FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondoljuk, hogy ebben a vitában Magyarország jelenével és jövőjével kell, kellene foglalkoznunk ahelyett, hogy nem túl pontosan megalapozott gazdaságtörténeti előadásokat hallgatnánk meg, mint ahogy ezt az előbb is hallhattuk. Kétségtelen tény, hogy a gazdaság teljesítményének csökkenése ismert okokból nem az elmúlt évben kezdődött meg, de az is tény, hogy a nemzetgazdaság helyzete koncepció nélküli, az MSZP-SZDSZ-gazdaságpolitika nem talált utat ebből a kellemetlen helyzetből. Nem látni nyomát sem annak, hogy a kormánykoalíció ismerné, vagy meg akarná ismerni a gazdaság tényleges helyzetét, és lenne kellő felkészültsége, hogy megtalálja a kiutat abból a strukturális válságból, amibe a nemzetgazdaságot vitte.
Szeretném kiemelni, hogy strukturális válságot és nem gazdasági válságot említettem, tisztelt képviselőtársaim, mert gazdasági válságról még nem beszélhetünk, de a kormány tétlensége és csodavárása, a folyamatok, ígérgetések melletti passzív szemlélete gazdasági válsághoz vezethet.
Milyen alapproblémákat látunk? A bérek és más költségtényezők megemelkedtek, az olcsó tömegtermelés ideje kezd lejárni, ezért az erre építő külföldi tőke menekül. Az EU-s versenyszabályok ránk nézve is kötelezőek, a korábbi adókedvezmények nem adhatók. Magyarország letért a fenntartható növekedési pályáról, a gazdaság stabilitása megrendült, a külföldi tőke számára pedig ez a legfontosabb. A közerkölcsök romlása és az üzleti erkölcsök romlása az elmúlt évben felerősödött. A beruházások alacsony szinten vannak, a külföldi tőke elkerüli az országot, holott a rendszerváltó országok felé növekszik, és ennek ellenére a magyar jegyzett tőke a vállalkozási szektorban már csak 30 százalék körül részesedik. Az infrastruktúra fejlesztése lelassult. A kínálatvezérelt növekedést fogyasztás vezérelte növekedés váltotta fel.
Át kellene gondolni, hogy a tíz évig bevált gazdaságpolitikát milyen gazdaságpolitikával kell felcserélni. El kell dönteni, hogy populista módon rövid távú bér- és jövedelemfelzárkóztatást akarunk Európában, vagy hosszú távon kiegyensúlyozott jövedelememelkedést, amit a nemzetgazdaság versenyképességének erősítésével tudunk elérni.
A politika mindkét oldala mindig az utóbbiról beszél, de mindig a népszerűséget jelentő bérpolitika szerint cselekszik. El kell dönteni, hogy olcsó, hatékony államot akarunk, vagy túlméretezett bürokráciát. Ez jobb foglalkoztatási képet mutat ugyan az országról, de mindezt jórészt a versenyszférának kell eltartani.
(10.40)
És itt hadd jegyezzem meg, hogy az elmúlt évek legsúlyosabb drámai adata vélemény szerint, hogy az ígéretek ellenére nem olcsó és hatékony államot sikerült létrehozni, hanem - mint a statisztikai adatokból tudjuk - 4 százalékkal növekedett a közszférában dolgozók száma. Ez az elmúlt másfél év alatt, az önök kormányzása alatt történt meg, ami közvetlenül 100 milliárd forintos éves kiadást jelent az államkasszának.
Kérdés, folytatódik-e az évek óta mozdulatlan államháztartási reform, vagy kényelmesen dagonyázunk az adott helyzetben. Kérdés, hogy a hazai követelményeknek és a sikeres EU-csatlakozás követelményeinek megfelelően lesz-e közigazgatási reform, vagy ej, ráérünk arra még. Kérdés, hogy visszatérünk-e a parttalanul gondoskodó államhoz, a szerény, de végtelenül kiterjedt támogatások rendszeréhez, vagy vállalkozási, munka- vagy képzési lehetőséget biztosítunk a nemzet számára. Kérdés, hogy a piacgazdaság irányába megyünk tovább, vagy irány a nem mindannyiunk számára kedves múlt - az utóbbira látok esélyt az elmúlt másfél év alapján.
Ugyanúgy, mint az előző kérdéskör esetében, a politika államtalanításról beszél, de az állam méreteinek és szerepének kiterjesztésén munkálkodik nap mint nap. El kell dönteni, hogy a tudásalapú társadalomról csak beszélünk, vagy teszünk is érte valamit. El kell dönteni, hogy csak ezzel foglalkozunk-e, vagy kenyeret akarunk adni azoknak a milliós tömegeknek a kezébe is, akiket a tudásalapú társadalom jövőképe helyzetükből, az ország szegénységéből eredően a következő tíz-húsz évben nem vagy alig fog érinteni.
