SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ott folytatom, ahol Szilágyi képviselő úr abbahagyta, mert ha továbbgondolom ezt a kérdést, az is felmerül bennem, hogy egyáltalán a közutakat miért nem adjuk vissza a társadalomnak. Miért nem adjuk vissza az embereknek? Miért kell az, hogy ezt a külföldi gazdaság elfoglalja tőlük lényegesen nagyobb közlekedésbiztonsági kockázatot teremtve és tönkretéve az utakat? Miért kell az, hogy a magyar közutak túlnyomó többségén olyan külföldi kamionok sokasága járjon, ami nem a magyar gazdaságot segíti, hanem egyszerű tranzitországgá teszi a közutainkat.
Arról beszélünk, hogy miért foglalják el, de én nem is erről akarok beszélni. Cseresnyés képviselő úr sok-sok számot mondott. Kíváncsi lennék, ha íratnék a parlamentben egy zh-t ebből, hogy milyen számok hangzottak el a felszólalásban, a sok számból ki menne át a vizsgán. (Dr. Józsa István: Én is!) Mert nem ezek az érvek azok, amelyek egyáltalán nekem fontosak. Én nem arról akarok beszélni, hogy jó-e a mobil rendszer, vagy nem jó a mobil rendszer, vagy jó-e a díj, vagy nem, hanem arról akarok beszélni, hogy miért olcsóbb egy kínai cipő, mint egy martfűi cipő. Arról akarok beszélni, hogy miért olcsóbb a szlovák tej, mint a magyar termelők teje. Mert ezek a szállítmányozási szabályozások azok, amelyek ezt okozzák.
(21.50)
Sem a gazdasági kockázatokat és károkat, sem a környezeti károkat, sem a közutakban okozott károkat, sem pedig a társadalom számára okozott károkat nem fizeti meg az a mobilizáció, amit gyakorlatilag bújtatott támogatásokkal a magyar kormányok egymás után folyamatosan erősítenek.
A Fidesz-kormány mindig beszél ilyenekről, hogy majd hogy erősíti meg a helyi gazdaságot, hogy erősíti meg a helyi termelőket, helyi élelmiszeripari fejlesztéseket hogyan fog támogatni, ugyanakkor meg azt látjuk, hogy mindezzel szemben a mai napig, miután a közúti áruszállítás valós társadalmi költségeit nem kell megfizetni, nem kell megfizetni az egészségkárosító hatásával keletkező társadalombiztosítási többletköltségeket, nem kell megfizetni a közút fenntartásával kapcsolatos többletköltségeket, nem kell megfizetni a Magyarországon tönkrement helyi munkahelyeket, ebből adódóan ezek a bújtatott támogatások továbbra is a gazdaságunkat gyengítik.
Szerintem egy ilyen napirend kapcsán is arról kell beszélni, amiről szól. A kis- és középvállalkozásokkal érvelnek. Abban a roppant szerencsés helyzetben vagyok, hogy fideszesek mellett ülök itt a sorban, és mindig előszeretettel hallgatom, amikor az MSZP-s képviselőtársaim képviselői felszólalásaikban az éhes gyerekekről meg ilyenekről beszélnek, hogy micsoda hatásvadász dolog meg ilyesmi, mondják mindig, a kis- és középvállalkozások emlegetése is hatásvadász dolog, semmi más. Miért van szükség arra, hogy a kis- és középvállalkozások ebből éljenek? Miért nincs helyben munkahely? Miért vannak arra kényszerítve, hogy viszonylag nem emberhez méltó munkával éjszakákon át sokszor úgy dolgozzanak, hogy ott lakjanak bent, a kocsikban? A gazdaságunk miért nem úgy fejlődik, hogy helyben megfizetett tisztességes munkahelyei legyenek a társadalom szereplőinek, a magánszemélyeknek, és miért abba az irányba megy el az egész, hogy a mobilizáció az egyik legfontosabb gazdasági mozgatóerő? Tehát a baj ezzel van.
Ha azt kérdezik önök, én nyilvánvalóan a pártom támogatását követve minden bizonnyal támogatni fogom a jogszabályt, ugyanakkor nem értek egyet azzal, hogy ez elegendő lépés lenne annak érdekében, hogy megvédjük a magyar gazdaságot. Nem hiszem el, hogy ezek a díjak elegendők arra, hogy a magyar közutak biztonságát megteremtsük, visszaadjuk a közutakat a magánszemélyeknek, hogy legalább hétvégenként akik családi látogatásra vagy bármire készülnek, ne szembesüljenek kamionok kockázatával, megszüntessük a tranzitországként való szereplést, és a Volner képviselő úr által mondott koncepciós tervek, amelyek, mondjuk, a vasúti közlekedésre és áruszállításra tennék vissza szabályozással és megfelelő díjfizetési rendszerrel a súlyt... - ezek a szimpatikus megoldások, amikor ezek a károk nem keletkeznek.
