DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Csak nagyon röviden szeretnék az elhangzottakra reagálni, mert ahogy látom, ez egy nagyon hosszú vitanap lesz, és később el fogunk felejtkezni, tehát egy kicsit görgessük tovább a vitát.
A felszólalások sorrendjében kezdeném Hiller miniszter, képviselő úrral. Volt néhány konkrét kérdése, először azokra válaszolnék. Milyen szerepet gondolunk a közfoglalkoztatásnak az oktatás rendszerében? Nem gondolunk olyan szerepet, amit említett, tehát sem az oktatást segítők, sem az egyéb, oktatásban részt vevők között nem gondoljuk, hogy a közfoglalkoztatás egy jó megoldás lenne, és ezt nem is támogatjuk, úgyhogy nem tudom, hogy az információ mire vonatkozott.
Ami a felsőoktatási kerekasztalt illeti, az 2013-ban indult újra, és szerintem azóta is sikeresen működik. Hogy az a vélelmezés, hogy ez nem így van, miből adódik, nem tudom, én ezeken részt szoktam venni, és eddig úgy tűnik, hogy azt az elvárt hatást, amit ettől várunk, mindenképpen a felsőoktatási kerekasztal hozza, hiszen a felsőoktatás ügyeiben nem történik olyan döntés, olyan koncepcióváltás, amit ne tárgyalnánk ott meg.
A következő kérdés, hogy kik írják a NAT-ot. Én most elkértem, csak kicsi a képernyője ennek a telefonnak, néhány nevet említenék belőle. Itt elhangzott Csapó Benő neve. Csapó Benő az egyik, aki ennek egyik részével, a mérésekkel kapcsolatos területtel foglalkozik. Az MTA részéről Csépe Valériát jelölte ki egyébként az MTA, aki a munkacsoportot vezeti, aki időközben MAB-elnök is lett, ezért a munkacsoport vezetését megtartotta, de szakmailag ő irányítja ezt. És akkor mondanék ehhez neveket, ha esetleg erre itt most van alkalom, mihelyt el tudom ezeket olvasni.
Nagyon hosszú a lista, itt szétszedtük magának a tartalomfejlesztési munkacsoportnak a tartalmát attól függően, hogy ki mivel foglalkozik, magával a NAT-tal, az átmenetek kezelésével, az alapkészségek fejlesztésével. Most mondhatok neveket, de inkább funkciókat mondanék, hogy kik vesznek ebben részt: a Gyakorló Iskolák Iskolaszövetségének a képviselője, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete, az Országos Köznevelési Tanács több tagja vesz részt, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete vesz részt ebben, az Oktatási Hivatal, a Tanítók Egyesülete, szülői egyesületek, Általános Iskolai Igazgatók Országok Szövetsége, Eötvös Loránd Fizikai Társulat, Bolyai Matematikai Társulat, a Magyar Művészeti Akadémia, a különböző felsőoktatási intézmények, ELTE, Szegedi Tudományegyetem képviselői, a Magyar Pszichológiai Társaság, Eszterházy Károly Főiskola.
(11.10)
Ez több mint száz szakértőt jelent, aki ebben részt vesz. Ehhez tartozik egyébként egy európai uniós projekt is, ami ennek a finanszírozásával foglalkozik, és egyébként strukturálja a dolgot. Tehát én azt gondolom, hogy azok az oktatáshoz értő szakemberek, akik itt részt vesznek, azok mind megjelentek.
A kérdésére, hogy a 150 központ: a 150-es számot nem biztos, hogy pontosan értem, de valószínűleg itt arról van szó, hogy azok a vélelmezések, hogy hol tudunk jó oktatást biztosítani, nagyon sok minden elhangzott ebben az ügyben, az oktatáshoz való hozzáférés, hogy az jó minőségű legyen, annak vannak különböző feltételei. Az egyik feltétele az, hogy meg kell nézni azt, hogy hol, milyen minőségű oktatást tudunk biztosítani és ezt kell tudni fejleszteni. A többire meg majd még visszatérünk a vitában.
