LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Kedves Vendégeink! Esztendőkkel ezelőtt magam is órákon át tudtam volna beszélni a csökkent munkaképességűek, a fogyatékkal élők munkahelyteremtéséről. Az elmúlt esztendőkben nagyon sok ilyen munkahelyen voltam, nagyon sok ilyen intézményben, és egyre kevesebbet tudok róluk beszélni. Én megértem Horváth János képviselőtársamat, nagyon érzékletesen festette meg a falusi környezet munkahelyteremtő lehetőségeit, de ennél sokkal színesebb, izgalmasabb, érdekesebb ez a világ. Például a távmunka lehetőségei, amire utalt is a megszólalása végén, fantasztikus lehetőségeket ígérnek az országban. Nyíregyházán találkoztam az intézetben olyan 12, 14, 16 éves fiatalokkal, akik ott ültek a kerekesszékben. és bizony professzorokat megszégyenítő számítógépes ismeretekről tesznek tanúbizonyságot. Azt hiszem, olyan erő van ebben, olyan erőforrás ez, amely adhat egyrészt példázatot sokunknak akaraterőből, másrészt pedig mi is tanulhatunk tőlük.
Bennem a fogyatékkal élők világa igazán akkor vált teljessé, amikor rájöttem igen hosszú évtizedek után, talán azért magamtól, egy élmény alapján arra, hogy nem azt kell keresni bennük, ami hiányzik, hanem ami többlet van bennük. S ettől a pillanattól kezdve más ez a világ. Valóban értéket ad, ahogy sok-sok képviselőtársam ezt előttem megfogalmazta.
(16.10)
Úgy gondolom, hogy ez a kettő a legfontosabb akár e jelentés kapcsán is: iskolateremtés és munkahelyteremtés, mert ez már közösséget jelent, és talán többet is, mint amennyit ez a jelentés most megfogalmaz.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
