VOLNER JÁNOS,
VOLNER JÁNOS,
VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: (Mikrofon nélkül.) Tisztelt Elnök Úr! Elöljáróban képviselőtársaimnak szeretném jelezni, hogy némi adminisztrációs tévedés történt nálunk az előző törvényjavaslatnál. (Jelzésre:) Hallható most? Igen, köszönöm szépen. Tehát szeretném tájékoztatni a képviselőtársakat, hogy némi adminisztrációs tévedés volt az előző törvényjavaslatnál, azért voltam leadva vezérszónoknak, természetesen nem erről volt szó.
2013 második félévétől vezette be a kormányzat a megtett úttal arányos díjról szóló törvényt, hétköznapi nyelven szólva az útdíjtörvényt. Ekkor a díjbeszedés és a díjellenőrzés rendszere alaposan meg lett változtatva, alapjaiban változott a rendszer, és az ellenőrzési hatékonyság is az országban többszörösére növekedett; azért, mert jelentős mértékű volt a többletjövedelem, amire a költségvetés ezen intézkedések folytán számított.
Nagyon fontosnak tartjuk elmondani azt, hogy amikor felléptek a különböző letérések, az előre megjelölt útvonalról való letérések miatt a fuvarozók, és felléptek az érdekvédelmi szervezeteik a kormánynál annak érdekében, hogy ne bírságolják meg őket, akkor tulajdonképpen nem szerettek volna egyebet, mint hogy egy európai uniós gyakorlatnak megfelelő legyen a magyar útdíjtörvény működése is, azaz ne kelljen akkor fizetni, ha mondjuk, egy baleset, egy forgalmi dugó vagy egyéb okból kifolyólag elhagyják az autópályát, más útvonalon közlekednek. Értelemszerű, hogy az igényüket méltányolni lehetett és kellett is, egyet is értünk a kormánnyal abban, hogy idehozta ezt a javaslatot, és a szakmai szervezetek kérésének megfelelően visszatéríti utólag azt a bírságot, amit eddig kiszabtak, illetve a jövőben természetesen ezekre a bírságolásokra nem fog sor kerülni.
Nyilván kérdés az, hogy miért csak a március végéig szóló bírságokra van mentesség ebben az esetben, az utána következő időszaknál ugyanúgy indokoltnak látjuk mi a mentesség kiterjesztését. Azt szeretném kérni az általam nagyon tisztelt államtitkár úrtól, hogy legyen kedves továbbítani ezt a kérdést. Nem látjuk ennek különösebb szakmai indokát; lehet, hogy van valami, de az ebben az előterjesztésben nem szerepel.
Illetve az is egy fontos kérdés, hogy ha egyszer valóban méltányolható egy vállalkozó igénye, hogy letért az útról a kamion, mondjuk, azért, mert egy óriási forgalmi dugóba, egy balesetbe csöppent bele, máshogy tette meg az utat, akkor utólag akár késedelmi kamatot - mint egyébként más polgári jogi ügyletekben is - el lehetne számolni az állam felé az ilyen módon általa használt pénz miatt, és kétmilliárd forint után jelentős összeg visszajárhatna a vállalkozásoknak ebben az esetben.
Amit megoldásként még az államtitkár úr, illetve a kormány figyelmébe szeretnék ajánlani, hogy rendszeres az a különböző, közúton történő áruszállítások esetén - elsősorban a gabona kapcsán híresült ez el, de számos más árunemet érint -, hogy áfacsalások történnek azért, mert van egy jelentős áfakülönbség Magyarország és a szomszédos országok között.
Bizony az egyik logisztikai cégvezetővel értekeztem a közelmúltban, egy alvállalkozó elsikkasztotta az ő szállítmányát, és kiderült, hogy a rendőrség ezzel az egyébként mára már elég jól működőnek nevezhető GPS-es nyomkövetésen alapuló informatikai rendszerrel nincs kellőképpen összekötve, holott, ha most megnézzük azt, hogy a korábbi nevén vám- és pénzügyőrség, jelenlegi nevén Nemzeti Adó- és Vámhivatal mennyi pénzt meg tudna fogni ezeknek az áfacsalásoknak a megelőzésével, felderítésével, akkor látható, hogy a költségvetés számára is ez a rendszer, ennek a rendszernek az optimalizálása és bűnmegelőzési célú összekötése a rendőrség szervereivel mennyivel előrébb juttathatná a költségvetés ügyét is, hiszen több száz milliárd forint az, amit ilyen módon - tekintettel a jelenleg rendkívül magas magyar áfaszintre - elcsalnak évről évre ugyanazok az emberek.