Dúró Dóra képviselő asszony kérdéseire: a KLIK működésére vonatkozóan a különbségek csökkentése merült föl. Én azt gondolom, hogy azzal, ha egyébként az a szervezet, amelyik az iskolához közel van, és látja annak, a környezetébe tartozó iskoláknak a működését, ahol valóban, ha egyébként a különbségek nagyok, akkor ezt ki tudja egyenlíteni, azt gondolom, ez pont abba az irányba hat, hogy hogyan lehet ezt a különbséget csökkenteni. Itt mód van arra, hogy a tankerület különböző iskolái között különböző koordinációs tevékenységet végezzen, forrásokat csoportosítson át, pedagógusokat csoportosítson át, olyan struktúrákat hozzon létre, ahol mondjuk, elkezdődik egy iskola szegregálttá válása, akkor ott rögtön be tudjunk avatkozni. Ez egy lényegesen sikeresebb struktúrát jelent, mint akár a központi irányítás, vagy mint az önkormányzati irányítás, hiszen itt egy kézben van, tehát egy kézben, közel van az iskolákhoz az a fajta beavatkozási lehetőség, ami pont ezeket a folyamatokat tudja kezelni.
Az esélyteremtés: igen, valóban erről van szó, tehát jó oktatást kell tudni biztosítani, persze sokfajta módja lehet. Az, hogy a gyereket kiemelni a családjából, azt gondolom, erről a vélemények azért erőteljesen megoszlanak, erre vannak negatív külföldi példák, meg vannak pozitív külföldi példák is, de egy dolog biztos, hogy például a kisgyermekkori nevelés korai megkezdése, a kötelező óvodáztatás, azok pontosan ezeket az ügyeket tudják, én azt gondolom, hogy jól kezelni. Idetartozik a Gondoskodó Kollégiumi Hálózat, idetartoznak a tehetségkutató programok, amik valóban ebben az irányban hatnak. Az egy másik kérdés, hogy ezt milyen szervezeti formában kell tenni, hogy ez bentlakásos iskola legyen-e. Én azt gondolom, hogy jó oktatást kell biztosítani, el kell kerülni azt, hogy az megtörténjen, amire utalt a képviselő asszony, és akkor ezzel a helyzettel sok mindent lehet kezdeni.
A tankönyvpiacnál, hogy 3700-ról 3400-ra csökkent a rendelhető könyvek száma, de ezek között különböző darabszámú könyvek szerepelnek. Tehát nyilván vannak a nagyon nagy darabszámú könyvek és a kis darabszámúak. Az egyébként, hogy a tankönyvpiac hogyan konszolidálódott, itt 3 milliárd forinttal kevesebbet fizetnek a családok azokért a tankönyvekért, mint az átalakítás előtt, én azt gondolom, ez a fontos dolog, az, hogy ennek a költségét kézben lehet tartani. Abban persze egyetértünk, hogy a tankönyv legyen jó, ha nem jó, akkor meg kell javítani, tehát ez mindenképpen így van. Az, hogy a számossága milyen, azt gondolom, az, hogy van választék, az nem egy feltétlenül nagy baj. Itt ezt ha a darabszámmal súlyozzuk, akkor ez a szám egészen mást mutat, tehát itt erre utalt a KELLO igazgatója.
Az, hogy az önkormányzatok államosítása, az önkormányzatnak nincs lehetősége rálátni az iskolák működésére: én azt gondolom, hogy pont azon a tankerületi tanácson keresztül tudnak lényegesen jobban rálátni, mint a mostani állapotban. Ha az iskola működésére való rálátás azt jelenti, hogy ki tudjuk fizetni a gázszámlát meg a villanyszámlát, akkor régen rossz, tehát nem ez a fontos dolog, hanem hogy valóban tudjanak megfogalmazni az iskola számára különböző ügyeket, és pont az ilyen folyamatokat, ami a szegregáció megkezdődése, ezeket el tudjuk kerülni. Ezért fontos ez a tankerületi tanács, és szerintem lényegesen fontosabb, mint egy önkormányzatnak az adott iskolára való hatása, egyszerűen az esélyeink növekednek.
