III. SZÍN.
Hol az a ficzkó?
Fél bejönni még. |
Eredj, Eredj. – Idébb, fiú.
Hirnök jő. |
Felség, Herodes, a zsidó király
Se’ mer szemedbe nézni, ha haragszol.
Vágynám a Herodes fejére; ámde,
Ha nincs Antonius, ki szerzi meg?
Idébb te, hé!
Felséges asszonyom!
Octaviát láttad?
Igen, asszonyom. |
Hol? |
Láttam őt Rómában, szemtől szembe,
Fivére és Antonius között.
Hallád-e szólni? Éles hangu-e?
Hallottam, asszonyom; mély hagja van.
Nem megnyerő. Nem fogja így soká
Szeretni.
Ah, szeretni! az lehetlen!
Én is hiszem. – Mélyhangú és pulya!
– S járása méltóságos-e? – Beszélj,
Ha méltóságot láttál valaha!
Csoszog; s ha jár vagy helytt áll, szinte egy
Lélektelen test; jobban kőszobor,
Mint eleven.
Való, a mit beszélsz?
Hanemha nincs szemem.
Talán egész |
Valóba’ látom, műértő. Tehát
Nincs benne semmi! E fiú elég
Értelmes!
Úgy látszik, izlése van.
Vess hozzá, kérlek, mily korú lehet?
Már özvegy volt.
Özvegy? Halld, Charmian.
Úgy gondolom, harmincz éves lehet.
Minő az arcza? hosszúkás? kerek?
Túlságosan kerek.
Az olyan arc |
Haja?
Sötét; s oly törpe homloku,
Mint csak kivánni kell!
Ne! itt arany! |
Használni foglak; visszaküldelek.
Alkalmas ember vagy; menj s készen állj.
A levelek készülnek. | (Hirnök el.) |
Ügyes ember.
Valóban az! Bánom, hogy oly igen
Megkínozám. Szerinte, úgy hiszem,
Nem különös teremtés ez a nő.
Bizony nem, úrnőm!
Ez ember láta méltóságot, és
Itélhet arról.
Látott-é? A kell még!
Szolgálatodban állt!
Még valamit |
De semmi! Menj s vezesd szobámba őt;
Ott írok! – Minden jóra forduland.
Remélem.
Úrnőm, én kezeskedem! (Mind el.)