DR. GÖNCZ KINGA
DR. GÖNCZ KINGA
DR. GÖNCZ KINGA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én is mindenekelőtt szeretném nagyon sok szeretettel köszönteni a fogyatékosszervezetek képviselőit, és azt gondolom, nagyon fontos számunkra, hogy erről a témáról az ő jelenlétükben tudunk beszélni, hogy ez a vita most úgy zajlik, hogy ők is itt vannak, tanúi ennek a beszélgetésnek, mert nagyon szorosan együtt kell működnünk a továbbiakban is ezen a területen mindannyiukkal.
Bevezetésképpen csak néhány szót szeretnék szólni arról, hogy 1998-ban fogadta el a Horn-kormány, hosszú előkészítés után, ráadásul egy olyan előkészítés után, ahol szoros együttműködés volt a fogyatékosszervezetek képviselőivel is, a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségéről szóló törvényt, és azt gondolom, hogy erre a törvényre mindannyian büszkék is lehetünk: ez megfelel egy modern törvény mindenfajta kritériumának.
A törvény 26. §-a mondja ki azt, hogy a kormánynak évente be kell számolnia arról, hogyan teljesülnek mindazok, amik ebben a törvényben megfogalmazódnak, hogyan teljesül a fogyatékosügyi program, ami aztán a következő évre 1999-re készült el, illetve hogy az Országgyűlésnek legalább négyévente felül kell vizsgálnia a programot, megállapítva azt, hogy meddig jutott el a teljesítés, és mik a következő lépések.
(14.50)
Ez a jelentés, amely most az önök kezében van, a 2000. évről szól, tehát messze túl vagyunk azon az időszakon, amiről ez a törvény beszámol. Ez a beszámoló 2001 novemberében készült el, akkor benyújtásra is került - eljutott ugyan a bizottságokig, de nem jutott el a plenáris ülésig, tehát a plenáris ülésen nem volt szó róla. Emiatt került arra sor, hogy végül a következő kormánynak kellett benyújtania, azaz nekünk kell most benyújtanunk, illetve a plenáris ülésen beszélnünk erről.
Megemlíteném azt is: lévén, hogy ez a kötelezettség minden évben érvényes, arra készülünk, hogy ebben az évben el fog készülni az a beszámoló, amelyik a 2001. és 2002. évről szól - ez közös beszámoló lesz erről a két évről, és akkor összefoglalnánk, hogy azóta mi minden történt. A törvény elfogadása után eltelt vagy el fog telni a négy év, és sor fog kerülni arra is, hogy felülvizsgáljuk, illetve javaslatokkal éljünk a program további lépéseivel kapcsolatban, ami szintén a parlament elé fog kerülni.
Tisztelt Országgyűlés! Azt mondanám, hogy ennek a jelentésnek a részleteibe nem érdemes belemenni. Nagyon részletesen felsorolja, hogy mi minden indult el a 2000. évben, de az is említésre kerül, hogy már a 2000. év folyamán késésben volt a program végrehajtásával a kormány. Ezt a jelentést annak idején megtárgyalta a Fogyatékosügyi Tanács, ahol szintén megfogalmazódott ez, megfogalmazódott a csalódottság is ezzel kapcsolatban, hogy ez az egyébként ambiciózusnak tekinthető program nem olyan ütemben halad, mint ahogy erre szükség lenne, mint ahogy az elvárások is megjelentek ezzel kapcsolatban, vagy mint ahogy az elvárások diktálták.
Az igazi probléma az, hogy nem történt elég érdemi előrehaladás; a probléma az, hogy voltak közben olyan évek, amelyek gazdaságilag esetleg lehetővé tettek volna nagyobb lépéseket is ezen a területen.
Még azt említeném meg a bevezető végén: mindannyian tudjuk, hogy ez az év a fogyatékosok nemzetközi éve, tehát a kiemelt figyelem ennek is szólhat, kell is, hogy szóljon. Azt is reméljük, ez rátereli a figyelmet arra, hogy itt még nagyon sok tennivaló van.
Azt szeretném kérni az Országgyűléstől, hogy fogadja el ezt a jelentést - nem nagyon tehetünk mást ebben a helyzetben -, és szeretném megköszönni a figyelmüket. (Taps.)