Az iskolaigazgató szerepére pedig senki soha nem mondta azt, hogy az iskolaigazgató nem a főnöke az iskolának, ő kell legyen a főnöke. Az fontos viszont, hogy ezt a funkcióját el is lássa, és ehhez meg kell tenni mindent, hogy ezt valóban el tudja látni. Egy sajátos helyzetben van az iskolaigazgató, egyik oldalról az iskola közössége egy olyan közösség, amelyik szakmai ügyekben kell hogy döntést hozzon, viszont az iskolaigazgató meg utána létre tudja ezt hozni, vagy tudja ezt lebonyolítani. Ez egy ilyen sajátos szerep, ez különbözteti meg egy vállalattól, ahol ezek máshogy működnek. Ebben az iskolaigazgatót segíteni kell, főleg képzéssel kell segíteni, más formában, mint ahogy egyébként ez eddig történt.
Ikotity képviselő úrra csak röviden reagálva, tehát a kompetenciafejlesztés: én azt gondolom, az a cél, hogy kompetenciával rendelkezzenek a gyerekek. Ez jelent nyilvánvalóan lexikális tudást és jelent képességet, készséget, az, hogy ennek milyen az aránya, ez meg azért eléggé változik. Vannak olyan oktatási rendszerek, ahol a készség-, képességfejlesztésre helyeztünk túlzottan nagy hangsúlyt, aztán utána rájöttünk arra, hogy tulajdonképpen tudás, tehát lexikális tudás nélkül bizonyos ügyek sérülnek, aztán visszatértünk.
Ennek a meghatározása, én azt gondolom, az a feladat, amit az ehhez értő oktatáskutató szakemberek valamilyen módon kell hogy tudjanak kezelni. Egy dolog biztos, és ebben egyébként valóban egyetértünk, hogy alkalmazható tudással kell rendelkezni az iskolából kikerülőknek, legyen ez akár az iskola következő szintje vagy a munkaerőpiac, ha nem az, akkor van probléma, és ezt egyébként vissza is igazolták azok a felmérések, amiket itt végeztünk.
Az iskolaigazgatót pedig bábnak nevezni, azt én nem tenném. Az iskolaigazgató az iskolának a vezetője, tehát az, hogy báb, azt én nem gondolom, hogy így legyen. Abban egyetértünk, erről már beszéltem is, hogy a pedagógusképzés megújítása, a tanárképzés továbbfejlesztése pedig egy kiemelt feladat, ahogy ezt említettem az összefoglalóban, első prioritással egyébként a projektjeink között valóban ez szerepel, hogy hogyan tudjuk a tanárokat még alkalmasabbá tenni a feladatok ellátására.
A szabad iskolaválasztás pedig egy kérdés. Én azt gondolom, a rendszerváltozás után ez az egyik olyan vívmánya volt a magyar iskolarendszernek, amiről persze lehet majd egyszer értekezni, ebben a pillanatban, én azt gondolom, hogy itt azért ezzel kapcsolatosan a vélemények erőteljesen megoszlanak, hogy ezt bárki vissza akarná állítani, de ez egy olyan kérdés, amiről persze lehet vitát folytatni.
Az iskolai autonómia egy érdekes kérdés. Az OECD igazgatója volt itt a múlt héten, s erről az ügyről beszéltünk, hogy hogyan kell ezt értelmezni, hogy mi működik jobban, ha teljes az iskolának a szabadsága abban, hogy mit tesz, vagy pedig ha az iskolarendszernek van egy jól meghatározott minimuma, de afölötti autonómia, amit az iskola eldönthet, az erőteljesebb. Ezeknek a kombinációja az, ami hatékonynak tűnik. Most ezt elkezdtük gyakorolni azzal, hogy azokat a rugalmas tanmeneteket létrehoztuk, ahol el lehet térni ettől. Lássuk meg ennek most egy nagyobb kísérletét, hogy hogyan akarnak és hogyan fognak az iskolák egyébként ezzel élni. Én azt gondolom, ennek a lehetősége nagyon nagy, pont ez az, amit ki lehet használni.
A funkcionális analfabetizmusról Szabó Szabolcs képviselő úrnak: miniszter úr nincs itt, tehát erre nem tud reagálni, szóval, miniszter úr pontosan tudja, hogy mi a funkcionális analfabetizmus annak a tükrében, hogy ő erről egyébként tanulmányt is írt, amit szívesen meg is jelenítünk. Tehát itt arról volt vita, hogy most ez hány százalékos és mit is jelent, úgyhogy szerintem ez egy kicsit a dolognak a félreértelmezése volt.
