LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Vendégeink! Kedves Államtitkár Asszony! Nagyon összetett feladatot kaptunk kézhez mi, képviselők. Meg kell vitatnunk egy tizenhat hónappal ezelőtt benyújtott kormányjelentést, el kell fogadnunk azt a helyzetet, hogy az akkori előterjesztő miniszter személye nem azonos a mostani előterjesztőjével, és el kell gondolkodnunk azon, hogy mi a helyesebb hozzáállás a vitához: úgy tenni, mintha 2001 novembere, vagyis a jelentés benyújtása óta nem történt volna semmilyen érdemleges változás a fogyatékosokkal kapcsolatos kormányzati munkában, vagy pedig elemeznünk is lehet az eltelt időszakot.
Úgy ítélem meg, és ebben egyetértek Göncz Kinga államtitkár asszonnyal, hogy mindenképpen érinteni kell a jelentés tárgyalása folyamán az azóta történt változásokat a fogyatékosokkal kapcsolatos kormánypolitika területén. Ugyanis nem lehet úgy megvitatni egy korábban készült és már jó ideje benyújtott jelentést, hogy ne ejtsünk szót az azóta eltelt időszak történéseiről.
Összegezve elmondhatom, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja a jelentést elfogadásra javasolja. Ezzel egyidejűleg azonban fel kell hogy hívjuk a tisztelt Ház figyelmét néhány olyan gondra, amelyek már a jelentés benyújtásakor léteztek, és azóta sem oldódtak meg megnyugtató módon, illetve néhány olyan negatív változásra a kormányzati intézkedések területén, amelyek azóta következtek be, és ennek tükrében bizony már túl derűlátónak tűnik a jelentés néhány megállapítása. Valószínű, hogy a felszólalásom kiegészíti majd Béki Gabriella képviselőtársam hozzászólását, megállapításait.
Tisztelt Ház! Már a jelentés megírásakor is arról érkeztek jelzések, hogy nagyon lassú az akadálymentesítési program valóra váltása. A költségvetési intézmények akadálymentesítésére lényegesen nagyobb összegeket kellene áldozni, a versenyszféra területén viszont gondolni kellene szankciók, büntetések vagy hátrányosabb besorolás alkalmazására is, ha láthatóan nem tesznek semmit sem az akadálymentesítés érdekében, ott sem, ahol ezt egyébként könnyen meg lehetne tenni.
A jelentésnek le kellett volna vonnia ehhez hasonló következtetést az akadálymentesítési program lassú végrehajtása nyomán. Szankciók nélkül puszta jókívánság-gyűjtemény a programnak ez a fejezete. Említek egy konkrét példát: csak a szankciók hiányával magyarázható, hogy az idei év elején Budapesten úgy épüljön meg egy több százmillió forint árán létrehozott aluljáró-rendszer a Móricz Zsigmond körtér alatt, hogy oda rámpa hiánya miatt kerekesszékkel bizony lejutni nem lehet. Hiába léteznek törvények, országgyűlési határozatok a mozgássérültek, fogyatékkal élők érdekében, ha azok betartatásáról, mulasztás esetén szankciók meghozataláról nem gondoskodik sem a tisztelt Ház, sem a kormányzat.
Mondhatok ilyen példát a versenyszféra területéről is, ahol nemrég nyert pert egy mozgássérült a Centrál Kávéház ellenében, mert ez a vendéglátó-ipari egység nem tud korunknak megfelelő kiszolgálást nyújtani az oda kerekesszékkel közlekedő vendégei számára. Az idegenforgalom és a vendéglátóipar területén az osztályba sorolás egyik alapvető kritériuma, feltétele kell hogy legyen az akadálymentesítés állapota a besorolást kérő egységnél. Nagyon bízunk abban, hogy a Centrál-per útmutató lesz a jövőben, és példázat arra, hogy igenis hogyan lehet érvényesíteni a mozgássérültek jogait.
Itt kell megjegyeznem, kissé fennakadtam a jelentésnek azon a mondatán, miszerint “a szociális intézmények 18 százalékában biztosított csupán az akadálymentes környezet, 17 intézmény esetében - ezek kastélyépületek - nem oldható meg az átalakítás”. Nem ismerem ezeket a kastélyépületeket, de azt tudom, olvasmányélményeimből és személyes tapasztalatból is, hogy Olaszország szinte minden, több száz évvel ezelőtt épített idegenforgalmi nevezetessége akadálymentesen megközelíthető, s ezt a feladatot építészetileg nem feltűnően és az adott épület stílusához igazodva, ízlésesen oldották meg.
