SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Merem remélni, nem feltételezik, hogy saját gondolatként adtam ezt a címet napirend előtti felszólalásomnak. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem is feltételeztük.) Nem is én mondtam mindezt, hanem a demokratikus és tíz éve folyamatosan megújuló Magyar Szocialista Párt elnöke mondta néhány nappal ezelőtt, hogy reméli, hogy 27 évvel a rendszerváltás után Magyarországnak már nincsen vöröscsillag-fóbiája.
Hogyne lenne! De ez az érv tegnap elhangzott Burány Sándor képviselő úrtól is a lex Heineken vitájában. Ő is arról beszélt, hogy ettől a jelképtől ma már Magyarországon senkinek sem kell félnie, majd rögtön ezután Bárándy képviselő úr arról beszélt, hogy ők azonos mércével mérnek, azonos mércével mérik a diktatúra áldozatait. Ebből is látszik, hogy nem. Kibújt a szög a zsákból a tegnapi vitában is. Önök, kedves szocialista képviselőtársaim, beszélhetnek itt Európai Bíróságról, védjegykérdésekről és minden egyebekről, de valójában ebben az ügyben önök a vörös csillagot védték (Zaj. - Az elnök csenget.), ebben az ügyben önök ennek az aljas gyilkos eszmének a jelképét védték. Ezt tették a tegnapi vitában is, ezt tették akkor is, amikor szó nélkül hagyták és szó nélkül tűrték, hogy az önök párttársa, Havas Szófia az orosz állami televízióban szabadon gyalázhassa az 1956-os forradalom hőseit és a forradalom emlékét. Ezt az aljas és gyilkos eszmét védik önök akkor is, amikor azzal vannak elfoglalva a XIII. kerületben, hogy hogyan tudják megmenteni Lukács György szobrát, amit a Jobbik javaslatára egyébként elbontásra ítélt a Fővárosi Közgyűlés; önök meg azon ügyeskednek, hogy ezt a szobrot hogyan tudják megmenteni, azét a Lukács Györgyét, aki egyébként 1919-ben a Tanácsköztársaság idején személyesen adott parancsot nyolc ember kivégzésére.
Március 21-e van ma egyébként, kedves képviselőtársaim. Március 21-e a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának az évfordulója. Ez volt az első kommunista diktatúra Magyarországon. Innentől kezdve bárki, aki a 20-as, 30-as években azért küzdött, hogy Magyarországon kommunizmus legyen, már nem mondhattuk azt, hogy ő egy jobb világért küzdött, mindenkinek tudnia kellett, hogy ez a rendszer mit jelentett, de sajnos kellően a magyar köztudatban és a magyar oktatásban ez a dátum nincsen benne. Bár egyébként lehet, hogy önök titokban erről a mai napig is megemlékeznek persze.
De beszéljünk a kormánypártokról is, mert van önöknek is bőven restanciája ebben a kérdésben, van önöknek is bőven elszámolnivalójuk még a múlttal való szembenézésben. Lázár János miniszter úrtól tudhatjuk, hogy aki a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja volt, ’89-ig arra esküdött, hogy megakadályozza a magyarok szabadságát és önrendelkezését. Ez érinti a fél kormányt nagyjából, beleértve a mostanit és az előző Fidesz-KDNP-kormányt is. Bár azt, hogy az önök padsoraiban több volt kommunista van, mint az MSZP-ben, mondjuk, eddig is tudtuk.
Érdemes azért erre figyelni, mert bár miniszter úr a későbbiekben finomított egy kicsit, azért tudjuk azt, hogy Lázár János ilyen súlyú ügyekben soha nem szokott csak úgy véletlenül vagy óvatlanul nyilatkozni.
Kíváncsiak vagyunk, hogy lesz-e ennek a mondatnak valami folytatása vagy következménye. Egyelőre egyébként úgy néz ki, hogy nem, bár egyébként beszédes, és ezt meg kell említeni, hogy múlt héten Vona Gábor kérésére Orbán Viktor miniszterelnök úr nem volt képes azt az egy nagyon egyszerű mondatot itt, az ország nyilvánossága előtt kimondani, hogy: nem voltam ügynök, senkiről szóban és írásban nem jelentettem.
A Fidesz-KDNP tehát keresztény és nemzeti polgári kormányként továbbra is adós a múlttal való szembenézéssel. Továbbra is csak félmegoldások születnek legfeljebb ebben a témában. Ilyen félmegoldás volt a lex Heineken is, és még ebből a félmegoldásból is kifaroltak egyébként, mint hallhattuk nemrégiben, hiszen ott is gyakorlatilag csak egy céget akartak büntetni, és hiába dörögte Vejkey képviselő úr, hogy a KDNP számára elfogadhatatlan ez a jelkép, gyakorlatilag előre tudható volt, hogy körülbelül mindenkit felmentettek volna ez alól, mert önöknek valójában itt sem a vörös csillaggal és ezen eszme jelképének a használatával volt baj.
Ugyanilyen félmegoldás volt az, amikor a közterületek, közintézmények átnevezéséről törvényt hoztak. Rétvári Bence itt a parlamentben nemrégiben kérdésemre megvédte a Rajk László Szakkollégiumot. Rajk Lászlóról továbbra is lehet szakkollégiumot megnevezni. De ön volt az, államtitkár úr, aki minden év november 4-e környékén bejön ide egy Mansfeld Péter-pólóban (Dr. Rétvári Bence: Október 23-án, de mindegy.), de egyébként semmit nem tettek azért, hogy ’56-nak a néhány ma élő gyilkosát még felelősségre lehessen vonni, és ki lehessen őket zárni a mai magyar közéletből.
Ugyanilyen félmegoldás volt a Nemzeti Emlékezet Bizottsága is. Ha önök tényleg szembe akarnak nézni a diktatúrával és a múlttal, és ha már ennyit hivatkoztak a lengyel példára, mind a két kormánypárti képviselőtársunk, akkor fogadják el a Jobbik javaslatát, amit Szilágyi és Mirkóczki képviselőtársaimmal benyújtottunk az állambiztonsági múlt nyilvánosságáról, a nemzeti emlékezet intézet létrehozásáról, amely egyfajta feltáró, nyomozó és vádemelő hatóság szerepét is eljátszhatja. Fogadják el akkor ezt a javaslatunkat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), legyen végre vége a kommunizmusnak Magyarországon, vesszen minden maradéka! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
