SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem látom ennyire rózsásan a helyzetet, mint ahogy Hoffmann Rózsa itt felvázolta. (Dr. Hoffmann Rózsa közbeszól.) Immár második éve szembesül azzal a tisztelt Ház, hogy a törvényben meghatározott időponthoz, a tárgyévet megelőző október 31-éhez képest jelentősen korábban kerül benyújtásra a költségvetési törvényjavaslat a kormány által. A hamar munka ritkán jó, tartja a közmondás, és sajnos ez igaz a 2017. évi költségvetési törvényjavaslatra is.
A törvény új koncepció szerinti tagolása ellenére egyetlen olyan dolgot tudunk felfedezni a számokban, ami némi következetességre utal, mégpedig azt, hogy immár hatodik alkalommal láthatjuk az állami működés költségeinek tendenciózus emelkedését, az állam által saját magára költeni tervezett kiadások költségvetésen belüli arányának folyamatos növekedését. Ezen tendenciák alapvetően azért tűnnek ellentmondásosnak, mert a kormány sorozatosan a bürokrácia csökkentéséről, az állam leépítéséről beszél. Az állami költekezés megállításáról szóló, évről évre újabb és újabb különféle programok és stratégiák ellenére az állam hízik és terjeszkedik, ezen belül az állam által saját magára, a saját működésére fordított összegek pedig nőnek. Nézzünk néhány számot összehasonlításképpen, ami igazolja a fentiekben vázolt, általam károsnak gondolt tendenciát!
Például az Állami Számvevőszék költségvetésében mintegy 800 millió forintos növekedést láthatunk, ami 10 százalékos növekedést jelent. A fővárosi és megyei kormányhivatalok előirányzatában is jelentős, 12 milliárdos növekedést láthatunk, sőt, itt még azzal is szembesülhetünk, hogy a bevételeiket pedig megközelítőleg 5 milliárd forinttal kevesebbre taksálják a tervek szerint. De az egyik legdurvább, hogy a kormányzati kommunikációval kapcsolatos feladatokra tervezett összeg 1 milliárd forintról majdnem 16 milliárd forintra nő.
Ezen pár kiragadott példa mellett szükséges megemlíteni, hogy más előirányzatok közel sem növekednek ilyen arányban. Különösen zavaró az állam által saját magára költeni tervezett források mértékének tervezett növekedése amiatt, hogy ezzel párhuzamosan más előirányzatok stagnálását vagy egyenesen csökkenését láthatjuk a tervezetben, mondok erre is néhány beszédes példát. Hoffmann Rózsa azt említette az előbb - de már, úgy látom, elment, tehát nem tudom felhívni a figyelmét erre -, hogy az önkormányzatok támogatása milyen jelentősen nőtt. Erre csak egy példa, hogy mennyire jelentősen nőtt: a helyi önkormányzatok működési jellegű támogatása mintegy 30 milliárd forintos csökkenést mutat, ami mínusz 5 százalék. A honvédelem működési célú előirányzata mintegy 8 milliárddal nő a tervezet szerint, ami csak 1,7 százalékos bővülést jelent; akkor, amikor a migrációs hullám ilyen súlyos problémát okoz hazánkban és egész Európa egészének, mi ezt nagyon kevésnek tartjuk. Aztán említhetem még, hogy a Klebelsberg Központ dologi kiadásai mintegy 40 százalékkal csökkennek, holott tudjuk, hogy az előirányzat már tavaly sem volt elég. A Nemzeti Kulturális Alap gyakorlatilag stagnál, a 0,1 milliárd forint előirányzott növekedés mintegy 1 százalékos bővülést jelent csupán.
A számok alapján a hangsúlyok tehát egyértelműen a társadalom fejlesztéséről, építéséről áttevődtek az állam fejlesztésére és építésére. A magyar emberek által megtermelt adóforintok tehát egy olyan állami növekedést szolgálnak, amelynek a fenntartási költségeit a jövőben szintén az adófizetőknek kell állniuk.
