DR. HARGITAI JÁNOS,
DR. HARGITAI JÁNOS,
DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nekem mindig megvan az a szerencsés helyzetem KDNP-s vezérszónokként, hogy a szocialista vezérszónok után beszélek vagy beszélhetek (Derültség a kormánypártok soraiban. - Dr. Répássy Róbert: Egyelőre!), és mindig elkövetem azt a hibát, amit most szeretnék elkerülni, hogy érdemben vitázom a megfogalmazott mondatokkal. Ezúttal inkább hallgatok Immanuel Kantra, aki azt mondja, hogy ha nem vesszük észre, hogy egy vitában nem partnerünk eszével, hanem akaratával állunk szemben, akkor semmi esélyünk a győzelemre, mert hiába érvelünk az ész oldaláról ott, ahol akaratokkal és beállítódásokkal van dolgunk. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(10.20)
Húsz percben hallhattuk ezeket az akaratokat és beállítódásokat Tóbiás képviselőtársamtól. (Taps a kormánypártok soraiból.) Nincs húsz percem arra, hogy az ő akarataival és beállítódásaival vitázzak az ész oldaláról, mert Kantnak elhiszem, hogy ez reménytelen. Ez reménytelen lenne, legalábbis (Tóbiás József: Számokkal kellene, nem az ésszel.) én ettől most eltekintek. Úgyhogy inkább elmondom önöknek azt, hogy a kereszténydemokraták milyennek látják ezt a költségvetést, és azt remélve, hogy a közvélemény is figyeli a munkánkat, talán ebből mindannyian többet is profitálhatunk. (Z. Kárpát Dániel: Főleg, aki az élő közvetítést élvezi!)
Nem lehet egy mondattal elintézni úgy, ahogy azt Tóbiás József tette, szinte legyintve, hogy itt az előttem szólók szép dolgokat mondtak a költségvetésről. Megjegyzem, egy kormánypárti politikus szólalt csak meg. Ugyanígy minősítette ezzel a Költségvetési Tanács elnökét és az Állami Számvevőszék elnökét is, akik nem azért jöttek ide, nem arra szerződtek, hogy szép dolgokat mondjanak a költségvetésről, hanem törvényi kötelezettségüknek megfelelően egy reális értékelést adjanak.
Én, aki a Költségvetési bizottságban több mint másfél évtizede dolgozom, és nyilván minden ilyen vitán részt is veszek, mindig figyelem azt, hogy az úriemberek, a két szóba hozott úriember mi az, amit megfogalmaz a költségvetés kapcsán (Dr. Józsa István: Nagyon helyes!) - persze, hogy helyes -, és azt gondolom, hogy ez az első olyan költségvetés, ahol a kettőjük gondolkodása és az általuk itt elmondottak leginkább igazolják azt, amit a kormány beterjesztett. Mindig figyeltem az elmúlt évek kritikai megjegyzéseire, most is voltak, ugyan ezt nem útszéli módon teszik - a Számvevőszék és a Költségvetési Tanács -, de mindig kiolvasható a megszólalásaikból. Most is hallottam ilyeneket, ezekre reflektálni is szeretnék, de az számomra megnyugtató volt, hogy alapvetően nagyon pozitív hozzáállást és nagyon pozitív érveléseket tettek a beterjesztett költségvetés mellett.
Mi az, ami erre a költségvetésre, illetve a költségvetést megalapozó gazdasági környezetre leginkább jellemző? Mert innen célszerű indítanunk, a miniszteri expozé, Varga miniszter úr is ezzel indított. Azt mondta, hogy egy olyan időszakban nyújtjuk be ezt a költségvetést, amikor nő a magyar gazdaság, amikor képesek voltunk arra, hogy évről évre csökkentsük azt a hihetetlen nagy államadósságot, amit a szocialista kormány regnálása alatt felhalmozott; egy olyan időszakban nyújtjuk be ezt a költségvetést, amikor végre emelkednek a bérek. Nem olyan mértékben, mint ahogy azt szeretnénk, de tényként rögzíthetjük, hogy emelkednek a bérek. Évek óta emelkedtek a reálgazdasági szférában, de most már azt mondhatom, hogy elindult egy érdemi bérnövekedés a költségvetési szférában is; és ami örvendetes, hogy egyre több a foglalkoztatott.
