DR. OLÁH LAJOS
DR. OLÁH LAJOS
DR. OLÁH LAJOS (Független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetés parlament előtti tárgyalásának, vitájának nem sok értelme van így, teljesen mindegy, hogy mit mond az ellenzék, de még az is teljesen mindegy, hogy a kormánytöbbség gyakorlatilag mit fog elfogadni. Egy évvel ezelőtt is elmondtuk: nem lehet valós alapokon álló, megalapozott költségvetést elfogadni a tavaszi ülésszakon. Még a 2015-ös zárszámadást sem ismerjük, nem tudjuk, mi fog történni a magyar gazdaságban 2016-ban, nem ismerjük a világgazdaság 2016. őszi helyzetét, a gazdasági partnereink jövőre vonatkozó terveit, előrejelzéseit, pedig a magyar gazdaság egészének lényegesen fontosabb, hogy mondjuk, a német jövedelmek hogyan változnak jövőre, mint hogy a magyar kormány mit rajzol egy papírra. Önök a 2016-os tervhez képest mondják a növekedést, de a valódi tényhez képest ez a növekedés elenyésző lesz.
De nincs valódi értelme a költségvetési vitának azért sem, mert az önök kormányzása alatt a magyar költségvetési törvény kiüresedett, funkcióját vesztette. Ennek a javaslatnak a normaszövege alapján a kormány úgyis azt csinál, amit akar, ennek a törvénynek az elfogadásával az Országgyűlés 400 milliárd forint felhasználásáról formálisan sem dönt, hanem azt különböző tartalékok formájában a kormányra bízza. Ez az összeg megegyezik az összes családtámogatási kiadás együttes összegével.
Ennek a törvényjavaslatnak az alapján a kormány szabadon átcsoportosíthat korlátlan összeget bárhonnan bárhová, önök pedig néhány héttel ezelőtt megszavazták, hogy a költségvetésben nem szereplő tételekre, fedezet nélküli kiadásokra, a következő évek bevételeinek terhére is bármilyen kiadást vállalhasson a kormány.
Hogyan lehet a költségvetés megalapozott, amikor idén, négy hónappal az év kezdete után a kormány 500 milliárdos módosítást nyújtott be már az idei költségvetéshez is? Hogyan tudhatják önök, miről szavaznak, miről beszélnek, amikor ez a javaslat több tucatnyi olyan intézmények ad több tízmilliárd forintot, amelyek bezárását a kormány már be is jelentette? Nem ismerjük az életpályaprogramokat, a közoktatás és az egészségügy területén tervezett lépéseket, ezekről egyáltalán nem tudunk semmit, holott ezek ma az embereket leginkább érdeklő, havi több tízezer forintot jelentő kérdések. És ezekre még csak meg sem próbál a kormány válaszolni, azt csinál, amit akar.
Ezzel, hogy ezt a kormány így beterjeszti, világosan bemutatja, mit gondol a saját, többséget adó képviselőiről: sajnos nyomógombnak tekinti önöket. Azt mondják, hogy a választóknak sincs közük ahhoz, mi történik a pénzükkel, nem kell megvitatni, nem kell beleszólni ebbe a dologba. De nézzék meg, mi lett az elmúlt egy évben abból, hogy önök szabad kezet adtak a kormánynak: felcsúti kisvasút, stadionok, MNB-alapítványok, a Várba költözés, Terrorelhárítási Központ, sok száz millió forint elherdálása.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános bevezető mellett engedjék meg, hogy néhány olyan dologra felhívjam a figyelmüket, amik egyéni képviselőként a választókörzetemre vonatkoznak. Az egyik a társasházak kérdése. Ma Magyarországon semmilyen olyan lehetőség nincs, ami az 1946 előtt épült társasházak felújítását támogatná, holott Budapest belvárosa, a Világörökség része nagyon is igényelné az ilyen összegeket. Több levelet küldtem a minisztériumokba, a Fővárosi Önkormányzatnak, hogy hazai vagy EU-s forrásokkal próbáljuk ezt megoldani - pozitív válasz nem érkezett. Én nagyon bízom abban, hogy akár a költségvetésben, akár egy későbbi módosítóban lesz arra lehetőség, hogy mégiscsak az 1946 előtti társasházak is kapjanak felújítási lehetőséget, és hogyha már fontosak voltak különböző afrikai tanulmányok a Nemzeti Banknak, akkor esetleg a társasházak felújítására kedvezményes hitelprogramot is el lehetne indítani, hisz azok, akik ott laknak, képtelenek finanszírozni ezt a sok száz-, sok tíz-, sok százmilliós felújítást. Talán stadionok és tao helyett erre is lehetne egy kis pénzt fordítani.