Ezzel szemben a főiskolák, egyetemek színvonalának rohamos csökkenését, a szakmunkás-, kézművesképzés lassú eltűnését, igénytelenségét, és a közoktatás teljes lezüllesztését tapasztaljuk. A gyermeknevelésben a liberális családi romhalmaz képviselői már el sem tudják lassan képzelni a szülő szerepét, a tanári kar együttműködését a nevelésben a szülőkkel korlátozzák, a tanárok számára lehetetlenné teszik a fegyelem betartatását és így a színvonalas oktatást a gyermekek számára, az oktatási törzsanyagból a nemzeti kultúra egyre jobban kimarad.
Milyen esélyeket ad egy ilyen igénytelen közoktatás az átlagember gyermeke, a következő generáció számára, miközben az ezt létrehozók gyerekei elit hazai és külföldi iskolákba járnak ma? Itt a legnagyobb baj, mert itt a gyakorlat és az elmélet már szinkronban rossz irányba mutat a jelenlegi kormánynál, felvetéseinket meg sem hallgatják, de nem is értik, úgy érezzük.
El kell dönteni, hogy hogyan tudjuk megoldani az ország területi felzárkóztatását az egész ország ezzel párhuzamosan leggyorsabb emelkedése mellett; el kell dönteni, hogyan teszünk a fejlett régiók további emelkedése, és mit teszünk a leszakadt régiók felzárkóztatása érdekében. Itt az arányokon kell gondolkodni, a hosszú távú hozamot kell összevetni a jelenleg és a beláthatóan rendelkezésre álló erőforrásokból biztosítható lehetőségekkel.
Tisztelt Képviselőtársaim! El kell gondolkodni, hogy erős, életképes, kultúráját ápoló és ezzel a nemzetek Európájának fontos részét alkotó magyar nemzetet akarunk-e a Kárpát-medencében a harmadik évezredben is, vagy nem teszünk semmit a magyarság drámai népességfogyása ellen. A politika az előbbiről szól, sajnos, az utóbbi másfél évben. A megválaszolandó kérdések sorát még folytathatnám, és azt hiszem, amikor a magyar állampolgárok helyzetéről beszélünk, elsősorban életünknek ezeket a kereteit kelleme meghatározni - legalábbis véleményünk, az MDF véleménye szerint.
És most a rövid másfél év történése - amit részletesen kifejtett Varga Mihály képviselőtársam, de egy kissé más megvilágításban. Majdnem azt mondom, a Fidesz szerényen, szinte simogatóan viselkedik a kormánnyal, mert ha lefordítjuk azokat az adatokat, és más megvilágításban tesszük közzé, drámaiak -: önök másfél év alatt csődközelbe vitték az országot, és azt találták ki, hogy az összes terhet, ami e csőd közeli helyzetben fel szokott merülni, ezt a lakossággal fizettetik meg, erről szól az önök jövő évi költségvetési és adópolitikai terve.
Úgy tűnik, hogy az az 550 milliárd forint nem máshonnan, mint döntő többségében a lakosoktól, és döntő többségében természetesen a vállalkozásoktól fog bekerülni az állami költségvetésbe. Ha ezt elosztjuk a 10 millió fős magyarsággal, akkor kiderül, hogy 55 ezer forint nettó kiadási többlete lesz minden magyar állampolgárnak a jövő évben. Ezt legyenek szívesek majd elmagyarázni azoknak a nyugdíjasoknak, akikre önök még különösen nagy terhet akarnak róni, hiszen a nyugdíjas fogyasztói kosár teljesen másképp, más súllyal viseltetik, és azokat a területeket merték célba venni, ami a legsúlyosabban fogja érinteni a nyugdíjasok kiadásait. (Göndör István: De mi azt vállaltuk, hogy a nyugdíjasok fogyasztói kosarát vesszük figyelembe. - Az elnök csenget.)
Úgy tűnik, hogy az a probléma, amit önök hiányoltak - Kuncze Gábor is, a szocialista képviselők is folyamatosan fölvetették -, hogy a magyar gazdaság előző ciklusbeli sikeres szerepléséből, sikeres eredményeiből a társadalom nem kapott semmit, nem érezte annak a sikerét, önök ezt a problémát láthatóan most meg fogják oldani. Önök, miután csőd közeli helyzetbe viszik az országot, annak az úgynevezett negatív sikerét teljes egészében a társadalomra fogják hárítani, ahogy ezt önök megígérték, és úgy tűnik, hogy az SZDSZ által felvázolt elképzelés be fog teljesülni, amikor önök az országot a plakát tanúsága szerint ingre-gatyára fogják jövőre levetkőztetni. (Derültség az ellenzéki sorokban.) Nos, erről szól az önök jövő évi koncepciója.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
