KÉKESI TIBOR
KÉKESI TIBOR
KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. A Kosztolányi képviselő úr által elmondottakhoz kívánok két pontban én is csatlakozni. Az első: valóban ugyanez a helyzet, úgy hiszem, hogy itt már egyfajta konszenzus alakulóban volt a tekintetben, hogy míg például az Alkotmánybíróság, amikor az Országgyűlés valamiféle mulasztásban van egy törvény megalkotása esetében, akkor erre felhívja az Országgyűlést, és itt van egy kimondott, egy felhívásos alapozású jogalkotási kötelezettsége az Országgyűlésnek.
Ez esetben nem ez történt, ez esetben egy helyzet állt elő, amiben - és úgy érzem, hogy ez a konszenzus - egy kényszer, egy ki nem mondott kényszerhelyzet van, hogy ezt a problémát oldjuk meg, hiszen látjuk, hogy ellentmondás van. Nem azonosan ítélődik meg egy ügylet egyik fele, mint az ügylet másik fele, és ebben a polgári jog keretében, a polgári törvénykönyv szintjén közös nevezőt kell kialakítani, és ez adja azt a jogalkotási kényszert, amiben többek között most is vagyunk.
A másik észrevétel a 13. módosító indítvánnyal kapcsolatos jelzés. Úgy gondolom, hogy a törvényalkotás fázisában kifejezetten szükséges, hogy felhatalmazzuk a végrehajtásért felelős szervet, hogy ez a törvény végrehajtást nyerhessen. Tehát ha egy beruházás kapcsán kötelezően beszerzendő dokumentum az akadálya a szerződés megkötésének, ami egyébként magát a projektet is gátolja, akkor valójában minek a törvény? Itt megtörténik egy jogalkotás, létrejön egy szerződés, és a szerződésben vállalt kötelezettségek csak azon feltételek esetén vállalhatók, teljesíthetők, amennyiben például ezek, de nem feltétlenül csak ezek a dokumentumok rendelkezésre állnak.
Köszönöm szépen.