Erzsébet- és Terézvárosnak van egy speciális területe, ez az úgynevezett bulinegyed, amelyet ma már többen látogatnak meg, mint a budai Várat. Ez nagyon sok embernek, aki akár Magyarországról odamegy, egy kiváló szórakozási lehetőség, a külföldieknek is, ugyanakkor akik ott laknak, azoknak gyakran egy rémálom, hisz szemetet, közbiztonsági problémát és zajproblémákat jelent. Több levélben fordultam a miniszterelnök úrhoz, miniszterekhez, hogy azokból a bevételekből, amelyeket a bulinegyed generál, valamilyen módon adjunk támogatást az erzsébetvárosi önkormányzatnak, az ott élő lakosoknak, hogy ezeket a problémákat segítsük kezelni; ne csak az önkormányzat egyébként is nagyon szűkös forrásai álljanak rendelkezésre, hanem központi forrásból is segítsük azt, hogy a takarítás megoldható legyen, így is már reggel fél 5-kor kimennek a takarítógépek, hogy egyáltalán minimálisan élhető környezetet próbáljunk meg ott létrehozni, de az ott lakóknak házfelújításra, a zajszigetelésre, a közbiztonság ellátására is. Ebben a témában többször egyeztettem Pintér miniszter úrral, aki segít is abból a szempontból, hogy több rendőr érkezett oda, de ezeket a rendőröket bármilyen helyzet esetén azonnal elvezénylik, tehát egy állandó megoldást ezek nem tudnak jelenteni, tehát mindenképp egy hosszú távú, fenntartható növekedésre van szükség.
(16.40)
Az erzsébetvárosiak és a terézvárosiak nagyon várják, hogy a Péterfy Kórház azokból az összegekből, amelyekről beszélünk az egészségügy tekintetében, milyen forráshoz, milyen lehetőséghez fog jutni, hiszen az államtitkár úr előtt is ismert, hogy a Péterfy Kórházban is nagyjából azok a problémák ugyanúgy jelentkeznek, mint ahogy az összes többi kórházban. Nagyon jó lenne, hogyha ebben nemcsak beszéd szintjén lenne előremozdulás az egészségügy tekintetében, hanem a valóságban is. Én meghallgattam államtitkár úr programját, bízunk benne, hogy ez előre tud menni, ennél sokkal többet kívánunk önnek, merthogy az, amit elmondott, az még sajnos mind kevés az egészségügy mostani állapotához képest.
Nekem volt „szerencsém” sürgősségi osztályon eltölteni 9 órát, volt olyan beteg, aki reggel 7-kor érkezett, és éjfélkor még mindig ott volt. Reméljük, hogy ez a költségvetés legalább egy kicsit próbál ebben segíteni.
Javasolnánk, hogy a taopénzeket integráljuk bele a költségvetésbe, hiszen a taopénz ebben a formájában gyakorlatilag egy kicsit hasonlít a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak átadott pénzhez, amikor a közpénzből gyakorlatilag magánpénz válik, ellenőrizhetősége nuku ennek a történetnek. Hozzuk be a költségvetésbe, és közösen döntsünk arról, hogy mi legyen a taopénzzel!
Egyébként tettünk olyan javaslatot, hogy csak abban az esetben lehessen sportegyesületeknek adni egy forintot is, hogyha legalább egy forint, ugyanannyi megy egyébként az iskolai sportra. Szeretnénk, hogyha ebben is sikeresen tudnánk előremenni.
Tisztelt Elnök Úr! Egyelőre köszönöm a lehetőséget, nem visszaélve az önök türelmével. Köszönöm szépen.
