KISSNÉ KÖLES ERIKA
KISSNÉ KÖLES ERIKA
KISSNÉ KÖLES ERIKA nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. Spoštovani Predsednik, spoštovane gospe Poslanke in gospodje Poslanci, cenjeni Zbor!
Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Asszony, Képviselő Urak! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága az előttünk fekvő, Magyarország Kormánya által T/12366. számon benyújtott törvényjavaslat nemzetiségi napirendi pontként történő tárgyalását kérte azért, mert a törvényjavaslat valamilyen szinten azt kívánja, hogy az egyenlő bánásmód alkotmányossági követelménye a nemzetiségi oktatásban is hatékonyabban érvényesüljön.
(14.40)
Az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód egy társadalomban nem engedi, hogy bárki vagy bármely csoport, emberi közösség elé önérvényesítésében, az élhető és igazságos létezésében akadályokat támasszanak, de olyan lehetőségek biztosítását is jelenti, amelyek egy adott személy, csoport számára nyitnak meg vagy hagynak nyitva lehetőségeket egyéniségük, sajátosságaik érvényesítéséhez. Ezért nagyon őszintén remélem, hogy ez a törvény nem arról szól, amiről itt az imént vitatkoztunk, illetve hallgattunk meg felszólalásokat, hogy a nemzetiségileg, illetve etnikailag idézőjelbe tett „tiszta”, a jogvédő szervezetek szemével szegregált iskolák adott településeken ne működhessenek. Akkor szegregáltak a szlovén iskolák, a német iskolák? És be fogjuk zárni őket, amikor mi arra törekszünk, hogy ezek az intézmények fent maradhassanak? Vagy csak a romák esetére vonatkozik a szegregáció kérdése? Remélem, hogy itt nem erről van szó.
Egy többségi társadalomban és nemzeti kisebbségben élő közösség számára természetesen meghatározó a szegregáció nélküli létezés. 2014. december 12-én a nemzetiségek jogainak védelméért felelős biztoshelyettes sajtóközleményt adott ki, amelyben határozottan és következetesen kiállt a társadalmi befogadás mellett. Közleményében kifejtette, hogy álláspontja szerint az integráció alapvető színterei a nevelési és oktatási intézmények, amelyek az együttműködés és a kölcsönös megértés első szervezett fórumai; én azt mondanám, első intézményesített formái.
Az Országgyűlés 2014. december 16-i ülésnapján elfogadta a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló 2014. évi CV. törvényt, amely szerint a kivételeket lehetővé tevő, a későbbiekben megszülető kormányrendeletet a jogellenes elkülönítés tilalmára különös tekintettel kell majd megalkotni. Magyarország Alaptörvényének Nemzeti hitvallás részében, de a XXIX. cikk (1) bekezdésében is deklaráltan megfogalmazást nyer, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők.
Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy az alapvető jogok korlátozására csak a szükségesség-arányosság figyelembevételével kerülhet sor. Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy bármely alkotmányos érték védelme érdekében a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.
Az Alaptörvény XV. cikke (1)-(2) bekezdéseiben az egyenlő bánásmód követelménye és az esélyegyenlőség elve fogalmazódik meg. A törvény előtt mindenki egyenlő; hallottuk már ma is. Minden ember jogképes. Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény III. fejezete, „Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítése egyes területeken” szabályozza a foglalkoztatás, a szociális biztonság és egészségügy, a lakhatás, az oktatás és képzés, az áruk forgalma és szolgáltatások igénybevétele kérdésköreit.
Jelen törvényjavaslat 1. §-a és az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény az imént felsoroltak közül az oktatás és képzés szabályozását érinti, amelynek 28.§-a (2a) és (2b) bekezdéssel kiegészülve az egyenlő bánásmód alkotmányossági követelményének a nemzetiségi oktatásban történő hatékonyabb, illetve hatékony érvényesülését hivatott szolgálni.
A törvény 28. §-a kiegészülve a (2b) bekezdéssel egyértelművé teszi, hogy a nemzetiségi oktatás szervezése esetén csak akkor nem sérül az egyenlő bánásmód követelménye, ha az oktatás szervezése a (2) bekezdésben foglalt feltételek mellett megfelel az alábbi követelményeknek is: a) az alaptanterv szerinti ismeretek megszerzése a nem nemzetiségi oktatásban általánosan érvényesülő színvonalon biztosított és b) a nemzetiségi oktatás a nemzetiségek jogairól szóló törvényben meghatározott követelményeknek megfelel. Az egyenlő bánásmód követelménye kiterjed a nevelés és oktatás minden szegmensére az államilag jóváhagyott vagy előírt követelmények alapján folyó köznevelés gyakorlatában. Kiterjed a normatív támogatásban részesülő, illetve azon köznevelési intézményekben folytatott oktató-nevelő tevékenységre is, amelyek fenntartásához az állam valamilyen közterhek elengedésével járul hozzá.
A nemzetiségi alapon megszervezett elkülönült oktatás a köznevelés általános feladatai mellett többletszolgáltatásként látja el a nemzetiségi identitással, kultúrával, hagyománnyal, nyelvvel kapcsolatos speciális feladatait. Objektív elvárás a nemzetiségi oktatással szemben, hogy az oktatás megszervezése során a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében, illetve a tanuláshoz való jog mint alkotmányos alapjog minél szélesebb körű biztosítása céljából az egyenlő bánásmód alkotmányossági követelményeire is figyelemmel a nemzetiségi oktatás az állami oktatással megegyező, átlagos színvonalon történjen. Az államilag előírt, illetve államilag támogatott követelmények elérését kell hogy igazolja a nemzetiségi oktatás.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy úgy érzem, illetve azt hiszem, többen is úgy érezzük a nemzetiségek köreiből, hogy Magyarországon a nemzetiségi köznevelést érintő jogszabályi háttér viszonylag jó. A most tárgyalandó törvénnyel, a köznevelési törvénnyel, a nemzetiségi törvénnyel együtt működőképesnek tudnánk látni, sajnos a gyakorlatban időnként a végrehajtásukban vannak olyan nehézségeink, amiket például az intézmények vezetői az iskolákat működtetőktől, alapvetően a tankerületi vezetőktől nem kapnak meg, illetve adott esetben olyan érzéseink vannak, mintha a tankerületi dolgozók nem mindig lennének tisztában azzal, hogy a nemzetiségek számára milyen jogokat biztosítanak egyes törvények. Azt gondolom, ez egy külön történetet megérne.
A törvényjavaslat alapján jogszerűnek minősül a vallási meggyőződésen vagy nemzetiségi alapon elkülönülten megszervezett oktatás, ha az egyidejűleg megfelel a vallási meggyőződésen alapuló oktatás és a nemzetiségi oktatás valamennyi jogszabályi követelményének. A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosítása a T/12366. számú törvényjavaslatban jól követi a fentiekben kifejtetteket, a törvényjavaslat 3. §-a a köznevelést érintő joganyagban - kiegészítve a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvényt -, a 34/A. §-ban kimondja, hogy ha az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 28. § (2)-(2b) bekezdése alapján olyan nevelési-oktatási intézmény, osztály vagy óvodai csoport jön létre, amely egyidejűleg nyújt vallási vagy más világnézeti meggyőződésen alapuló és nemzetiségi nevelést-oktatást, annak egyidejűleg meg kell felelnie a kifejezetten a vallási vagy más világnézeti meggyőződésen alapuló és a nemzetiségi nevelés-oktatásra e törvényben és a nemzetiségek jogairól szóló törvényben előírtaknak.
Az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága a törvényjavaslatban foglaltak elfogadását támogatja. Hvala za pozornost! Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
