11. BERKENYES
11. BERKENYES
1332-ben Berekenes néven jelentkezik a forrásokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.; Györffy: Az Árpád-kori. III. 343.) 1348-ban Berekenyes, 1459-ben és 1465-ben Berkenyes a neve. (C. Suciu: i.m.)
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, László a pápai tizedjegyzék szerint 49 új banálist fizet, ugyancsak 1332-ben 20 új és 20 kicsi banálist, 1333-ban 4 garast és 15 keresztes banálist, 1334-ben 5 garast, 1335-ben 4 garast és 6 dénárt. (Beke: Az erd. egyházmegye. 129.; Documente. XIV. C., III. 130, 146, 190, 211.; Györffy: i.h.)
A XVI. századtól vegyes lakosságú.
A középkori katolikus lakosság a reformáció idején református lesz, a templommal együtt. A templom korán elpusztult.
A XVIII. században még anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 184.) Később az egykori templom helyett csak imaház van, s mint leányegyház Magyarfrátához tartozik. (Helységnévtár. 1913.)