Varga Mihály miniszter úr azt mondta, hogy az adócsökkenés, az otthonteremtés és a gyarapodás költségvetése a 2017-es. Nos, ha belegondolunk, hogy az állam által saját magára költött pénzeket el sem kellene venni az emberektől, akkor valóban jelentős adócsökkenés volna elérhető. Otthonteremtés alatt lehet, hogy a miniszter úr inkább az állami intézmények otthonteremtésére gondolt, hiszen a különféle állami hivatalok és intézmények elhelyezésére százmilliárdos nagyságrendben kíván költeni a kormány, ami lényegesen meghaladja a valódi otthonteremtésre szánt összegeket. Gyarapodáson pedig valószínűleg a központi intézmények gyarapodását értette, hiszen csak ezek esetében beszélhetünk érdemi előirányzat-növekedésről.
A költségvetési terv egy meglehetősen elnagyolt vázlat csupán, az elmúlt hónapban, hónapokban bejelentett nagy ívű intézményátalakítási és létszámcsökkentési intézkedésekből még semmi nem tükröződik benne. Vajon ez azért van, mert a javaslat-előkészítők nem olvasnak újságot, vagy azért, mert ami az újságban megjelenik, az csak kacsa? Ez egy költői kérdés, majd kiderül, az idő bebizonyítja, hogy mi igaz ebből.
Lehetséges, sőt magam is vágyom arra, hogy a 2017. évi költségvetés a stabilitás költségvetése lesz, de sajnos az előttünk fekvő javaslat messze van még a végleges állapottól, ezért ebből kiindulva a 2017. évben még bármi előfordulhat. Javasolhatnám, hogy egy megfelelően előkészített és átgondolt javaslatot kérjen a tisztelt Ház a kormánytól a jelenlegi, sebtében összefércelt vázlat helyett, de ismerve az önök arroganciáját, úgysem fontolnák meg a kérésemet, tehát felesleges ilyen feltenni.
És akkor nézzünk egypár területet, kezdjük a sporttal! Önök folyamatosan hangoztatják, hogy sokat költenek a sportra, hiszen a sportnak milyen egészségmegőrző szerepe van, és hasonlókat mondanak, és valóban így van egyébként, önök sokat költenek a sportra. Ennek egyébként olyan politikusként, akinek a fő területe a sport, egyértelműen örülnöm is kellene, örülök is neki; a problémát abban látom, hogy ezt a mérhetetlenül nagy összeget milyen szétosztással és milyen célokra költik el a sporton belül.
(15.10)
Tehát sokat költenek a sportra, de vajon az-e a megfelelő irány, hogy önök újabb harmincvalahány stadiont kívánnak építeni ebből a sportra költött pénzből? Vajon ez-e a megfelelő irány, ez-e a jó irány? Hiszen a sport valóban hasznos, és a sportnak valóban van az egészségüggyel egy nagyon szoros kapcsolata, minden sportra és a sporton belül megfelelő célra költött forint valóban óriási hasznokat tud hozni az egészségügy területén, egy prevenciós, megelőző szerepe van. De a stadionépítések még soha nem voltak például az egészségügyre prevenciós hatással. Főleg úgy nem, hogy ezeket a stadionokat önök úgy építették meg, vagyis úgy építik meg, hogy építenek szép stadionokat, aztán ezekből a stadionokból szinte elüldözik a szurkolókat, nem mennek be szurkolók, nincs hangulat, a játék egyre inkább romlik. (Dömötör Csaba: Ez nem így van!) Ez így van, államtitkár úr, ki kell menni mérkőzésekre, meg kell nézni, hogy mennyien vannak egy-egy stadionban, és ott milyen hangulat van általában. (Hollik István: Fradi-Újpest!) És hozzáteszem, ezeket csak egyszerű odafigyeléssel meg lehetett volna oldani, egyszerű odafigyeléssel másképp lehetett volna csinálni ezt az egészet. Viszont ha megnézzük, hogy a szabadidősportra mennyit költenek, amelynek valóban szoros összefüggése van az egészségüggyel, akkor ott azért azt mondhatjuk el, hogy nagyon-nagyon súlyos problémák vannak.
