DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is köszönöm a hozzászólásokat, hiszen valamennyi hozzászólás felelősségről tanúskodott ennek a kérdésnek a tekintetében. Külön köszönöm a nemzetiségi bizottságnak a véleményét, amely rámutatott gyakorlati problémákra, ugyanakkor a szószóló asszony jelezni tudta, hogy ez a módosítás alapvetően nem érinti a nemzetiségi jogokat és nem jelenti azoknak a sérelmét.
Ugyanakkor a hozzászólások azt is feltárták, hogy egy sokkal komplexebb problémakörről beszélünk, mint amit konkrétan maga ez a módosítás érint, és talán az is probléma, hogy ez a fajta uniós oldalról való megközelítés, ami integrációról, szegregációról szól, megint csak pontatlan, mert az integrációnak van egy asszimilációs értelmezése is, ami nemzetiségi oldalról teljesen elfogadhatatlan lenne. Talán helyesebb lenne egyfajta emancipációról beszélni, és arról a fajta esélyegyenlőségről, amire pontosan ez a módosítás lehetőséget ad, hiszen kimondja azt, hogy ennek a fajta oktatásnak, ennek a fajta iskolának ugyanazt a minőséget kell az alaptanterv tekintetében biztosítania, mint ami az általános oktatási formák között rendelkezésre áll.
Ami a foglalkoztatási lábát érinti a problémakörnek, csak azt tudom mondani, hogy a kormányzat nemcsak retorikájában, hanem számadatokban is igazolni tudja, hogy a foglalkoztatás terén elkötelezett.
Ami a romatelepek kérdését, egyebeket illeti, tudjuk, hogy létezik a program, tudjuk miniszter úrnak az elkötelezettségét; azt hiszem, a képviselő úr sem vonja kétségbe ezen a területen, hogy maximálisan figyel erre a területre.
Ikotity képviselő úrnak, illetve azoknak, akik a kötelezettségszegési eljárásról szóltak, azért arra utalnék, hogy egy 2003-as jogszabálynak a módosításáról beszélünk, tehát gyakorlatilag az a helyzet, hogy az uniós belépés előtti törvényszövegek, illetve az eltelt időszak alapján az Unió arra a következtetésre jut, hogy bizonyos szövegmódosításokra szükség van. Én inkább pontosításról beszélnék, ugyanis a korábbi esélyegyenlőségi érdeksérelmeket sem lehet abban a formában kimutatni, ahogy ezt egyesek vizionálták, és valóban, ezek a földrajzi determinizmusok, ahol gyakorlatilag adott területen nehéz úgy szegregációról beszélni, hogyha csak roma gyerekekről vagy éppen egy nemzetiségi településről beszélünk, amit egyik oldalról úgy foghatunk fel, hogy hál’ istennek ott kisebb a probléma a gyakorlat terén, mondjuk, ahol egy nemzetiségi iskolát tud fenntartani a nemzetiségi önkormányzat, a másik oldalról viszont, hogyha egy cigány vagy roma községről beszélünk, akkor pedig szegregációs vagy éppenséggel inkább szociális és társadalmi problémákról beszélhetnénk igazából. Tehát nem annyira oktatásügyi probléma oldaláról lehet ezt megközelíteni, és ennek a kezelése, mondom, sokkal komplexebb problémát jelent, és együtt és sok eszköznek az alkalmazásával lehet ezeket megoldani.
Ikotity képviselő úr említette, hogy miért most kerültünk ebbe a fázisba. A benyújtás óta is folyamatosan volt a Bizottsággal egy egyeztetés, ami nélkül szerintem biztonságosan nem beszélhetnénk róla úgy, hogy adott esetben nem az lenne, hogy hoztunk egy törvényt, amely aztán megint nem elfogadható a brüsszeli szabályozás szerint. Megint csak azt mondom tehát, hogy talán megfontoltan és eredményesen haladtunk ebben a kérdésben.
Nagyon szépen köszönöm még egyszer mindenkinek az aktivitását, és köszönöm a szót, és kérem majd a törvénymódosító javaslat elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)
