SZABÓ SÁNDOR
SZABÓ SÁNDOR
SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Versenyképes tudás a gyerekeknek, csak hogy Czunyiné utolsó mondatába kapaszkodjak bele - azért az egyentankönyvek mellett elég nehéz lesz versenyképes tudást szerezni, de megtapasztalhattuk, hogy hogyan is gondolkodik egyébként a kormányzat, nemcsak az oktatás területén, hanem számos területen is. Nagyon egyetértek Hiller képviselőtársammal, amikor egy kicsit visszatekinthetünk a középkorba is, mert nagyon sok olyan hatalmi alapon alakuló döntés születik ma Magyarországon, amelyek bizony-bizony a középkort idézik. Azt gondolom, hogy ez nem jó irányba vezet ma Magyarországon.
De én nem ilyen messziről akarom kezdeni a közoktatás helyzetét, én 2013-ig mennék csak vissza. 2013. január 1-je korszakváltás volt, azt gondolom, a magyar közoktatás területén. Akkor jött létre a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy az ország összes általános iskolája, szakiskolája, szakközépiskolája egy nagy gigaközponthoz került, kivéve az egyházi és a magánintézményeket. Ez a fenntartóváltás tulajdonképpen a gyakorlatban azt jelentette, hogy az ingóságok, az ingatlanok, az épületek, a taneszközök az önkormányzatok tulajdonában maradtak, de minden más ingyenes használatra átkerült a KLIK-hez, így a munkáltatói jogokat is átvette a KLIK, azaz az állam.
(13.10)
Az iskolák üzemeltetése adott esetben még az önkormányzatoknál maradt, természetesen azon önkormányzatok esetében, amely önkormányzatok ezt vállalták, de most már látjuk és tudjuk, hogy mindez csak 2016 végéig lehet így, ugyanis 2017 elejétől teljes egészében elveszik a helyi önkormányzatoktól az iskolákat.
Annak idején Szeged város önkormányzata - szegedi képviselőként engedjék meg, hogy elsősorban egy kicsit szegedi példákat is hozzak - természetesen nagy örömmel vállalta az iskolák működtetését 2013-tól, ha már a fenntartást elvették tőlük, hiszen akkor is, most is, és azt gondolom, a jövőben is mi nagyon fontosnak tartottuk és tartjuk az iskolákkal, a gyerekekkel, a szülőkkel való szoros kapcsolat tartását, a korrekt együttműködést, és számunkra mindig a gyerekek fejlődése volt a legfontosabb. Aztán, ahogy a KLIK elindult a 2014. évben, egy év elteltével egyértelművé vált, hogy az óriási gigaközpont, a KLIK rendszere megbukott, mert kiderült, hogy sem olcsóbb, sem jobb, sem hatékonyabb nem lett, mint ahogy az korábban az önkormányzatok fenntartásában volt akkor, abban az időszakban, amikor az önkormányzatok felügyelték és irányították az oktatási rendszert, noha pontosan az volt az ígéret és az volt az ok, amiért elvették a fenntartást az önkormányzatoktól, hogy bizony-bizony egy sokkal jobb, sokkal hatékonyabb rendszer fog létrejönni az államosítás révén.
