ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Jómagam a szakközépiskoláknak átkeresztelt szakiskolákról kívánok beszélni, a hazai szakképzési rendszer egy olyan speciális szegmenséről, amelyik itt a diadalmas fölvezetők ellenére bizony sok esetben komplex kórképpel bír, olyan összetett problémahalmazzal rendelkezik, ami miatt sokan Magyarországon ezt az iskolatípust az oktatási rendszer egyfajta állatorvosi lovának is tekintik. Sokan ódzkodnak tőle; nem véletlen egyébként az, hogy a meghirdetett helyeknek több mint 60 százaléka betöltetlen maradt. Összességében egyébként egy generációnak, egy évfolyamnak mintegy 25 százaléka kerül ilyen iskolatípusba. És sokan ezt a közoktatási elfekvőnek vagy éppen egyfajta ilyen zsákutcás végállomásnak tekintett iskolatípust kárhoztatják, sokan sokkal több mindent látnak bele, mint amit egyébként kellene, itt kormánypárti oldalról is, és tulajdonképpen a gazdaság megmentőjét látják benne, ami jelen formájában egyébként, hozzáteszem, véleményem szerint, mint szakiskolában tanító tanár, ott egy évtizedet eltöltő tanárember azt kell hogy mondjam, nem fog összejönni.
Államtitkár úr bevezető beszédében nagyon helyesen idézte a McKinsey-féle jelentést, amely azt mondja ki, hogy az oktatás olyan, amilyen a tanár. Ezzel egyet tudunk egyébként érteni, csakhogy azt is be kell látni, a tanár nem egyfajta omnipotens, közhasznú übermensch, aki függetlenítve mindenféle társadalmi és gazdasági meghatározó tényezőtől, mindenható szereplőként tud ebben a rendszerben ténykedni.
Az egészen biztos, hogy mondjuk, Somogy megyében vagy Borsod megyében egy elgettósodott iskolában a hivatását valóban élethivatásnak tekintő pedagógus mindenképpen egy hétköznapi hősnek tekintendő, azonban semmiképpen sem mindenhatónak. Ugyanis olyan társadalmi problémák megoldását várják el ezektől az emberektől, ezektől a kollégáktól nagyon sokszor, amelyekre őnekik se eszközrendszerük, se felhatalmazásuk nincsen.
(14.40)
Még egyszer mondom, nem tudnak kilépni abból a társadalmi meghatározottságból, ami az egész oktatásügyet körülveszi. Axiómaként kell viszont elfogadnunk azt, ha erről a területről beszélünk, hogy az integrációban, a cigány-magyar együttélés tekintetében, ami az elkövetkezendő évtizedek egyik legfontosabb területe lesz ebben az országban, nagyon fontos, kardinális szerep hárul erre az iskolatípusra, ezért is kellene egyébként jobban odafigyelni erre az iskolára. Be kell látni, hogy ha itt egyébként nemcsak a cigány gyerekeknek, hanem mondjuk, a halmozottan hátrányos vagy hátrányos helyzetű diákok aránya háromszor akkora, mint teszem azt, egy átlagos gimnáziumban, akkor ez a terület sokkal nagyobb odafigyelést igényel, hiszen azokat a problémákat, amelyek itt felbukkannak, másként megoldani nem lehet.
Tényleg csak néhány száraz számadat. Amint egy egymilliós és egyre növekvő számú, valamint arányú cigány populáció, amely nagyon fiatal korfával bír, legalább 200 ezer diákkorú gyermekkel rendelkezik, és ezeknek a gyermekeknek körülbelül kétharmad része általános iskola után a szakképzés felé veszi az irányt, korábbi nevükön szakiskolák felé veszi az irányt. Csakhogy itt szót kell ejteni arról a szociokulturális háttérről, azokról a hátrányokról, amelyekkel ők ezekbe az iskolatípusokba érkeznek, és ha a tanárok magukra vannak hagyva vagy az ott dolgozó, a pedagógiai munkát segítő emberek magukra vannak hagyva, és az állam nem figyel rájuk fokozottan, akkor bizony ezzel a problémahalmazzal nem tudnak majd megbirkózni.
Lehetne itt említeni egyébként azt az adleri bikulturális szocializációt, amely sokszor nagyon-nagyon döcög, hiszen az elsődleges szocializációs tér és az intézményes szocializációs tér közötti átfedés sok esetben, valljuk be, kicsi. Sok esetben megfigyelhető ezeknek a családoknak a részéről is az ellenállás, az ellenséges magatartás az iskolával szemben, ezt viszont valahogy a pedagógusnak kellene áthidalnia. Dúró Dóra képviselő asszony is sokszor beszélt már arról a Kőműves Kelemen effektusról: amit felépítene, mondjuk, a pedagógus napközben, sok esetben a visszahúzó családi környezet szépen le is rombolja otthon.
Megint csak néhány számadat. Ilyenkor azért azt is látnunk kell, hogy az aktív korú cigány népesség 80 százaléka maximum csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik, és körükben a foglalkoztatottság csak 39 százalékos, és a foglalkoztatottak fele is közmunkán van. Tehát ilyenkor kell azon elgondolkodni, hogy milyenféle perspektíva áll azok előtt a fiatalok előtt, akik egy ilyen iskolatípusba érkeznek.
A szakképzés kapcsán mindenképpen beszélni kell még a duális képzésről, ami nem egy ördögtől való dolog. Mi sem mondjuk azt rá, hogy rossz, csak önök ebben az esetben, a konkrét magyarországi esetben inkább csak a szigetszerű modernizációs példának tekinthető győri vagy éppen kecskeméti példából, és nem a nagy magyar rögvalóságból indultak ki. Látnivaló, hogy milyen elborzasztó PISA-eredmények vannak az ebbe az iskolarendszerbe belépő diákok kapcsán, és az a helyzet, hogy ezek a diákok mintegy tovább butultak ebben az iskolarendszerben, nem a gimnáziumi kortársaikhoz hasonlóan, hanem a korábbi önmagukhoz képest is. Erre, államtitkár úr, önök még rátettek egy lapáttal, hiszen ha megnézzük azt a kerettantervet, amelyet tulajdonképpen az iparkamara diktált önöknek, és ezt szolgai módon ki is elégítették, akkor itt fel kell vetni azt a kérdést, hogy mire mennek majd. Kilencedikben 11 óra, tizedikben 5 óra, tizenegyedikben pedig 2 óra közismereti tantárgymennyiséggel mire lesz ez a későbbiekben elegendő? A Magyar Szakképzési Társaság elnöke is azt mondta, hogy az alapműveltségi képzés bizony egy gőzgép hatékonyságával bír, és azt tudjuk, hogy az is csak 6 százalékos. Tehát sok mindent elmond ez a rendszer lényegéről.
Itt kell fölvetni azt is, hogy a szakiskolai képzéshez nivellálták a szakközépiskolai képzést, nem lentről történt egy fölfelé húzás, hanem inkább lejjebb nyomták a szakközépiskolai elvárásokat, igényeket is. Ez az, amiről én mindenképpen szerettem volna szót ejteni, illetve ha itt lenne Rétvári államtitkár úr, akkor hozzá intéztem volna néhány keresetlen kérdést a falusi kisiskolák jövőjével kapcsolatosan. Nagyon szépen köszönöm a figyelmét. (Taps a Jobbik soraiban.)
