DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az előbbi felszólalást folytatnám a 16. pont keretében, amire akkor nem volt idő, tehát elsősorban a vasúttörvény módosításáról és a lopakodó privatizációról szeretnék beszélni. Az utóbbi nekem azért tetszik nagyon, mert tudok egy eladó Budapesti Közlekedési Vállalat Részvénytársaságot évi 23 milliárd forint veszteséggel. Tehát valóban, itt a lopakodó privatizáció egy tipikus esetével állunk szemben.
Ami a dolog lényege - megint a hitvány pénzről van szó, amiből a legkevesebb van, és ami a legtöbb problémát okozza -, tisztelt Kosztolányi képviselő úrnak is mondom: az az apró probléma adódik, hogy a hatályos vasúttörvény nem teszi lehetővé, hogy a BKV, vagy más közlekedési vállalatok tulajdonoljanak közforgalmi helyi vagy országos vasutat. Mi ezzel a probléma? Egészen egyszerűen az, hogy egy horribilis beruházás áfatartalma nem igényelhető vissza. Vagy a Fővárosi Önkormányzat vagy más önkormányzat tulajdonába kerül a megépítendő vasút, és mint ilyen, nem alanya az áfatörvénynek, tehát nem igényelhető vissza, a száz százalékos tulajdonban lévő gazdasági társaság pedig a vasúttörvény miatt nincs abban a helyzetben, hogy tulajdonoljon, illetve beruházzon. Tehát egy helyzetet kellett megoldani, amely helyzetnek ez egy abszolút korrekt és az egyetlen lehetséges megoldása volt. Számtalan megoldást kutattak, akik ezzel foglalkoztak, sok minden eszükbe jutott, csak a BKV lopakodó privatizálása nem, de az ötlet nem rossz.
Amit még mondani szeretnék a polgári törvénykönyvvel kapcsolatban: Deutsch Tamásnak igaza van. Tehát higgye el, Deutsch Tamás, sok vita volt, hogy külön törvényben vagy ebben a törvényben - és ez csak a Ptk.-ra vonatkozik, tehát az Áht.-val kapcsolatban senkinek sem volt morális aggálya, mert ez nem olyan törvény, amely ne lenne módosítható akár a metrótörvény kapcsán. De valóban, a Ptk. súlya, rangja olyan, hogy ezt nem szoktuk mondatonként más jogszabályokban módosítani, mert ez csúnya, nem alkotmányellenes - gondolom, ebben egyetértünk -, nem jogellenes.
Igazából az döntötte el ezt a vitát - mert sok vita volt, és a magam részéről osztom ezt a megoldást -, hogy egy jogtörténeti hiba volt vagy nem hiba, ezt mindenki döntse el maga, de nagyot szólt a magyar közéletben a metróügy és az ennek kapcsán megszületett bírósági ítélet. Tehát azt gondoljuk, helyes, ha egyszer rehabilitálásra kerül a budapesti metró sorsa, akkor ez a jogtörténeti kérdés ugyanitt legyen rendezve. Mert való igaz, nem biztos, hogy az emberek a polgári törvénykönyv három sorával sokat foglalkoznak - miért tennék? -, de a metróügyet értik: Azt gondolom, hogy az én jogi szépérzékemet is bántja, más esetben nem lennék ennek a híve. Itt ez helyénvaló, és azt hiszem, ha Deutsch Tamás nem is ért egyet ezzel a felfogással, de neki - hogy mondjam? - van vonzódása ahhoz, hogy jelenik meg valami a közvélemény előtt, és szerintem, legalább ezt a gondolatot elfogadja azon a szinten, hogy legitim egy ilyen döntés meghozatala - persze, lehet nem egyetérteni vele.
Köszönöm szépen.
