elektrokardiogram, EKG:
elektrokardiogram, EKG:
a szív elektromos áramának ingadozásáról készített görbe. A szívizomban, mint minden izomban, működés közben elektromos feszültségingadozás keletkezik. A működő izomrész elektronegatív a nem működőhöz viszonyítva. Ez a minimális erősségű elektromos áram arra alkalmas erősítő- és regisztrálókészülékkel, az elektrokardiográffal a test felszínéről elvezethető és grafikusan ábrázolható. A klinikai vizsgálatokhoz végtagelvezetések mellett mellkasi elvezetések segítségével is regisztrálják a szívműködéskor keletkező elektromos áramingadozásokat. A jobb karról, bal karról és lábról jövő elvezetéseket egy pontban összekötve a három pont potenciáljainak összege gyakorlatilag nulla. Unipoláris elvezetés esetén ezt használjuk az elektrokardiográf egyik (ún. indifferens) pólusaként. A másik pólust egy-egy végtagra, ill. a mellkas megfelelő pontjaira helyezik. Így az EKG gyakorlatilag csak ezeknek a pontoknak a potenciálingadozásait mutatja. A görbe alakjának megváltozásából, az egyes hullámok nagyságából, valamint ezeknek egymástól való időbeni távolságából értékes felvilágosításokat nyerhetünk az ép vagy a beteg szív működéséről. A normális görbe öt hullámból áll, ebből három felfelé irányul (pozitív), kettő lefelé (negatív). A görbe jellegzetes része a PQ- és az ST-szakasz, valamint a QT-távolság. Az egyes hullámokat betűkkel jelölik (P, Q, R, S, T).
Az elektrokardiogram a szívműködésnek csupán egyik jelenségéről, az elektromos áram ingadozásáról ad felvilágosítást. Előfordulhat tehát, hogy bizonyos szívbetegségekben, amelyek nem befolyásolják az elektromos jelenségek lezajlását, ép görbét kapunk. Máskor pedig valamilyen régi és gyógyult folyamat idézhet elő zavart az elektromos jelenségek lezajlásában, és emiatt kóros görbét kapunk, noha a szív működése teljesen kielégítő. Kórossá válhat a görbe ép szívműködés esetén akkor is, amikor más szervek betegszenek meg (pl. tüdőér-elzáródás), sőt ugyanazon az egyénen az elektrokardiogram naponta többször is változhat teljesen ép körülmények között. Az elektrokardiogram elváltozásainak értékelésekor tehát más tüneteket is figyelembe kell venni, ezért az elektrokardiogramból csak megfelelő gyakorlattal rendelkező szakorvos következtethet.
Általában az elektrokardiogramot a szívritmuszavarok megállapítására használják fel a legbiztonságosabban. Nagy jelentősége van a szívizominfarktus felismerésében is. Koszorúér-eredetű szívbetegségekben a nyugalomban felvett elektrokardiogram teljesen ép lehet, míg terhelésre (terheléses EKG) kórossá válik. Ezért kétes esetekben terheléses vizsgálatot szokás végezni.