Ezek egyszerűen nyomon követhető dolgok lennének, hiszen adott esetben egy 24 tonnás terhet szállító kamion útja a GPS-es nyomkövetésnek köszönhetően azonnal lekövethető: látszik, hogy milyen telephelyekre megy el, hol teszi le az árut. Értelemszerű, hogy ebben az esetben fel lehetne lépni. A hétköznapi tapasztalat sajnos azt mutatta, hogy a rendőrségnek egyszerűen nincs szervezett kapcsolata az útdíjhálózatot üzemeltető szervekkel. Ez nyilván egy olyan kérdés, amit érdemes lenne a költségvetés érdekében és a becsületes vállalkozások érdekében pótolni.
Nagyon fontos azt is elmondani, hogy úgy került sor az útdíj bevezetésére, hogy ez a korszerű járművek üzemeltetőit kedvezményezte. Ez önmagában természetesen egy örömteli dolog, de alapvetően ezt úgy lehet lefordítani a másik oldalról, hogy mivel a növekedési hitelprogramból és más állami támogatású hitelprogramból a kisebb vállalkozások nagyon sokszor tőke hiányában kiszorultak, őket nem finanszírozták, ezért gyakorlatilag néhány nagyvállalat részére kedvező igazán ez az elképzelés, ugyanis azokat a kicsiket, akik kevésbé korszerű járműveket üzemeltetnek, rendkívüli módon bünteti ez a törvényi rendelkezés.
(21.20)
A javaslatunk arra irányulna, hogy a magyar logisztikai ágazat versenyképességének érdekében, a közúti áruszállítás nemzetközi versenyképességének megőrzéséért érdemes volna a magyar vállalkozásokra növekedési hitelprogramot kiterjeszteni és a magyar vállalkozásokat ilyen módon korszerű fuvareszközök birtokába juttatni. Ezek a vállalkozások ki tudják termelni a pénzt, de mivel nem áll mögöttük állami garancia, és mivel a deleveraging - a bankok egyik kedvenc kifejezése, a tőkeállomány leépítése, a tőkeáttétel leépítése, a mérlegfőösszegek csökkentése - európai uniós szinten, de különösön Magyarországon is jellemző, ezért nem szeretnek nekik a bankok hiteleket adni. Akkor szeretnének, illetve akkor lenne lehetőség, ha a növekedési hitelprogram mögé állami garanciavállalást lehetne megfelelő vállalkozások esetén rendelni. Értelemszerűen ezt a lépést fontos lenne meglépni.
A másik nagyon fontos kérdés, hogy az intermodális szállítási módoknál, ami a kombinált közúti, vasúti, vízi szállítást öleli föl, ott megint csak érdemes lenne azokat a cégeket kedvezményezni, akik 300 kilométernél rövidebb távra szállítanak közúton, akár teljes díjmentességet vagy egy jelentős kedvezményt biztosítani a részükre, egész egyszerűen azért, mert az Európai Unió 2030-ig érvényes hosszú távú közlekedési stratégiájában is célként szerepel az, hogy a 300 kilométeres utaknál lehetőség szerint minél nagyobb arányban tereljék át az eddigi közutas szállítást egyéb szállítási módokra. Ha már most elkezdenénk kedvezményezni ilyen módon ezeknek a szállítási formáknak a térnyerését, akkor én azt gondolom, hogy nemcsak az európai uniós célkitűzéshez jutnánk közelebb, hanem egyébként egy normális, jól definiálható nemzetpolitikai célhoz is: ne nőjön az úthálózat leterheltsége, tönkretétele, ne nőjön a légszennyezettség, környezetkímélőbb közlekedési formákkal valósuljon meg az áruforgalom célba juttatása.