Ami a szakgimnáziumot jelenti, egyik oldalról a magyar közösség azt mondja, hogy a szakképzés szintjét növelni kell. Érdekes módon egyébként az OECD is ugyanezt mondja. Magyarországon a szakképzés szintje alacsony, nem illeszkedik a gazdasági környezet elvárásaihoz, és az OECD is azt javasolja, hogy ebben mindenképpen változtassunk. A szakgimnázium az az intézménytípus, ami pontosan ezt eredményezi. Azon túl, hogy érettségihez vezet, és egyébként felkészíti a felvételire azon a szakterületen óhatatlanul az adott tanulót, azon túl egyébként szakmát is ad, tehát ezzel lehet ezen a dolgon változtatni. Itt az egy nagyon rossz állapot, ha valaki csak egy érettségivel, de az egyetemet nem befejezve, esetleg onnét kiesve valahol úgy van a munkaerőpiacon, és messze nem pozicionál.
Az egyébként, hogy a Magyarországon szerzett szaktudás, legyen ez középfokú szaktudás vagy egyetemi diploma, hogy ennek mekkora az értéke, meg kell nézni az OECD eredményeit. Ott a dolognak az elején szerepelünk. Részben azért szerepelünk ott, mert mondjuk, Magyarországon nincs diplomás-munkanélküliség, 2,2-2,3 százalékos nagyjából ebben a pillanatban. Ugyanez igaz egyébként Európában, az alacsonyak között szerepelünk, ahol szakképesítéssel, tehát középfokú szakképesítéssel nagyon erőteljes az elhelyezkedési lehetőség, és ezeknek a megtérülése is jó. Jó a megtérülése mind a személy szempontjából, tehát az egyén szempontjából, és jó a megtérülése egyébként a közösség szempontjából is, hiszen amit erre ráfordítunk, az ilyen szinten - számítás van mögötte, nyilván ezt pontosan értik - nagyon jól térül meg.
Tehát azt gondolom, hogy a szakgimnázium pontosan az az intézménytípus, ahol ezt a két ügyet egyszerre tudjuk kezelni. Arról persze lehet vitatkozni, hogy a természettudományos tantárgy mennyire fontos. Én azt gondolom, hogy fontos; nem a matematika, fizika, kémia és biológia helyett, mint ahogy egyébként valamikor 2003-2004 környékén erről egy vitát folytattunk, hogy ne legyenek alapdiszciplínák. Nem, alapdiszciplínákra szükség van, ezt alkalmazni is kell tudni, és pont az alkalmazás ez a természettudományos tantárgy.
Az pedig, hogy egyébként ez most így alakult, igen, így alakult. Vannak olyan helyzetek az életben, amikor gyorsan kell valamire reagálni, itt ez történt. Én bízom abban, hogy az iskolaközösségben, ahogy ön is említette, vannak olyan tanárok, akik ezt tudják tanítani és megoldották. Ez persze azt jelenti, hogy ebből ki fog jönni egy olyan tantárgy, amit pontosan ez a közösség hozott létre, és nem én vagy az oktatásfejlesztő intézet írta és határozta meg, hanem maga az a szakmai közösség.
(11.20)
Úgyhogy én ezt nemhogy negatívumnak nem látom, ezt pozitívumnak, sőt lehetőségnek látom mindenképpen.
A szegregáció kérdése. Az, hogy mennyire foglalkozunk ezzel: pontosan az említett kötelezettségszegési eljárás - ami egyébként úgy tűnik, hogy nem is fog elindulni -, az előkészítése kapcsán raktuk össze ezt az anyagot az Európai Bizottságnak, amiben úgy tűnik, hogy a programjaink jelentős része pontosan abba az irányba hat, hogy a szegregációt vagy az ahhoz vezető ügyeket el tudjuk kerülni. Tehát az, hogy ez a kormány ezzel nem foglalkozik, azt gondolom, hogy erőteljes túlzás. Foglalkozunk. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