Cseresnyés képviselő úr reagált Schmuck Erzsébet képviselőtársam hozzászólására, hogy mire mennek ezek a források. Ugyanakkor lássuk be, hogy ezek a források nem mennek a magyar társadalom túlnyomó többségének életteret adó vidéki térségek bekötőútjaira, a három és négy számjegyű utak sokaságára. Mindaz, hogy gyorsforgalmi úthálózatot fejlesztünk, ez segíti a tranzitországi működést. Volt már erről szó, hogy a püspökladányi elkerülő út megépül-e. Persze, hát az ott élőknek ez egy alapvető igénye, hogy a Romániából tartó forgalom ne tegye tönkre az ott élők mindennapi életét.
Ugyanakkor mindazok, akik a természetes vidéki életet élik a kistelepülések sokaságában, ahol három, négy számjegyű közutak jönnek be, azoknak a felújítására, fenntartására, fejlesztésére nincs érdemi forrás, és ezek a források ehhez nem járulnak hozzá. Nem járultak hozzá nyolc évig, amíg MSZP-kormány volt, és nem járultak hozzá az elmúlt négy évben sem, és ez az a mulasztás, amit a vidékkel szemben a közútfenntartásban igenis elkövet a kormányzat, mert mindezek a bevételek nem szolgálják feltétlenül azokat a célokat, amelyek megteremtése annak idején cél volt.
Többször elhangzott ez a kifejezés, hogy a megtett úttal arányos terhelés. Cseresnyés képviselő úr is mondta ezt a kifejezést többször, államtitkár úr is emlegette ezt a kifejezést. Nem arányos, nincs olyan díj, amely kellően arányos lenne a társadalomnak okozott károkkal és mindezek miatt mindezek a rendszerek, amelyek mindig csak egy csővégi megoldást kínálnak és nem pedig megelőzik a problémát, nem lehetnek jók. Az, amit a kormány mond, és én nem szeretem nézni azt, amit a kormány csinál, én hallgatni szeretem, mert mindig olyan szépen beszélnek a helyi gazdaságról, amit Fazekas miniszter úr mond, hogy hogyan fogja megerősíteni a helyi gazdaságot, hogy fog helyben mindenkinek munkahelyet teremteni, ezeket öröm hallgatni, ugyanakkor a mobilizációs lehetőségek továbbra is azt fogják tenni, hogy mindaddig, amíg a mobilizációt elősegítjük, az erőforrás-mozgatást segítjük elő. Azt segítjük elő, hogy helyben megtermelt javakat el lehessen szállítani valahova. Azt segítjük elő, hogy másutt megtermelt olcsó árukat oda lehessen vinni helybe, tönkretéve a magyar termékeket.
Az önök kormánya kicsit büszke lehet magára. A korábbi időszaktól eltérően az import élelmiszerek aránya a korábbi 8 évtől... - 20 százalékról most 37 százalékra növekedett. Egy olyan országban, amelynek a legfontosabb természeti erőforrása a termőföld, és képes lenne az ország túlnyomó többségében teljes egészében megtermelni az élelmiszeripari hátterét a népességnek, és tudna jó minőségű élelmiszert termelni, elfogadhatatlan, hogy még mindig csak 37 százalék az a belső élelmiszer és mindaddig, amíg a mobilizációt igenis nem fizettetjük meg rendesen, és igenis olcsón adjuk oda, és olcsón tesszük tranzitországgá az országunkat, addig ez az állapot fenn fog állni.
Tehát én teljes szívemmel együtt érzek minden magyar kis- és középvállalkozóval, valamennyit hősnek tartom, aki még mindig fenn tudja tartani a vállalkozását, mert már tényleg akinek ezek után megvolt, az tényleg egy gladiátorképzőbe kellett hogy járjon gyerekkorában, akinek a kis- és középvállalkozásoktól nem ment el a kedve az elmúlt években. Mindennel együtt érzek, ugyanakkor a megoldás nyilvánvalóan az lenne, hogy nem a mobilizációs lehetőségeket fejlesztem, nem ezt az iparágat fejlesztem, nem bújtatott támogatásokat adok ennek az iparnak, hanem a helyi gazdaságot próbálom helyreállítani.
Egyetértve a vezérszónokunk álláspontjával, az LMP minden bizonnyal támogatni fogja ezt. Ugyanakkor annak örülnék, ha nem ilyen toldozgatással-foldozgatással javítanánk ki korábbi hibákat, hanem koncepcionálisan a gazdaságunkat próbálnánk átalakítani. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)
