18. GYULAI PÁL (1826–1909) (SOMOGYI SÁNDOR)
18. GYULAI PÁL (1826–1909)
(SOMOGYI SÁNDOR)
(SOMOGYI SÁNDOR)
Tudását és tekintélyét szakadatlan küzdelemben másokkal, de békében önmagával szerezte meg; neve és életműve szoros egységbe forr össze a Világos utáni félévszázad irodalomtörténetével. Nagyszámú írásaiból az elveibe vetett erős hit, az igazságkeresés igénye sugárzik. Szellemétől semmi sem idegenebb, mint a megalkuvás, a beletörődés gondolata.
Esztétikai, irodalomelméleti és kritikai gondolkodásunk egyik legnagyobb kodifikátorának tekintjük. Ha nem is előzmények nélkül, irodalmunk első törvénytárát szerkesztette meg, szinte önerejéből. Miközben irányzatokat mérlegelt és minősített, miközben műfajelméleti fejtegetéseit írta, olyan törvényeket fogalmazott meg s olyan ideálokat tűzött ki célul, amelyek hatásukat napjainkban is éreztetik.
De nemcsak serkentőleg – jó értelemben. Életművében és hagyományában a progresszív és a retrográd elem egymást váltogatják. Mindenekelőtt azért, mert eszmerendszerének gyökérzete a nagy korszakváltás éveibe nyúlik vissza. Társadalom- és irodalomszemlélete, egyrészt a nemesi liberalizmus, a 48 előtti romantika hagyományaiból nő ki, másrészt a negyvenes évek – Világos után erősen átalakuló – realizmus-örökségéből.
Ifjúsága
Kritikusi bemutatkozása
Petőfi-értékelése
Véleménye a regényíró Keményről
Szépirodalmi szemléje
Tragikumfelfogása
Polemikus levelei. Vitája Erdélyivel
Pályafordulata. Szépírói tevékenysége csúcsán
Harca az ellenzékkel, ítélete Jókairól
Tudományos munkássága
Költészete
A konzervatív irodalompolitikus
Kiadások
Irodalom