Korábban többször itt a parlamentben is számtalan példával igazoltam, mondtam el és érzékeltettem, hogy milyen alapvető hiányosságokat és jogszerűtlenségeket tapasztaltunk az KLIK idején. Most nem kívánom az összeset elmondani, de azért engedjék meg, hogy néhányat ebből felidézzek. Utólag átnevezett iskolákat tapasztaltunk öt hónapig Szegeden. Visszaható hatállyal öt hónapig más volt az iskola neve vagy év végén tudták meg az iskolák egyébként, hogy tulajdonképpen mi is a valódi nevük. Nem finanszíroztak számtalan tanulmányi versenyt, nem tudtak elmenni a gyerekek osztálykirándulásokra, mert nem érkeztek meg az autóbuszok. Vezetői megbízatásának lejárta előtt zavartak el számos pedagógust, egészen egyszerűen csak azért, mert elérték a nyugdíjkorhatárt. Több esetben eredménytelennek nyilvánítottak egypályázós, minden véleményezésre jogosult által támogatott intézményvezetői pályázatokat, miközben azt is megtapasztaltuk Szegeden, hogy bizony-bizony többjelöltes pályázatok esetén valahogy mindig a fideszes jelölt nyerte meg az intézmények vezetését, függetlenül attól, hogy adott esetben a másik egy-kettő, vagy volt olyan, amikor három pályázó is szakmailag sokkal felkészültebb volt. Szakszerűtlen eszközbeszerzések zajlottak és szakszerűtlen eszközbeszerzések is (sic!), amelyek bizony-bizony sokszor életveszélyes beszereléseket okoztak. És akkor még nem beszéltem arról, hogy az iskolák működtetését számos esetben kézi vezérlés jellemezte, telefonos utasítgatás, gyakori, fölösleges és rendkívül rövid határidős adatkérés, és bizony-bizony a kérdésekre rendszeresen hónapokig semmilyen válasz nem érkezett, és bizony a legegyszerűbb javítások, karbantartások is hosszú hónapokig elhúzódtak, egész egyszerűen azért, mert a rendszer forráshiányos volt és nagyon bürokratikus. Így aztán nem is csoda, hogy a nagy gigaközpont, a KLIK rendszere tarthatatlanná vált, forráshiányos volt a rendszer, és úgy, ahogy van, megbukott.
Nem tehetett mást a kormányzat, vissza kellett pumpálni legalább azt a pénzt, amit az adósságokra kellett fordítani, közel 100 milliárd forintot, és ez még közel sem annyi, mint amennyit korábban az önkormányzatoktól elvettek. És bár úgy tűnhet, hogy a fenntartói feladatok ellátásának anyagi háttere biztosítottá vált, ez mégsem történt meg teljes egészében, ezért sok intézményben a központosított ügyintézés továbbra is nagyon lassú. Egy példa, ez még mostani példa, szeptemberben leadott szegedi igényre a mai napig, ma november 28-át írunk, még mindig semmilyen válasz nem érkezett. Ez a mai KLIK-rendszer, az oktatás rendszere, és ez, azt gondolom, hogy tovább romolhat akkor, ha a működtetési feladatok is a tankerületi központokhoz kerülnek. Az intézmények ugyan ma már valóban ismerik a költségkeretüket, de mivel ilyen bürokratikus és ilyen lassú a rendszer, egész egyszerűen nincs lehetőségük arra, hogy ezeket a pénzeket elköltsék, mert mindenhez még ma is a KLIK hozzájárulása kell, ők vállalhatnak kötelezettséget, s ezáltal bizony-bizony számos esetben az iskolák azon eszközökhöz, amelyek fontosak volnának a napi oktatási munkához, nem jutnak hozzá.
Mint mondtam, jövő év elejétől teljes egészében elveszik a településektől az iskolákat, ami, azt gondolom, hogy az előbbiekben elmondottak szerint teljesen indokolatlan és szerintem súlyos szakmai hiba. Hiszen világosan látszik, hogy az állami szerepvállalás, különösen a nagy iskolavárosokban, úgy, ahogy azt Varga képviselőtársam is elmondta, Miskolcon, Szegeden, és még jó pár várost lehetne nevezni, ott bizony ez a rendszer nem vált be, és azt gondolom, hogy vissza kellene adni ezen esetekben ezen iskolavárosoknak, az iskoláknak a fenntartást, a működtetést, és azzal is egyetértek, hogy ahol pedig kell az állami szerepvállalás, oda be kell avatkozni.
Köszönöm szépen, egyelőre ennyit szerettem volna elmondani. (Taps az MSZP soraiban.)
