MOLNÁR OSZKÁR
MOLNÁR OSZKÁR
MOLNÁR OSZKÁR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Veres János pénzügyminiszter úr jegyzi azt a módosító indítványt, amely a törvény 8. §-ának (1) bekezdését módosítani akarja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Ezzel a módosító indítvánnyal tulajdonképpen mindössze annyit változtat a kormány az eredeti törvényjavaslatán, hogy nem a miniszterelnök, hanem a köztársasági elnök úr jogkörébe adja a tanács vezetőinek kinevezését. A probléma ezzel az, hogy a tulajdonosi joggyakorló szervezet ezáltal ugyanúgy, ahogy az eredeti törvényjavaslatban volt, nem az Országgyűlésnek, hanem a kormánynak marad alárendeltje, holott sokat emlegettük már az előző vitákban, az alkotmány 10. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az állam tulajdona a magyar nemzetnek, a magyar nemzet minden egyes tagjának tulajdona, a magyar nemzet vagyona.
Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! A törvényjavaslat 7. § (2) bekezdése a következőképpen szól: “A tanács tagja csak a jogszabályoknak, az alapító okiratnak, valamint a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. fölött részvényesi jogokat gyakorló miniszter határozatainak van alávetve.” Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy egyes-egyedül a pénzügyminiszter - természetesen a miniszterelnök irányításával - bármilyen megmaradt nemzeti vagyonelemet szabadon értékesíthet.
(20.40)
Nem tudom, valaki figyelte-e a mai napon, amikor Szili Katalin házelnök asszony a napirendről beszélve ezt a vagyontörvényt egyszerűen úgy jelentette be, hogy a privatizációs törvény fog tárgyalásra kerülni ma. Azt gondolom, ezzel mindent elárult, hogy mi következik azok után, ha az Országgyűlés elfogadja ezt a törvényt. Nem az állami vagyon kezeléséről, hanem a megmaradt nemzeti vagyon további privatizálásáról lesz szó a következő időkben.
Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Mivel valószínűnek tartom, hogy a kormánypárti képviselők nem kapták meg annak a 62 közéleti személyiségnek a levelét, amelyet önökhöz intéztek, illetve a parlament minden egyes tagjához intéztek, engedjék meg, hogy a lényegét fölolvassam belőle, és csak három nevet említek, csak három nevet az aláírók közül. (Felzúdulás a kormánypártok padsoraiban. - Az elnök csenget.) Mádl Ferenc volt köztársasági elnök úr, Zlinszky János volt alkotmánybíró úr, illetve még egy nevet, amin gondolom, önök lehet, hogy meglepődnek, lehet, hogy nem: Sipos József úr, a szocialisták társadalmi tagozatának egyik vezetője. Ő is aláírta ezt a levelet, kérem szépen, a 62 aláíró között. (Dr. Veres János: Nincs ilyen tagozat! - Közbeszólások az MSZP soraiból.) Sőt tegnap az egyik televíziós csatornán a vitában elmondta Sipos úr, hogy a Szocialista Párton belül is rengetegen vannak olyanok, akik egyszerűen nem tudják elfogadni azt, hogy a kormánytöbbség megszavazza a mai napon ezt a törvényt. Engedjék meg, hogy ennek a levélnek néhány részletét ismertessem önökkel (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Dr. Avarkeszi Dezső: Házszabály! Hol a Házszabály?), és hátha szorult még annyi becsület a tisztelt szocialista képviselőkbe, hogy nem szavazzák meg, és még egyszer vitázunk erről a törvényről. (Egy hang: Halljuk!)
Az 1948-as államosítás következményeit felszámoló privatizáció lezárult. Elérkezett a pillanat, amikor az alkotmány szellemének megfelelő törvény születhet a nemzeti vagyon védelmére és gyarapítására. A tulajdonos Magyarország népe élni kíván jogaival, és nem mond le azokról. Önt képviselői esküje e jogok védelmére, a köztársaság érdekeinek szolgálatára kötelezi. Ezért tisztelettel kérjük, hogy az állami vagyonról szóló törvényt csak akkor szavazza meg, ha az kimondja, hogy az állami tulajdonnal, mint a nemzet vagyonával kizárólag az Országgyűlés, illetve annak közvetlenül alárendelt szervezet rendelkezzen.
2. pont. A nemzeti vagyonról szóló törvény elfogadásáról és módosításáról, valamint a kincstári vagyon értékesítéséről és megterheléséről az Országgyűlés a képviselők kétharmadának szavazatával döntsön. Ez lenne az a garancia, amely biztosítaná a nemzeti vagyon további sorsát, azt, hogy gyarapodjon, ne pedig elkopjon ez a nemzeti vagyon.
3. pont. Maradjon kincstári vagyon minden olyan ingatlan, amit az állam jelenleg közfeladat ellátására használ, mindaddig, amíg a kincstári vagyon, illetve az állam üzleti vagyona szétválasztásáról az Országgyűlés kétharmados többséggel nem hoz döntést. Ebbe beleértendők azok a kórházi épületek is, amelyekben a kormányzati idén szüntette be az egészségügyi ellátás tevékenységét, és hozzáteszem, ebbe tartoznak az egyetemek épületei is, amelyek szintén ennek a törvénynek a hatályával eladhatóvá, üzleti alapú vagyontárggyá, eladhatóvá válnak. (Dr. Veres János nemet int.) Miniszter úr, hiába lógatja a fejét vagy hiába nemmel jelez, benne van a törvényben, mégpedig meg is mondom önnek, hogy melyik passzusában: a 29. §-ban. Az egyetemi épületeket üzleti alapú vagyontárgyakká sorolják át. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Gazemberek!)
Maradjon kincstári vagyon a Nemzeti Földalaphoz tartozó termőföld és mindazon gazdasági-társadalmi tulajdonrész, társasági tulajdonrész, amely jelenleg az ÁPV Rt. rendelt vagyonaként tartós állami tulajdont képez. A nemzeti vagyon felett a tulajdonosi jogokat egységesen egy szervezet gyakorolja, ideértve a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. feletti tulajdonosi jogot is. A kincstári vagyont képező ingatlanokat az állami szervek rendeltetésüknek megfelelően változatlanul ingyenesen használhassák, mivel az ezzel ellenkező eljárás csak a közszolgáltatások költségét, így az állampolgárok terheit növelné.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom, mennyire olvasták át ezt a törvényt a kormányzati oldalon. Január 1-jétől ennek a törvénynek a hatálybalépése után a magyar állam a saját intézményeitől, a kórházaitól, egyetemeitől, minisztériumaitól bérleti díjat fog szedni. A magyar állam az egyik zsebéből a másik zsebébe fogja átrakni a pénzt. Gondolkodjanak már, legyenek kedvesek, ezeken a dolgokon is, hogy mire készülnek most, ennek a törvénynek a megszavazása kapcsán!
Végezetül engedjék meg, hogy ennek a levélnek az utolsó bekezdését felolvassam: “Emlékeztetjük önt, hogy az Országgyűlésben tárgysorozatba-vételre vár a T/3297. sorszám alatt egy olyan, a nemzet vagyonáról szóló törvényjavaslat, amely teljesíti a fenti pontokban meghatározott kérésünket. Tisztelettel: 62 aláíró nevében.” (Zaj az MSZP padsoraiban.)
Még egyszer engedjék meg ebben a néhány másodpercben, tisztelt szocialista képviselő hölgyek és urak: gondolják meg, néhány percük még van arra, és ne szavazzák meg ezt a törvényt! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