Azt is ki kell emelni, ha már szabadidősportról beszélek, hogy a középosztályhoz tartozók között most már szinte követelmény a sportos alkat, a fittség, és ez egy jó dolog. Erre költenek is azok, akik megtehetik, és erre tudnak áldozni. De sajnos a szegényebbek még el sem gondolkodhatnak ezen. A szabadidő-sportolók aránya még mindig 10 százalék alatt van az országban. Amíg a magas jövedelmi kategóriába tartozók között a golf, a vitorlázás, a tenisz a menő, addig a szegényebbek még futni sem tudnak kimenni, mert vagy nincs hová menni, vagy egyszerűen egy jó futócipőt nem engedhetnek meg maguknak.
Amíg a versenysport sikereinél nem ritkán az aranyérmek fényében feltűnnek az állami vagy kormányzati szereplők, mert így próbálják a társadalom tudtára adni, hogy ez az ő közreműködésükkel jött létre, addig a diák- és szabadidősport méltatlanul alacsony helyen szerepel ezen a területen.
A politikusok a sportszeretetüket abban mutatják ki, hogy átadnak egy érmet, és nem abban, hogy például részt vegyenek egy szabadidősport-ese-mé-nyen. A sportlétesítmények nyitottsága még mindig nem megoldott. Hiába mondják, hogy ez vagy az a stadion, esetleg sportcsarnok mindenkinek épül, egy halandó számára képtelenség bejutni. Tehát már itt egy rossz koncepcióval találkozunk, hiszen építünk új létesítményeket, és ezeket az új létesítményeket nem használjuk ki.
Hadd emlékeztessem önöket, hogy 2010 óta folyamatosan mondtuk, hogy a Puskás Ferenc Stadion ott áll üresen, az év egy bizonyos hányadában, nagyon kis részében használták a Puskás Ferenc Stadiont, ahol normális rekortán futópálya volt, ahol világítás volt, ahol megfelelő körülményeket lehetett volna arra teremteni, hogy megnyissuk a nagyközönség előtt, és kis ráfordítással nyugodtan használhatták volna a szabadidő-sportolók. Soha nem hallgattak ránk ebben a tekintetben. Tudom, hogy most lebontják a Puskás Ferenc Stadiont, de kíváncsi lennék, hogy van-e arra valamilyen terv, hogy adott esetben azokban az időszakokban, amikor nem használják ezeket a létesítményeket, akkor hogyan tudjuk ezeket a létesítményeket az emberek birtokába adni, hogy az valóban hasznos legyen azokon a hétköznapokon is, amikor nincsenek, mondjuk, itt versenyek.
De én azt mondom és azt is javasolnám, hogy minden egyes új létesítménynél, ahol megjelenik az állami szerepvállalás, megjelenik a közpénz, ott kötelezően tervezni kellene valami ingyenes szabadidősport-tevékenység végzésére alkalmas fejlesztést is a területen. Legyen hozzákapcsolva az is, hogy fejlesszük azt, hogy az emberek tudjanak sportolni, hogyha szeretnének. Erre sajnos nagyon kevés lehetőségük van.
Beszéltünk már a sport egészségmegőrző szerepéről. Ebben az esetben csak a szabadidősportról lehet beszélni, mert az egy köztudott dolog egyébként, hogy maga a versenysport azért nem az egyik legegészségesebb dolog, hiszen ha valaki ma élsportoló akar lenni, ott nagyon komoly igénybevételnek teszi ki a szervezetét, és ez a későbbiek folyamán azért vissza is üthet. Tehát még egyszer mondom: a szabadidősport az, amire sokat kellene áldoznunk, a szabadidősport lenne az, amire az embereket egyértelműen biztatnunk kellene, és meg kellene teremteni a lehetőséget arra, hogy az emberek valóban sportolni is tudjanak.