Itt szeretném államtitkár úr figyelmébe ajánlani azt, hogy a Magyarországi Logisztikai Szolgáltató Központok Szövetsége milyen komoly szakmai anyagot tett le akkor, amikor felmérték azt az általuk kezelt portfólió alapján, hogy mekkora részét lehetne nagyon rövid időn belül átterelni a közúti forgalomnak vasútra. Az MLSZKSZ kimutatása szerint 5 százalékát a jelenlegi közúti áruforgalomnak többletként át lehetne a vasútra terelni, ez 8,3 millió tonnás áruforgalmat jelent egyébként éves szinten, 78 milliárd forinttal csökkenthetők lennének ezzel az egy intézkedéssel a közúti karbantartások éves költségei. Tehát hogyha a képviselőtársak akár csak egy kormányzati ciklusra kiszámolják, elképesztően nagy összegről van szó, 78 milliárd forint, és ez egy valós számításokon alapuló szakmai tanulmányban részletesen kibontott számítási metódus eredményeként állt elő.
Mi is kellene ehhez? Jelenleg azért is vezette be, természetesen a költségvetési pénzéhségén túlmenően a kormányzat ezeket az útdíjjal kapcsolatos intézkedéseket, mert megpróbálta kiegyensúlyozni a vasút versenyhátrányát a közúttal szemben, hiszen jelenleg nem közlekednek - néhány irányvonatot leszámítva - menetrendszerű áruforgalmi szerelvények az országon át - még egyszer mondom, néhány irányvonatot leszámítva -, nincs meg az a kiszámíthatóság, amit egy logisztikai cég a stratégiája tervezésekor igényelne. Én ezt az ágazatot egyébként vállalkozó koromból jól ismerem, saját szakmai tapasztalatokat is szereztem ezen a területen, magyar cég külföldi terjeszkedését is segítettem, tehát gyakorlati tapasztalatként is mondom.
De ami komoly problémát okoz, hogy Magyarországon azért is terelődött át ilyen mértékben a közútra az áruforgalom, mert mondjuk, Nyugat-Európában körülbelül 10 százalékát teszi ki a vasúti árufuvarozásnak az útdíj, amit adott esetben a pályahasználatért kell fizetni, tehát ez kifejezetten a különböző trakciós költségekből összeálló tétel. Magyarországon ez nem 10 százalék, mint Nyugat-Európában, hanem a fuvardíj 20-25 százalékát veszítik el a vállalkozások azért, mert magas a pályahasználat díja. Ezért nyilvánvaló, hogy nem az a megoldás, hogy ugyanilyen brutálisan megemeljük a közúti fuvarozás különböző költségeit is, adott esetben 2 milliárd forint többletteherrel sújtjuk a vállalkozásokat; az a megoldás, hogy az egyébként nyugat-európai mértéken kétszeres, két és félszeres mértékű pályahasználati díjakat lecsökkentjük a vasút esetén, és ezzel érjük el azt az egyértelmű kiegyenlítő hatást.
Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ezek az intézkedések, amelyekre javaslatot tettünk, ezek a kormányzatnál meghallgatásra, megfogadásra találjanak. Itt arra szeretnék emlékeztetni, államtitkár úr, hogy más ágazatokban is rendkívül komoly invesztíció történt, nemcsak stratégiai partnerségre gondolok, mint amit mondjuk, kötött a Waberer’sszel a kormány, hanem arra, hogy például a Baja Cort, a csepeli kikötő, a különböző intermodális szállítási logisztikai központok - gondolhatunk akár a BILK-re - nagyon komoly, többmilliárdos fejlesztéseket hajtottak végre, tehát megvan a nemzetgazdasági alapja annak, hogy a kormány kicsit ebben az irányban is gondolkodjon. Most jelenleg az a szövetségesi rendszer, amelynek gazdaságilag is tagjai vagyunk, szintén ebben az irányban gondolkodik, ez most egy olyan kérdés, ahol éppen összevágnak a magyar és az európai uniós érdekek, így azt szeretnénk kérni, hogy a kormány is haladjon ebbe az irányba. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