Amikor ezeket az eredményeket értékeljük, akkor mindig arra kell tekintenünk, hogy 2008-2010 magasságában, a válság kirobbanásának időszakában, a szocialista kormányzás időszakában mi az a mélypont, ahonnan el kellett emelni ezt az országot. Akkor én nem gondoltam azt, hogy néhány év távlatából - ez nem olyan régen volt, amiről beszélek - ilyen mondatokat lehet megfogalmazni, hogy nő a magyar gazdaság most már tartósan, hogy minden évben képesek vagyunk az adósság lefelé történő korrigálására, hogy emelkednek végre a bérek, ha szerény mértékben is, de emelkednek, és egyre több a foglalkoztatott. Ezért reális az az állítás, amit a miniszter úr úgy fogalmazott meg, hogy egy kiszámítható és biztonságot garantáló költségvetést tudott beterjeszteni az Országgyűlésnek, és ennek a költségvetési tervezetnek az alapvető és legkarakteresebb jegye az adócsökkentésben érhető tetten és az otthonteremtés szándékában. Ezekről még részletesebben szólni fogok.
Ugye, elmondjuk mi, kormánypártiak azt, és ezt komolyan is gondoljuk, hogy ez a költségvetés lehetőséget teremt minden egyes embernek arra, hogy lépjen egyet előre a maga útján, a maga életpályáján. De hogy ne csak egy szlogen maradjon ez részünkről, hogy itt mindenki léphet előre, végül is feltehetjük magunknak azt a kérdést, hogy az miben érhető tetten. Mivel lehet megmagyarázni a minket néző vagy minket hallgató közvéleménynek, hogy erre lehetősége lesz? És akkor, ha érveket kellene felsorakoztatnom, akkor nyilvánvalóan azt mondanám az ilyen embernek, aki ezt a kérdést felteszi, hogy egyrészt nyilvánvalóan a növekvő bérekkel, mert az átlagember valamilyen munkahelyen bérjövedelemhez jut, vagy ha már nyugdíjas, akkor nyugdíjjövedelme van, és ez a nyugdíjjövedelme reálértékét meg fogja őrizni a 2017. évben is. Ez az átlagember nap mint nap fogyaszt, fogyaszt akkor, amikor vásárol a közértben, és azt fogja észrevenni, hogy kevesebb áfát kell fizetnie azokért a termékekért, amik eddig drágábbak voltak, és ezek az alapvető élelmiszerek körében tetten érhetőek. Ez az átlagember, aki munkával rendelkezik, adót is fizet, és azt fogja tapasztalni a 2017-es költségvetési év számai alapján, hogy az adóterhei csökkennek.
Fontos megjegyezni azt - figyelem az ezzel kapcsolatos vitát is -, hogy a közvélemény, mármint a szakmai közvélemény hogyan értékeli azt, hogy ez a költségvetés egy új szerkezetben lett beterjesztve. Országgyűlési képviselőknek és a szakmai közvéleménynek is mindig kulcskérdés az, hogy az a beterjesztett költségvetés, amit tárgyalunk, mennyire átlátható, mennyire hihetünk azoknak a számoknak, egyáltalán a költségvetésből mennyire olvashatók ki a gazdaság valós számai. Ez az új szerkezet, amiben beterjesztették, az új szerkezetnek ugye a lényege az, hogy a költségvetés tervezete bemutatja a hazai működés kiadásait, a hazai fejlesztések kiadásait, és az uniós bevételeket és fejlesztéseket is külön mutatja be. Ez alapján világosan láthatjuk azt, és ez volt nyilvánvalóan a beterjesztő kormány szándéka is, hogy kimutassa azt, hogy végre elértük azt az állapotot, hogy a működésünk során, tehát a költségvetés működési oldalát vizsgálva azt mondhatjuk, hogy ehhez már nincsen külső forrásra szükség, a működésünk újabb adósságot nem keletkeztet. A fejlesztések és nyilvánvalóan az uniós bevételek oldalán ezzel kalkulálunk, mert a jövő érdekében ezekre a kiadásokra, én azt gondolom, hogy szükség van, és indokolt is volt így tervezni.