A fizikai inaktivitással összefüggő betegségek - a szív- és érrendszeri betegségek, stroke, cukorbetegség, depresszió, s a többi, sorolhatnánk - meg-elő-zé-sé-re a sport kiváló gyógymód lehetne. Egy 2009-es adat szerint az inaktivitással összefüggő betegségek az államnak 283,5 milliárd forintjába kerültek. Gondolom, ez a szám nem igazán csökkent azóta, jó lenne a jövőben arra koncentrálni, hogy a betegségeket megelőzzük, és nem arra, hogy a korai stádiumban gyógyítsuk ezeket a betegségeket.
Mint már említettem, a magasabb jövedelműeknek nem okoz gondot, hogy sportoljanak, de az alacsonyabb jövedelműeknek ki kellene dolgozni egy olyan rendszert, ahol sportolhatnak, meg kell teremteni a sportolás lehetőségét.
Örömmel tapasztaljuk, hogy akadnak már - sajnos, csak elvétve - szabadidős erősítő parkok, amelyek látogatása során döbbenünk rá, hogy az ilyen és ehhez hasonló parkokra mekkora az igény. Itt az államnak nagy szerepe kell hogy legyen, mert nem háríthatja át ezt a feladatot csak és kizárólag az önkormányzatokra. Tehát még egyszer mondom: új létesítményeknél ezeket mind-mind figyelembe kellene venni.
Végezetül kijelentette, hogy nem mindenkiből lesz élsportoló, de az alapokat, a keretet megadhatja a szabadidősporthoz, nem beszélve az iskolai sportról, ahol megszerethetik a gyerekek a sportot. Nem elég tehát új létesítményeket építeni, azokat fenn is kell tartani, és biztosítani kell a magas szintű karbantartását is ezeknek a létesítményeknek. Egyre jobb létesítmények és egyre gyengébb állomány sajnos, hogyha valaki megnézi a jelenlegi helyzetet. Meg kell emelni a működési költségek keretét.
Nézzük, hogy itt vajon milyen előirányzatok vannak az állami szférában, beszéljünk, mondjuk, a Nemzeti Sportközpontokról, amely kezeli a legtöbb olimpiai központot, és amely kezelni fog olyan új létesítményeket is, amelyek most épülnek. Az NSK költségvetési támogatása nemhogy növekedett a tavalyi évhez képest, de még valamelyest csökkent is. Történt ez úgy, hogy közben az NSK által üzemeltetett Tüskecsarnok és uszoda elkészült. Ezt átadták és működik. Csak az uszoda éves fenntartása több mint 100 millió forintot tesz ki. A személyi juttatások terén, szintén az NSK-nál 250 millióval növekedett a megítélt összeg, azonban az a véleményem, hogy még mindig jóval elmarad attól a szinttől, amit a modern létesítmények üzemeltetése megkíván.
Bizton elmondható, hogy ma Magyarországon az állami költségvetési szervként működő NSK-ban keresnek a kétkezi munkások a legrosszabbul a sportlétesítmények közül. Ezért javaslom, hogy még 150 millióval növekedjen az NSK személyi juttatásokra fordítható költsége, mely kizárólag a fizikai dolgozók bérére lenne költhető. Modern és egyre újabb létesítmények nem üzemeltethetők megfelelően képzett személyzet nélkül, ez jelenleg nem áll rendelkezésre.
Az NSK létesítményeiben dolgozó edzők, szakemberek közül bárki tanúsíthatja állításom valódiságát, minimálbérért a sport egyedi igényeit kiszolgálni tudó szakemberek nem fognak minőségi munkát végezni. Ez sajnos hatással lehet a sportunk egész teljesítményére is.
A felújításokra előirányzott 38 millió forint szinte nevetségesnek hangzik, egyrészt a több milliárdos stadionok és kiemelt sportlétesítmények építésének fényében. Úgy tűnik, hogy a kormányzatnak vagy nem érdeke, hogy az állami sportlétesítmények rendkívül lepusztult állapota jobbra forduljon, vagy totális szakmai hozzá nem értés uralkodik azok fejében, akik ezt az összeget meghatározták. A felújításokra javasolnék plusz 140 millió forintos összeget.
