem szerencsés, mert miközben ma Magyarországon nemcsak hajléktalanok vannak, hanem olyan nagyon rossz körülmények között élő emberek, akiknek nincsen tőkéjük és nincsen nagy jövedelmük ahhoz, hogy a lakhatásukat megoldják, miközben a mai napig olyan az az úgynevezett - népszerű nevén - szocpol-támogatási rendszer, valójában lakásépítési támogatási rendszer, hogy az az ember nulla forint nulla fillért tud igénybe venni ebből, aki igazán rászorult lenne az állam támogatására, azt gondolom, ilyenek miatt gondolom, hogy szemléletváltásra van szükség. Ezzel a lakástámogatási rendszerrel a kormány egyelőre annyit módosított ezen a rendszeren, hogy a kedvezményes hitelkamat összeghatárát a felére csökkentette. Ma már nem lehet 30 millió forintos hitelt felvenni kedvezményes kamattal, csak 15 millió forintosat. Tehát valamit korrigált a felső részénél, de nem korrigált eleget és érdemben legalul, hogy azok is lakáshoz, fedélhez tudjanak jutni, akik nem tudnak saját erőből milliókat hozzátenni ehhez. (Domokos László: Ez nem demagógia? Milyen forrásból? - Babák Mihály: Csak tiszta!)
Szívesen beszélnék a gyermekek után járó adókedvezmény kérdéséről is, hiszen nekünk négy éven keresztül az volt a problémánk az előző kormánnyal, hogy ez egy olyan ellátási forma, olyan kedvezmény gyakorlatilag, amit nagyon sokan, a legrosszabb helyzetben lévő családok nem tudnak igénybe venni (Babák Mihály: Ezek a szociális bérlakásprogramok.), hiszen munkanélküliek, hiszen nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok, és nem kapják ezt a támogatást. Kapnak ugyan rendszeres gyermekvédelmi támogatást, de ha a két tételt összehasonlítják képviselőtársaim, hát óriási a különbség! Egy jó helyzetben lévő háromgyermekes család adókedvezménye emlékeim szerint 360 ezer forint éves szinten, míg egy valóban rászorult család rendszeres gyermekvédelmi támogatása 4600 forint - még a jelenlegi körülmények között - havi szinten. Azt gondolom, hogy a szociálpolitikában indokolt lenne a kormánynak felülvizsgálnia, hogy hogyan is osztja el azokat a forrásokat, amelyek rendelkezésre állnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az előbb már említettem, Medgyessy-csomag nincs. (Dr. Kovács Zoltán: Egyelőre. - Domokos László: Erről kellene beszélni!) De azt gondolom, hogy a kormány felelőssége, hogy ne is legyen. (Domokos László: Majd délután megtudjuk!)
A Közgazdasági Társaság nemrégiben jeles közgazdászok részvételével azon vitatkozott, hogy milyen lépések szükségesek a gazdaságpolitikában, ki kell-e igazítani a kormány döntéseit, vagy fordulatra van szükség. (Babák Mihály: Rosszra vagy jóra?) Az elmúlt héten Bokros Lajos egy rendezvényen úgy fogalmazott, hogy lehetséges, hogy költségvetési kérdésekben elégséges a kiigazítás, de szociálpolitikai szempontból egészen biztosan szemléletváltásra van szükség a kormányban. (Babák Mihály: Lássuk a medvét! Arról beszéljen, hogy mi lesz!)
Az előbb azzal kezdtem a mondanivalómat, hogy felelős kormányt és felelős ellenzéket kívánok. Nem véletlenül a kormány felelősségéről beszéltem többet, merthogy egy adott ciklusban az éppen kormányzónak van nagyobb felelőssége, de van felelőssége az ellenzéknek is (Babák Mihály: Állunk elébe!), és én sajnálattal állapítom meg, hogy meglehetősen felelőtlenül viselkedik, amikor képtelen eldönteni, hogy mit is kér számon a kormányon. (Babák Mihály: A jövőképet!)
(11.30)
Azt-e, hogy nem tartja be az összes ígéretét; hadd mondjak erre is példát. Itt van a nyugdíjasoknak járó 13. havi nyugdíj, amit minden hullámhosszon követelnek, már tavaly elégedetlenek voltak, hogy tavaly nem kapta meg a 3 millió nyugdíjas ezt a pénzt, vagy azt kifogásolják, hogy túlságosan költekező a kormány és túlságosan elengedi a gyeplőt. Azt gondolom, az ellenzék felelőssége abban mutatkozhatna meg, hogy nem hergeli a kormányt, nem kényszeríti bele olyan döntésekbe, amelyek aztán visszaütnek.
Megmondom őszintén, jó példaként akarom utólag is fölemlíteni az MDF magatartását, akik tavaly arra való hivatkozással nem szavazták meg az első száznapos programot, hogy nem látják a fedezetét. Az az érzésem, ez apró példa arra, hogy hogyan is viselkedhetne az ellenzék, ha felelősen gondolkodik.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