Ha a költségvetés sarokszámait vizsgálom, akkor először a 3,1-es gazdasági növekedési szándékot kell megemlítenem. Magyarázat kapcsán: növekedtünk már ennél magasabban is, a 2016. év, tehát az idei év ennél biztos, hogy szerényebb lesz, ezzel kalkuláltunk is; 2017-ben a növekvő uniós forrásfelhasználási lehetőségeknek köszönhetően is újra 3 százalék fölé mehetünk. Ez azt mondatja velem, hogy a magyar gazdaság tartósan képes 3 százalékkal növekedni; ahogy Kovács Árpád az expozéjában megfogalmazta, innen kellene továbblépni, már arra az időszakra is gondolva, amikor a növekedésünket az uniós források bevonása ilyen mértékben majd nem fogja fűteni, hiszen ezek az uniós források 2020 után valószínű csökkenni fognak vagy esetleg teljes mértékben elapadnak.
Az Állami Számvevőszék elnökének is volt a növekedés kapcsán egy fontos mondata, hogy az egy reális növekedési cél, ő úgy fogalmazott, hogy nem feladata ezt vizsgálni az Állami Számvevőszéknek, azonban azt hozzátette, és ez számomra megnyugtató, hogy az államadósság-szabály még akkor is teljesülne, ha a növekedés nemhogy a várt 3,1 százalékos nem lenne, hanem az csak 1,6 százalékos lenne. Nem azt mondta, hogy ennyi lesz; azt mondta, hogy 1,6 százalék növekedés mellett is teljesülne az államadósság-szabály. 0,9 százalékos inflációval kalkulál a kormány a sarokszámok tekintetében és 2,4 százalék hiánnyal. Ez a hiány valamennyivel nagyobb, mint a 2016. évben tervezett volt, de még bőven a maastrichti kritériumokat teljesíti.
(10.30)
Fontos további szám, hogy ha teljesülnek a költségvetés fő számai, akkor azt fogjuk látni a 2017. év végén, hogy 1,6 százalékkal tovább tudjuk csökkenteni a GDP-arányos államadósságunkat. Van is erre elég okunk: már utaltam arra, hogy a szocialisták időszakában sikerült ezt a számot a csillagokba emelniük.
Továbbra is igaz az, hogy a költségvetés nemcsak hogy reálisan, hanem óvatosan tervez, mert viszonylag nagy tartalékkal gazdálkodik, egy 200 milliárdos tartalékkal, amiből 60 milliárd az Országvédelmi Alap, az általános tartalék 110 milliárd, és stabilitási tartalékként még a fejezeteknek is meg kellett képezniük mintegy 35 milliárdot, amit nyilvánvalóan csak kormányengedéllyel az év második felében vagy az év végén lehet majd csak felhasználni.