Nem a sporthoz tartozik, de azért azt is megjegyezném, hogy a Tom Lantos Intézet kap 120 millió forint támogatást. Én ezt egy kicsit soknak tartom, főleg úgy, hogy az alatta lévő külföldi magyar emlékek megőrzésére megjelölt 15 millió forintos támogatás ehhez képest elenyészőnek tűnik.
De térjünk vissza a sporthoz! Az országos sportági szakszövetségek akadémiai rendszerének kialakítására, továbbá az MLSZ feladatainak támogatására közel 4 milliárd forint jutna. Támogatandónak tartanám a javaslatot, ha az eredményesség alapján lenne kiutalva az összeg, és az MLSZ a többi sportág szakszövetségével egyenlő bánásmódban részesülne az akadémiai rendszerek kialakítása terén. Ez most nem így van, szerintem efelé kellene elmenni.
A sportélet bázisát jelentő diák- és szabadidősport támogatása a fideszes sportérdekeltségek támogatása fényében szintén a vicc határát súrolja. Míg egy-egy Fideszhez köthető akadémia vagy fővárosi sportegyesület támogatása milliárdos tételt jelent, a teljes magyarországi szabadidősport 477,4 millió forint támogatást kap. Ez vicc, ez nevetséges.
(15.20)
A diáksport 410,7 millió forintot kap, kevesebbet, mint egy-egy nagyobb sportklub. A diáksportegyesületek a jövőben nem tudnak megfelelő szintű szakmai munkát folytatni, ha ez így marad. A mindennapos testnevelés ilyen formában fejlődésképtelen pótcselekvés csupán, ha nem építjük rá a Diáksport Szövetség munkáját, és nem adunk megfelelő pénzt a működésükhöz.
Aztán itt van a tanuszoda- és tornaterem-építési program. Ezek költségeit is szeretném megemeltetni a 3-3 milliárd forintról legalább a duplájára. Nem korrekt, hogy egy Hungaroring Zrt. több mint 13 milliárd forintot kap, miközben ez a két jóval fontosabb terület meg összesen a felét sem. Átgondolható lenne egyébként még a kiemelt sportegyesületek sportlétesítmény-fejlesztéseinek támogatása - 1 milliárd forint - és a kiemelt sportegyesületek sportlétesítményeinek fenntartására és üzemeltetésére szánt 3,5 milliárd forint körüli összeg. Természetesen kevésnek találom ezeket a tételeket, amelyeket már mondtam, a szabadidősport támogatását, a fogyatékosok sportjának támogatását, 447 millió forintot; sőt, amit nagyon kevésnek tartunk, és minden évben benyújtunk rá módosítót, és önök minden évben visszautasítják, elutasítják ezt a módosító javaslatot, a sport népszerűsítésével összefüggő kiadásokra ismételten 25 millió forintot kívánnak adni. Ez nagyon-nagyon kevés pénz véleményünk szerint. Ezenfelül még egy dolgot érdemes a sportnál megemlíteni, ez pedig az, hogy nemcsak az NFM támogatja a kiemelt sportegyesületek működését, hanem az EMMI is 1,7 milliárd forinttal.
Akkor még szeretnék beszélni röviden pár dologról. Szeretnénk újra benyújtani azt a módosító javaslatunkat, és be is fogjuk nyújtani, amit önök minden évben leszavaznak, minden évben elutasítanak, pedig egy nagyon fontos területet érint, ez pedig az IVF-program, a lombikbébiprogram. Abban a demográfiai válságban, amiben az ország van, sajnos egyre több olyan pár van, akinek valamilyen egészségügyi okból vagy bármi másból kifolyólag nem lehet gyermeke. Ezeknek a pároknak egyetlenegy lehetőségük van, hogy az IVF-programban részt vegyenek. Ezt az IVF-programot egyébként az állam támogatja egy bizonyos szintig, de önerőt fel kell mutatni. Egy-egy ilyen beültetésnél, egy-egy ilyen beavatkozásnál az önerő körülbelül 300 ezer forint ezeknek a pároknak. Még egyszer mondom, olyan párokról beszélünk, akiknek nem lehet gyermekük, de talán ezzel a beavatkozással mégis lehet gyermekük, mégis családot tudnak alapítani. Ezt a 300 ezer forintot nagyon sok ember nem tudja előteremteni, és éppen ezért nem is tud részt venni a programban. Mi ezért szeretnénk létrehozni egy olyan alapot, amely alapnál ezek a párok pályázhatnak az önrészre, tehát beadhatnak pályázatot, és így nekik elhárul az az akadály, hogy valóban gyermekük lehessen.
