DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tegnap „Visegrádtól Visegrádig” címmel kiállítás nyílt a Képviselői Irodaház aulájában, amely ugyan a múlt emlékeit rögzíti, de a jövőnek is üzen. Ez a kiállítás a középeurópai térség történetének hű lenyomata. A kiállított plakátok az első visegrádi királytalálkozótól egészen a V4-ek megalakulásáig mutatják be a térség országainak gazdasági, politikai küzdelmeit, kulturális sokszínűségét.
Mindannyiunk számára tanulságos látni, hogy az egyes érintett országokban mennyire hasonlóak voltak a problémák, és mennyire összefonódott a történelmünk. Történeti múltunk ismerete sokat segíthet abban, hogy felülemelkedjünk a vélt és valós sérelmeken, és elejét vegyük annak, hogy akár keleti, akár nyugati nagypolitikai érdekekből egymás ellen kijátsszanak bennünket, megosszanak. Közép-Euró-pa földrajzi értelemben ténykérdés, politikai értelemben azonban sokszor eltüntették a térképekről, még a közgondolkodásból is kiirtották.
A nyolcvanas évek végére a térség egymással is kapcsolatban álló rendszerváltó mozgalmai azonban képesek voltak hosszú évtizedek után újra elhinni, elhitetni, hogy itt, a Kelet és a Nyugat határán sajátos kultúrával, közös emlékezettel és nem utolsósorban közös célokkal rendelkezünk. Ez a felismerés hívta életre 1991. február 15-én a visegrádi négyeket. Az akkor kitűzött célok, a demokratikus átalakulás és az euroatlanti integráció mára már valósággá váltak, a középeurópai térség országainak közös gondolkodása, együttműködése a hétköznapok részévé vált. A visegrádi csoport mára jelentős és érzékelhető elismerést vívott ki magának. A V4-tagországok együttműködése konkrét eredményeket tud felmutatni a politika számos területén és az európai uniós érdekérvényesítésben is. Ez azért rendkívül fontos, mert az Európai Unió mára minden korábbinál mélyebb és összetettebb kihívásokkal kényszerül szembenézni. Ahogy mondani szokták, Európa ma sorsfordító változások elé néz.
Ahhoz, hogy a kihívások közepette újból magára találhasson, ismét fel kell fedeznünk közös gyökereinket, azokat a kereszténységből kisarjadó értékeket és hagyományokat, amelyek összekovácsoltak és megtartottak bennünket ezer évig. Ebben a folyamatban Közép-Európára nagy feladat hárul, de csak akkor leszünk sikeresek, ha képesek vagyunk közös történelmünk tanulságát levonni és abból jövőt építeni. Éppen ennek hangsúlyozására látogatott tegnap hazánkba Maria Koc, a lengyel szenátus alelnök asszonya és kísérete, jelezve a magyar-lengyel kapcsolatok töretlenségét. S ebben a szellemiségben került sor Piotrków Trybunalskiban a hét végén a lengyel-magyar barátság napja ünnepségsorozatra is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Történelmi ismereteink szerint Közép-Európa az 1335-ös első királytalálkozóval jött létre. Az azt követő néhány év újabb találkozói nemcsak a politikai kapcsolatokat formálták szorosabbra, hanem gazdasági eredményeket, sikereket is hoztak. Az akkor létrehozott vám- és adókedvezmények hatására új kereskedelmi útvonalak nyíltak, új régióközpontok alakultak ki, biztosítva a térség és a térséghez tartozó országok polgárainak fejlődését. 1412-ben Luxemburgi Zsigmond és Jagelló Ulászló között egyezség jött létre a török előrenyomulás megfékezésére, majd jó két évszázaddal később Sobieski János és csapatai űzték ki hazánkból a törököt.
Ez akár szimbóluma is lehetne a térségünk politikai és nemzeti függetlenségéért vívott harcának. Országaink nemcsak a törökök, hanem a Habsburgok, az oroszok, majd a szovjetek ellen is egymást segítve küzdöttek. Bem és Kossuth, a második világháborús lengyel menekültek befogadása, a varsói felkelést támogató szlovákok és magyarok, a kommunistaellenes varsói, poznańi, budapesti és prágai események, az azokkal összefüggő szolidaritási megmozdulások egyértelműen jelzik, hogy közös cselekvéssel példát tudtunk adni egymásnak, és példát a világnak. A visegrádi négyek ma is ezen az úton haladnak, de eközben soha nem szabad Erhard Busek figyelmeztetését szem elől téveszteni: Közép-Európa nem valami politikai csodagyógyszer, hanem elv és lehetőség, amit kis dolgokban kell megvalósítaniuk az egyes polgároknak, amelyből nem új birodalom, hanem új jövő sarjad.
Erre tanít, erre int a tegnap megnyitott kiállítás is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