A munkanélküliség alakulásáról egy számadat: 2017 végén 5 százalék munkanélküliséggel kalkulál ez a költségvetés. Csak egy viszonyítási szám: 11,8 százalék volt a munkanélküliség 2010-ben, tehát ilyen tekintetben az az örökség, amit a szocialistáktól átvettünk, 2017-re 5 százalék körüli lehet. Ez egy örvendetes változás, és ehhez csak azt teszem hozzá, hogy a 4-5 százalékos munkanélküliség már majdnem teljes foglalkoztatottságot jelent. A mi 4-5 százalékunk mögé persze tegyük hozzá, hogy itt jelentős a közfoglalkoztatottak száma, és a közfoglalkoztatottak mint foglalkoztatottak is nyilvánvalóan javítják ezeket a mutatókat. Ha a közfoglalkoztatottakból versenyszférában dolgozó foglalkoztatottakat tudunk produkálni, mint ahogy ez a szándék a költségvetésben is látszik, akkor még inkább értékelhető az az 5 százalékos munkanélküliség. Még egyszer mondom, ha ez valós foglalkoztatottságot takar - a közfoglalkoztatást természetesen én a helyén értékelem -, akkor ez már közelít a teljes foglalkoztatottsághoz.
Fontos megjegyeznem a szocialista örökség felidézése kapcsán azt is, amikor az eredményeinket értékeljük, és ma egy kiszámítható költségvetési környezetben tudunk gondolkodni, akkor meg kell említenünk azt, hogy azért egy olyan időszakot hagytunk magunk mögött - és ezt itt meg kell említenem a 2016. év kapcsán -, hogy azt a hatalmas nagy államadósságot, amit a szocialisták a működésük után hátrahagytak, épp ebben az évben tudtuk az utolsó fillérig visszafizetni. Korábban az IMF-nek, most, azt hiszem, az Európai Uniónak teljesítettük az utolsó költségvetési tételt, sikerült a devizaadósság kockázatát jelentősen mérsékelnünk, az önkormányzatokat az adósságaiktól megszabadítanunk. Ezek mind-mind olyan tényezők, amelyek a költségvetés tervezését és minden egyes család költségvetési gazdálkodását biztonságosabbá és kiszámíthatóbbá teszik.
Az alacsony infláció a beruházások ösztönzését segíti, és a fogyasztási kereslet, ami az áfacsökkentések és a bérkiáramlások következményeként is jelentős tényező, ösztönözni fogja a növekedést.
Azt mondtam, és kereszténydemokrataként ezt örömmel mondom, hogy az egész költségvetésnek a legkarakteresebb jegye az, amit a családok kapcsán felfedezhetünk ebben a költségvetésben, én ezt kívánom most ebben a metszetben számba venni. Azt is mondhatom, hogy a családok számára ennyire kedvező költségvetést talán még sose tudott a polgári kormány beterjeszteni, mint amire most lehetősége volt.
Melyek azok a tételek, amelyeket a családoknak való kedvezés szándékával megemlíthetünk? Nyilvánvalóan első körben szólnom lehet a családi adókedvezmények további növeléséről, ami nemcsak az idei évi költségvetésnek a jellemzője, ez eddig is így volt. A kétgyerekes családok tehercsökkenéséről kell itt számot adnom. Már többen szóltunk erről, hogy 15 milliárd forint az a megtakarítás, és mintegy 350 ezer adózót érint, ami ott marad a kétgyermekes családoknál pluszban azzal, hogy 15 ezer forintra nő a gyerekenkénti adókedvezményük. Egy kisebb tétel az, de mi jelentősnek gondoljuk, hogy a fiatal házasoknak továbbra is jár az az adókedvezmény legfeljebb két évig gyermek születése esetén is, amit egy korábbi költségvetési évben pályára állítottunk.
Az otthonteremtési lehetőség és kezdemény egy nagyon karakteres jegye ennek a költségvetésnek, erre 211 milliárd forintot szán a kormány. Ha ennek elemeit kell megemlítenem, akkor a CSOK-ról beszélhetek, tehát a családi otthonteremtési kedvezményről, és arról a költségvetés által támogatott kedvezményes hitelről, amit a családok igénybe vehetnek az otthonteremtésükhöz, és nyilvánvalóan itt is jelentős az új lakás építésénél és vásárlásánál az áfacsökkenés tétele, 5 százalékos az áfa a korábbi 27 százalékkal szemben.