Szerintünk ez egy nagyon-nagyon fontos kérdés. Szerintünk ezzel a kérdéssel foglalkoznia kellene a kormánynak, és támogatnia kellene az ilyen törekvéseket. Tehát úgy, hogy benyújtottuk a módosító javaslatunkat, kérjük önöket, hogy támogassák, hogy az IVF-lombikprogram megkapja azt a támogatást, amit egyébként ezek a párok megérdemelnek, hiszen utána - azt mutatják a statisztikák is - ezek a párok becsületes állampolgárokat nevelnek a gyermekeikből, és szeretik ezeket a gyermekeket, hiszen nagyon sokat is vártak arra, hogy ezek a gyermekek megszülethessenek.
Amiről még beszélni szeretnék, hogy hogyan lehetne még ezt a költségvetést növelni. A korrupció visszaszorításával, képviselőtársaim. Ha önök komolyan gondolnák, hogy visszaszorítsuk a korrupciót, ha önök komolyan gondolnák, és nemcsak szavakban, hogy Magyarországon küzdeni kellene a korrupció ellen, akkor súlyos tíz-, száz-, ezermilliárdokat tudnánk megspórolni Magyarországnak, a magyar államnak, és mindjárt többet tudnánk elkölteni a költségvetésnél. Ahhoz komolyan kellene venni akár az ellenzék jelzéseit, akár az ellenőrző pozíciókat, az állam ellenőrző pozícióját, és igenis komolyan kellene venni azt is, hogy a feltárt ügyekben eljárásokat kezdeményezzünk, tehát ha adott esetben az ellenzék felhívja a figyelmet arra, hogy törvénytelenül adnak offshore cégeknek pénzeket, akkor azzal foglalkoznia kellene a kormánynak még akkor is, ha kellemetlen, esetleg vizsgálatot kellene indítani.
Vagy mondok egy másik példát: ha meg lehetne állítani, és ez is kormányzati felelősség, az áfacsalásokat: az áfacsalások egyes statisztikák, kimutatások és szakértők szerint évente 2 ezer milliárd forint veszteséget jelentenek az államnak. 2 ezer milliárd forint! Tudják, az mennyi? Pont annyi, amennyit az egészségügyre költünk. Ha csak az egészségügyre kétszer annyit tudnánk költeni egy évben, már mennyivel jobban állnánk. Ez csak akarat kérdése. Csak azt mondom, hogy ez az állam, a kormány és azon szervek munkájának a kérdése, hogy komolyan vegyék ezt a feladatot. Azt mondom, hogy a korrupcióval szemben mindenképpen fel kell lépni, még akkor is fel kell lépni, ha ez önöket is érinti. Nem azt kell nézni, hogy egy-egy korrupt ember, egy-egy gazdasági bűncselekményt elkövetett személy kihez tartozik, hanem azt kell nézni, hogy mit követett el, és hogy azzal kárt okoz Magyarországnak, kárt okoz a magyar államnak és kárt okoz a magyar embereknek.
Én ennyit szerettem volna elmondani a költségvetéssel kapcsolatban. Kérem, hogy majd a módosító javaslatainkat, amelyeket benyújtunk, fontolják meg, hogy elfogadják. Még egyszer külön szeretném kiemelni a lombikbébiprogramra kért összeget. Kérem a fideszes képviselőket, kérem a kormánypárti képviselőket, hogy támogassák a módosító javaslatainkat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