Tisztelt Ház! Egyetértéssel olvastam, hogy egyre több, a hallássérültek, a siketnémák számára is érthető játékfilmet hoznak forgalomba a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával. Régi adósságot pótolt a Szociális és Családügyi Minisztérium, továbbá az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, amikor alap- és középfokú jeltolmácsképző tanfolyamot indított a tájékoztatási és ügyfélszolgálati irodákban dolgozók részére. Tartós hiány volt ugyanis ezen a területen, mivel Magyarországon 1983-ig egyáltalán nem volt hivatalos jelnyelvi tolmácsképzés. 1983-ig siket családból származó, tehát a jelnyelvet jól ismerő személyek segítették a hallássérült embereket hivatalos ügyeik intézésében.
Közben lassabban fogom mondani, mert esetleg kicsit gyorsan olvasok, és szinte látom ott, hátul, hogy nehezebben lehet jeltolmácsolni mondataimat.
Ellentmondásos helyzeteket teremtett az, hogy több fontos jogszabály, például a polgári perrendtartásról szóló törvény, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény vagy a büntetőeljárásról szóló törvény egyaránt előírta a jeltolmács igénybevételét anélkül, hogy ezeknek a képzéséről az állam gondoskodott volna. Úgy tűnik tehát, hogy ez a régi sérelem megoldódik, folyamatban van a megoldása, hiszen hallássérült emberek csak akkor egyenértékűek valójában és nemcsak papíron, ha a többi emberrel szemben a hivatalos ügyeik intézése közben nem szenvednek semmiféle hátrányt.
Tisztelt Ház! Sajnos aktualitását vesztette a jelentésben említett, “Az akadálymentes közlekedés fejlesztése” című beruházási program. A program feladata a közlekedési tárcához tartozó személyszállítási közszolgáltatást végző társaságok állami támogatása volt az akadálymentesség megteremtése érdekében. Elsősorban a járműpark átalakítását támogatták. Szükséges azonban a teljes közlekedési lánc akadálymentesítése, ezért a korábbi tervek alapján a kapcsolódó létesítmények, így az állomások és aluljárók akadálymentesítését is részben támogatni kívánták.
Felhívom kedves Béki Gabriella képviselőtársam figyelmét a következő adatokra. A 2000. évben 180 millió forint állt rendelkezésre ilyen célokra, 2002-ben már 284 millió forint; tavaly elsősorban vasúti kocsik célorientált átalakítására, Volán-társaságok akadálymentes fel- és lejutást biztosító autóbuszainak a beszerzésére fordították ezt az összeget. Az idén megtört ez a folyamat. 2003-ban csak harmadannyi összeget irányzott elő ilyen célokra a költségvetés - 100 millió forintot -, mint amennyit erre áldozott a tavalyi évben.
Az MDF képviselőcsoportja a tavalyi költségvetési vita során elfogadhatatlannak ítélte ezt a takarékoskodást a legelesettebb, leginkább kiszolgáltatott személyeken, ezért módosító indítványt nyújtott be “Az akadálymentes közlekedés fejlesztése” című beruházási program korábbi értéken történő folytatása érdekében, de sajnos ezen indítványait a kormánytöbbség nem támogatta.
Tisztelt Ház! A korábbi években lendületesen növekedett a fogyatékkal élők szociális támogatása. Ez a növekedés valószínűleg szintén megtört ebben az évben. Bizonyosat azért nem lehet állítani, mert míg a korábbi években egyértelműen nyomon lehetett követni az állami költségvetésben a mozgássérültek megsegítésére, segélyezésére fordított összegeket vagy a fogyatékosügyi programok támogatását, addig 2003-ban ezek a kiadási tételek más szociális tételekkel összevontan szerepelnek az állami költségvetésben.
(15.30)
Együttesen ezekre a kiadási célokra az idén 20 százalékkal kevesebb összeget szán a költségvetés, mint tavaly, azaz minden jel szerint legalább 20 százalékkal csökken az idén a fogyatékkal élők szociális támogatása. Nem valószínű ugyanis, hogy a többi szociális célra, például a hajléktalanok ellátására vagy a falugondnoki hálózat fejlesztésére vagy az állami gondozásból kikerült fiatalok lakáshoz jutásának támogatására csupán azért költhetnének fele annyit, mint a tavalyi évben, hogy legalább folyó áron megmaradhasson a fogyatékkal élők szociális támogatása.
Tisztelt Elnök Úr! Mondandóm második részét majd később fogom elmondani.
Köszönöm eddigi figyelmüket. (Taps.)