A megtakarításokat továbbra is ösztönzi a kormány, ha valaki lakásépítésben gondolkodik, mert a lakástakarékokra továbbra is jár a 30 százalékos adókedvezmény, de 2017-től már működik az úgynevezett NOK, a nemzeti otthonteremtési közösségeket megteremtettük egy törvénnyel. Tíz év távlatában egy ilyen közösségben 3 millió forint támogatáshoz is juthat otthonteremtési szándéka megvalósítása esetén.
A harmadik ilyen jelentős terület, amit a családoknak járó kedvezmények kapcsán megemlíthetek, nyilvánvalóan az adócsökkentésben érhető tetten. Fontosnak gondolom a tej, a baromfi, a tojás áfájának 5 százalékra csökkentését. Egy évvel ezelőtt, amikor ezt a folyamatot elindítottuk a sertéshús áfájával, akkor joggal vetődött fel, hogy miért csak a sertéshúsra terjed ez ki. A kormány akkor is azt mondta, hogy vizsgálja a további áfacsökkentés lehetőségét, és lám, ez a költségvetési törvény már hozza is ezt a megvalósult lehetőséget. Az éttermi szolgáltatások áfájának 18 százalékra történő csökkentését vagy az internet-hozzáférések ugyanilyen tartalmú áfacsökkentését fontosnak gondolom, és mindezt úgy, hogy a személyi jövedelemadó kulcsa továbbra is 15 százalékos marad, ami európai összehasonlításban is az egyik legjobb.
Amikor áfáról szoktunk beszélni, akkor az ellenzéki képviselők, a szocialisták, akik most itt sincsenek, meg szokták említeni, hogy de hát a legmagasabb áfakulccsal is a magyar adórendszer gazdálkodik. Kovács Árpádnak volt egy mondata, amire szintén felfigyeltem, hogy az áfa centruma ma valahol 22 százalék körül van. Ha megemlítjük a 15 százalékos személyi jövedelemadó mellett vagy a viszonylag magas, 27 százalékos áfakulcs mellett is (Z. Kárpát Dániel: Viszonylag magas!), hogy 22 százalék körül van az áfa centruma, akkor egy reális számadatot kapunk. Ha ezeket az áfacsökkentéseket figyelembe vesszük, akkor a mi kalkulációink szerint egy átlag magyar család 35-40 ezer forint megtakarítást is produkálhat magának egy évben, amit mi jelentősnek gondolunk.
Családokat érintő fontos tétel a továbbiakban az is, hogy folytatódik az a gondolkodás, hogy segély helyett munkát kívánunk adni az embereknek és a családoknak. Ennek kapcsán Tóbiás képviselő úr hozott számadatokat, és tragikusnak mutatta be azt, hogy évről évre mennyivel kevesebb pénzt fordít a költségvetés szociális segélyezésekre; én ezt szintén eredménynek tekintem. Van egy hosszú számsorom itt, de csak egy tételt hadd említsek meg. 2009-ben közmunkára 2 milliárdot fordítottak, míg vele szemben munkanélküli-segélyezésre 100 milliárdot. Ma ezek a számok úgy alakulnak, hogy közmunkára 325 milliárdot fordítunk, tehát arra, hogy értelmes munkája legyen a legnehezebb sorban lévő embernek is, álláskeresési támogatásra viszont csak 47 milliárd forintot.
(10.40)
Tehát amikor azt halljuk az ellenzékiek oldaláról, hogy kicsi az a pénz, amit, ha úgy tetszik, segélyezésre fordítunk, ehhez mi hozzátesszük: ez azért tud ilyen kicsi lenni, mert munkára fordítjuk, és őket munkalehetőségekhez juttatjuk.
A családok esetében fontos megemlíteni nyilvánvalóan az ingyenes tankönyvellátást, hiszen egy átlagos családban gyerekek, jó esetben legalább két gyerek is van. Ma már az alsó tagozatban ingyen járnak a tankönyvek és a felső tagozat ötödik évfolyamában is, sőt a rászorultak, ha ennél korosabb gyerekekről van is szó, ingyen juthatnak tankönyvekhez.
