DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úr hozzászólására elsőként nyilván azzal kellene reagálnom, hogy a klasszikus viccet idézve nem osztogatnak, hanem fosztogatnak (Arnóth Sándor: Ez nem vicces, ez van!), de itt fordítva igaz: nem fosztogatnak, de nem is osztogatnak, képviselő úr. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ez is igaz! Ez a bajunk!)
Amit képviselő úr szitokszóként használt (Felzúdulás az ellenzéki oldalon. - Az elnök csenget.), hogy intézményi racionalizálás, úgy gondolom, egy olyan folyamatnak Magyarországon ma aktuális lépése, amelyre nagyon sok helyen sor kell hogy kerüljön. Nagyon sok településen igenis meg kell lépni azokat a lépéseket, amelyeket korábban vagy elmulasztottak, vagy szándékosan nem léptek meg. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ki kell rúgni az embereket.) Az a település, amelyet képviselő úr az imént példaként hozott, a Fidesz-kormány idején 2000-ben 145 millió forinttal, 2001-ben 154 millió forinttal, 2002-ben 177 millió forinttal volt kénytelen kiegészíteni a normatív finanszírozást és a saját bevételből intézményi működtetésre rendelkezésre álló forrásokat ahhoz, hogy az intézményei működjenek. (Arnóth Sándor: Dorkota képviselő úr!)
Ezek után az új önkormányzati vezetésnek természetesen szembe kellett néznie a valósággal. Szembe kellett néznie a valósággal, hogy szabad-e ilyen pénzügyi gazdálkodási feltétel mellett 12 önálló intézményt működtetni egy ekkora nagyságú településen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Be kell zárni mindent.) Szabad-e olyan módon gazdálkodni, mint ahogyan gazdálkodtak több mint tíz éven keresztül ezen a településen, az önkormányzatiság kezdete óta, vagy pedig valamilyen változtatásra van szükség. Ez a települési vezetés elhatározta a változtatást. Elhatározta azt, hogy három területen, a közétkeztetésben, a takarítás és a karbantartás területén racionalizálás után változtatni fog az eddigi elszámolási renden, és kezdeményezésére létrejönnek különböző társas vállalkozások a településen, amelyek a jelenlegi dolgozók bevonásával fogják végezni ezeket a szolgáltatásokat.
Miután úgy látszik, hogy képviselő úr ilyen értelemben nem kellő mélységben tájékozott ezen települési önkormányzati döntésekről, ezért szeretném elmondani, hogy a folyamat valószínűleg helyes folyamat. Valószínűleg olyan folyamat, amelynek az országban még sok helyen be kell következnie ahhoz, hogy az egyébként mind ellenzékiek, mind kormánypártiak által szakmai vitákban oly sokszor elismert, nem teljesen racionálisan működő önkormányzati finanszírozás mellett Magyarországon a jelenleg fennálló önkormányzati rendszer reformja révén normálisan finanszírozott önkormányzati gazdálkodás folyhasson. (Nagy zaj, az elnök csenget.) Ha tehát ennek érdekében tesz valahol egy önkormányzat, azt mondom, hogy részben kényszer-, részben bátor lépést, akkor nem gondolom, hogy azt negatív jelzőkkel kellene illetni.
Egyébként az általam felhozott példák, az évenkénti számok mutatják azt, hogy nem arról van szó, mint amit feltételez képviselő úr, hogy a 2003. évi költségvetési gazdálkodás számai miatt kell megtenni a lépéseket, hanem azért, mert egy ilyen folyamatnak valamikor a végére kell érni. Azért, mert racionális gazdálkodást kell folytatni az önkormányzatokban is. Ha pedig valahol meghozzák ezt a döntést, akkor nem gondolom, hogy kritikával, hanem sokkal inkább megértéssel kellene illetni az ellenzéknek is, sokkal inkább úgy kellene hozzáállni ehhez a kérdéshez, mint ahogyan ezt az az önkormányzati testület felelősségteljesen megtette. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból, az elnök csenget.)
Remélem, képviselő úr, mérlegelve az általam elmondott érveket is, ezt követően nem negatív módon fog hozzáállni egy ilyen racionális lépéshez, hanem pozitívan, ahogy azt illik valamennyi felelős képviselőnek Magyarországon. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.)
Várom a válasz elfogadását, képviselő úr. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
