DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már-már az a veszteség érte a Házat, hogy a kétpercesek mián nem tudok szólni a tisztelt Házhoz és mindazokhoz, akikhez kell. (Dr. Katona Béla: Nem baj. Adtunk volna időt.)
Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy több évtized alatt sok mindent megtanultunk, többek között azt, hogy ha a szocialisták azt mondják, hogy valami növekedik, akkor az biztosan csökken. Ha azt mondják, hogy adunk, akkor azt biztosan legalább kétszer veszik vissza, és azt is meg kell tanulnunk, hogy ha szociálliberális csomag érkezik, akkor azt a csomagot legjobb föl nem bontani, mert a csomagon legyen bármilyen felírás, legyen annak bármilyen csomagolása, a csomag nem arról szól, mint amibe becsomagolták. (Zaj az MSZP soraiban.)
Nos, eddig még a környezetvédelmet keményen elkerülte, hála istennek, hogy az adónyirbálások a környezetvédelem címszó alatt is megjelenjenek. Most már ez nem így van, hiszen, mint ahogy ezt bejelentették, jön az ökoadó. (Dr. Balogh Miklós: A Pepó.) Jön az ökoadó, amely környezetterhelési díj címén, termékdíj címén… Nem Pepó jön, az ökoadó; ha Pepó jönne, azt még elviselnénk. Nos, tehát jön az az adó, amely minden egyes polgárnál, minden egyes olyan polgárnál, aki, mondjuk, fűtést használ, csatornát használ, vizet használ, keményen fog megjelenni, tisztelt képviselőtársaim.
Mert miről van itt szó? Arról van szó, hogy egy olyan gazdasági helyzetben, amely gazdasági helyzetben a gazdaság megmozdítását kellene elérni, sikerül olyan adót bevezetni, amely előbb a gazdaságot és rajta keresztül az összes polgárt fogja terhelni. Két terhelési díjból, a levegő és a felszíni vizek terhelési díjából a minisztérium - nem a Környezetvédelmi, a Pénzügyminisztérium, majd erre is szeretnék rátérni - mintegy 25-30 milliárd forint bevételre számít. Ebben még nincs benne a talajterhelési díj, mert azt majd óvatosan egy kicsit később kívánnák bevezetni. Rájön erre a tételre még a termékdíj. A termékdíj jellemzője az, hogy bárhol jelenik meg, azt utóbb annak kell kifizetnie a végszámlánál, aki vásárol.
Egyik kedves képviselőtársam - azt hiszem, itt is van a teremben - remek felszólalása volt akkor, amikor mi a festékek járulékos és adalékanyagainál mintegy 3 milliárd forint nagyságrendű termékdíjbővítést kezdeményeztünk. Meggyőző érvek voltak arról, hogy miként fogja ez a festékárakat megemelni és így a polgárokat sújtani. Szeretném, ha most is elmondaná, akár csak kétperces felszólalásban is, hogy hogyan fogja ez majd sújtani azokat a polgárokat, akik ahányszor ezeket használják, használják majd a tüzelőberendezéseket, használják a szennyvízrendszereket, fizetni fognak kemény adókat.
Tisztelt Képviselőtársam! Azért mondtam, hogy nem a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium érdekelt ebben az ügyben, hiszen volt egy konferencia, ahol föl is tették a kérdést a tárca vezetőjének, hogy rendben van, de akkor mi az, ami ebből a környezetvédelem irányába vissza fog jönni. A válasz enyhén szólva megrendítő volt: azt reméljük, hogy visszajön majd valami. Igen, tisztelt képviselőtársaim, nem másról van szó, mint arról, amit a középkorban már nagyszerűen föltaláltak, a füstadóról. A füst nem csökken, a füst ugyanannyi marad, az adózó pedig a füst után adót fizet.
Nagyon szeretném, és világossá szeretném tenni, hogy ha egy erős gazdaság van, akkor szükség van arra, hogy pótlólagos források jelenjenek meg a környezetvédelem területén; nem a financiális résznél, nem a Pénzügyminisztériumban, hanem a környezetvédelem területén. Az így befolyó pénzekből ugyanis - szíveskedjenek majd ellenőrizni - miközben 31 milliárd forintnyi nagyságrendű pénz kell a jelenlegi termékdíjakból befolyjon, már eleve csak 25 milliárd forint volt az, ami megjelent a tárcánál, és mind ez ideig annak is csak a töredéke folyt be.
Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyenesen kell beszélni. Ha adókat akarnak emelni, akkor nem kell bebújni a csomagba úgy, hogy annak kívülről egy másik takarója van, másik felírása van, és a polgár megtévesztése céljából még azt is lehet mondani, hogy itt valami zöld dolog történt. Nem, kedves képviselőtársaim, itt piros dolog történt, itt az történt, ami már az elmúlt időszakban is, hogy miután egy sikertelen gazdaságpolitika olyan helyzetbe hozta az országot, mint amilyenbe éppen most került a gazdaság, minden ágazatot igyekeznek olyan mértékben megnyirbálni, amennyire csak lehet.
Ezért, tisztelt képviselőtársaim, azt tudom önöknek mondani, hogy attól tartok, aki ma arról beszél, hogy ökoadót kell Magyarországon bevezetni, az egyben a környezetvédelem ellen is beszél. Hiszen arról van szó, hogy a magyar polgár azon fogja lemérni, hogy egyáltalán mit kap a környezetvédelmen keresztül, hogy miféle megnyirbálások fognak ezen a téren történni. Ezért szilárdan hiszem: az nem megoldás, hogy a környezetvédelem mögé bújva, az adófizetőket megnyirbálva mást mondunk, és mást cselekszünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelem számára pótlólagos források kellenek, ezek a pótlólagos források azonban csak úgy érnek valamit, ha azok ténylegesen a környezetvédelemnél jelennek meg, és csak úgy érnek valamit, ha a gazdaságot ugyanakkor nem hozzák még nehezebb helyzetbe, mint amilyen helyzetben jelenleg van.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
