DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Én Sallai R. Benedek képviselő úrnak szerettem volna válaszolni, de úgy tűnik, hogy kiment a teremből - ha már így közös platformra helyezkedtünk a gyors beszédet illetően -, de akkor inkább kezdeném Ikotity képviselő úrral, miután kérdést tett fel.
Az egyik oldalról ön a különböző hozzászólásaiban azt sérelmezi, hogy miért történnek ilyen rapid módon az oktatás átalakításai, a másik oldalról pedig most azt kéri számon, hogy ha egyébként, mondjuk, egy hónapos csúszás van például a koncepció kialakításánál, vagy ha a szakemberek azt mondják, hogy reálisan nem bevezethető 2018 szeptemberében egy új Nemzeti alaptanterv, aminek a felülvizsgálatára egyébként törvényi kötelezettségünk van 2019-ig, akkor most ezt gyorsítsuk fel, és kapkodjunk - ezt én nem nagyon értem. Tehát azt gondolom, tipikusan ezek azok az ügyek, ahol van egy működő rendszerünk, ebben a működő rendszerben olyan módosításokat elkezdtünk, amelyek az ügyek egy részét kezelik, de a többire pedig hagyjuk meg azt az időt, ami szükséges.
Az okostelefonról történő nevek: ha ezt egyébként én csinálnám, akkor pedig azt mondaná, hogy ez beavatkozás abba a fajta autonómiába, hogy nem a szakemberek készítik, hanem az oktatási államtitkár a Nemzeti alaptantervet. Higgye el nekem, hogy nagyjából pontosan tudom, hogy kik vesznek részt, pontosan tudom a struktúráját meg egy sor mindent. Itt Hiller képviselő úrnak volt a válasz, hogy emeljünk ki abból a néhány százból embereket, akik ebben részt vesznek. Úgyhogy én azt gondolom, hogy nincs ok az aggódásra. De ha már az okostelefonnál tartunk, bár nincs itt Sallai képviselő úr, én nagyon veszélyesnek tartom azt a fajta megközelítést, hogy az iskolát helyettesítsük egy okostelefonnal, hiszen az okostelefonról minden leolvasható, és azt nem is kell megtanulni. Én azt gondolom, hogy itt komoly tévképzetek vannak.
Csak egy példa arra vonatkozóan - én a Műszaki Egyetemre jártam -, hogy megkérdeztük az anyag-szer-kezettan-professzorunkat, hogy mondja már meg nekünk azt, hogy miért kell megtanulni a különböző anyagokban lévő ötvözők százalékát. Azt mondta, hogy tulajdonképpen tanulhatnánk a budapesti telefonkönyvet is, mert ezt valóban el fogjuk felejteni, viszont ezzel egy olyan képességet szerzünk, amit valóban a lexikális tudásanyag elsajátításánál lehet megtenni, tehát ezért nagyon fontos azt érteni, hogy miért kell ügyeket megtanulni, és miért kell ezeket aztán valamilyen módon később képességé, készséggé tenni - ez lesz a kompetencia. Abban persze egyetértünk, hogy valószínűleg a tananyagmennyiség nem az a mennyiség, ami szükségszerűen a legjobb, valószínűleg inkább mélyebben kellene és kevesebb dolgot tanítani, de erre fog majd választ adni a Nemzeti alaptanterv. Egyébként ebben pedig, azt hiszem, mindenkivel egyetértünk.
Itt csak annyit szeretnék mondani, hogy a mobiltelefon nem oktat senkit, hiába is gondoljuk azt, tanítani az iskolában lehet, az iskolában tanítanak a tanárok, de egyébként pedig ennek vannak különböző eszközei, ez lehet a mobiltelefon is meg számítógép is, meg sok minden, ennek ellenére az iskolában a tanárok tanítanak, és ez így van jól. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)
