42. OLÁHPÉNTEK
42. OLÁHPÉNTEK
1292-ben jelentkezik először Pinhuc néven (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1320-ban Pénthek-teleke, 1348-ban Péntek, 1440-ben is Péntek (uo.) a neve.
Templomáról középkori oklevél nem ad hírt. Beszélnek azonban más adatok. A XVII. század közepén elpusztult temploma nagy kőtemplom volt. „Hatalmas kőtemplomának alapjai még láthatók voltak a XIX. század végén (1896-ban).” Alig hihető, hogy ilyen hatalmas templom a reformáció utáni nehéz évtizedekben épült volna. Bizonyos, hogy előbb megvolt. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. népokt. tört. 397.) Mindezt megerősíti, hogy a középkorban katolikusnak ismert falunak már a XVI. század végén és a XVII. század elején unitárius egyháza van, és utána, a XVII. század második negyedétől „virágzó” református egyháza.
1662 után kezdődik a pusztulás és 1703–1711 között véglegesedik. 1713-ban például csak 19 ház marad, 30 lakóval. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. V. 439.)
Középkori lakóiról beszélnek a helynevek is: 1292-ből Kabalás, Görgös, Donchmezey, Gyékényes, Almaháta, Kövesfő; 1461-ből Csokásuta; 1579-ből Vásáros út. (Kádár: i.h.)
A XVIII. században folytatódik a fogyatkozás, és a református egyház hívei teljesen elenyésznek. 1848-ban és 1865-ben még megvannak egyházi birtokai, papi telke, de híve egyetlen egy sincs.