Az étkezés, az ingyenes étkezés lehetősége vagy a szegény sorsúak esetében az étkezéssel, az étkezési nehézségekkel kapcsolatos demagóg megszólalások természetesek ebben a parlamentben. Megemlítem azt, hogy 2016-ban 71,7 milliárdot költ erre az Országgyűlés; ez 2017-ben további 2,2 milliárd forinttal emelkedik.
És mivel a családokban persze kereső emberek is vannak, és ezeknek a kereső embereknek egy része esetleg az állami szférában dolgozik, ezért fontosak azok az életpályamodellek, amikről eddig már többször beszéltünk: a pedagógusokat, rendvédelmi dolgozókat most már az állami alkalmazottakat… - érintő bérnövekedésben nyilvánulnak meg, vagy a NAV dolgozóit három ütemben érintik majd a következő években. De ugyanilyen fontos életpályaprogramok valósulnak meg a felsőoktatásban oktató-kutató tanári munkát végző alkalmazottak esetében is, amit már említettem, az állami tisztviselők esetében. Tehát ez az a metszet, amit a családok nézőpontjából a költségvetésről el lehetett mondani, és itt minden egyes állításomat én fontosnak is gondolom, és ezért osztottam meg ezt önökkel.
Ha az ember a kiadási oldalt vizsgálná - ebbe idő hiányában én már nem fogok érdemben belemenni -, megemlíteném csak azokat a számokat vagy felidézném azokat a számokat, amiket az expozéban hallottunk. Szinte minden egyes fontos területre a 2017-es költségvetésben többletforrások jutnak: 270 milliárd többlet az oktatásban, 167 milliárd többlet az egészségügyben - megjegyzem, mindkét ágazatra jócskán ráférnek ezek az összegek -, 66 milliárddal nő a kulturális terület támogatása, a társadalombiztosítási és jóléti kiadásokra 155 milliárddal fogunk többet költeni a 2017. évben, és a sport- és a szabadidősport-tevékenység támogatására is 27 milliárd forinttal jut több.
Én, tisztelt Országgyűlés, azt gondolom, hogy a beterjesztett költségvetés reményeink szerint meg is tud valósulni. Ezt arra alapozom, hogy az Orbán-kormány most már másfél kormányzati ciklus óta minden egyes beterjesztett költségvetésében tartani tudta a költségvetési sarokszámokat. Hogy egyszer ez bekövetkezik, megjegyzem, ezt sem gondoltam, sokáig azt hittem, hogy a költségvetés egy olyan műfaj, hogy elképzelünk valamit, elmondunk róla valamit, és majd a zárszámadás során, mint akik nem is beszéltek egy évvel korábban, töröljük ezeket a számokat, és elfogadjuk a kormánynak azt a lehetetlen költekezését, amit az ő idejükben megszoktunk. Most hosszú évek óta azt látjuk, hogy a költségvetés az költségvetés, a költségvetés az kötelez, az Orbán-kormány takarékosan gazdálkodik, és így végre eljutottunk oda, hogy ma már nemcsak európai uniós források szerepelnek fejlesztési lehetőségek oldalán a költségvetésben, hanem, ha nem tévedek, 1600 milliárd hazai költségvetési forrás.
Pár évvel ezelőtt még önmagunknak is mondogattuk, önkormányzati vezetők egymás között, hogy a költségvetésnek nincsen pénze, saját pénze ahhoz, hogy fejlesztéseket finanszírozzon. Most már eljutottunk idáig, ezen a pályán kell továbbhaladnunk, mert én azt gondolom, hogy az a következetes költségvetési építkezés, amit ez a kormány képviselt, annak eredménye van, és ez az eredmény ma már mindenki számára látszik is.
Tóbiás képviselő úr számára is látszik, csak nincs abban a helyzetben, hogy ezt elmondja itt nekünk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
