79.
Mig segélyűl csupán én hívtalak,
Csupán dalom volt bájoddal tele;
De verseim ma már hanyatlanak,
S másé lőn lankadó muzsám helye.
Tudom hogy e szép tárgy, mely úgy emel,
Méltó hogy a szív méltóbb tollra bizza;
De a mit költőd rólad énekel,
Tőled rabolja s néked adja vissza.
Erénynyel felruház, de ezt a szót
Tetőled lopta; szépségről beszél,
S rajtad lelé; nem mondhat semmi jót
S dicséretest mi nem tebenned él.
Csupán dalom volt bájoddal tele;
De verseim ma már hanyatlanak,
S másé lőn lankadó muzsám helye.
Tudom hogy e szép tárgy, mely úgy emel,
Méltó hogy a szív méltóbb tollra bizza;
De a mit költőd rólad énekel,
Tőled rabolja s néked adja vissza.
Erénynyel felruház, de ezt a szót
Tetőled lopta; szépségről beszél,
S rajtad lelé; nem mondhat semmi jót
S dicséretest mi nem tebenned él.
| Hálát nem érdemel magasztalása |
| Mit megfizetnél, az csak tartozása. |
