Nevének változatai: 1405-ben Alewr. 1582-ben Also-Eör. 1750-ben All-Őr. 1831-ben oláhul Urisor. 1857-ben Alőr és Alsó-Őr.
E község egykor Fel-Őrrel együtt Csicsóvárához tartozott, s e várat előőrségi kopjás telepek által biztositották. Az őrködést egyik a Szamosnak felső, ez pedig a Szamosnak alsó vidékén teljesitette, innen származott Al- és Fel-Őr neve.
Keletkezése valószinüleg Csicsóvárával egykorú.
Részben sík téren, részben lankás hegyoldalon fekszik, a Szamos jobbpartja közelében, a Nagy-Bányára vezető államútban. Deéstől 3·8 kilométernyire a deési járásban.
1603 előtt sík téren feküdt, a mostani helyétől nyugatra, a Szamos jobbpartján; egykori kőtemplomának alapfala ezelőtt pár évvel még látható volt s köveit a közelében levő malomgát erősitésére ásták ki, midőn egy alkalommal e helyet megszemléltem.
Al-Őr kezdettől fogva a csicsói vár tartozéka volt s azután is, hogy 1405-ben a losonczi Bánffyak kezére került. Magyar falunak mondatik.
1467-ben Mátyás király Bánffy István fiától Lászlótól és Bánffy Dezső fiaitól ifj. László és Zsigmondtól csicsóvárbeli részeiket hűtlenség czímén eltevén, az ahhoz tartozó Al-Őr és vámjának két részét Szerdahelyi Imrefi Györgynek és fiainak Kiss János és Mihálynak adományozta.
3321553-ben Csicsóvár tartozéka az ottani vámmal. Ekkor birája Molnár Máté. Magyar falu. Van benne 13 porta, 7 szegény lakos s 2 puszta ház.
1554-ben Ferdinánd király e birtokot Bocskay Györgynek inscribálta; az igtatásnál jelen voltak Gyilkos Benedek és Székely Gergely idevaló lakosok.
1560-ban II. János János király Herczeg Miklóst Al-Őr birtokában, melyet neki Csicsó ura Sándor moldvai vajda adományozott, megerősiti s őt abba be is igtatják.
1576-ban Nagy Lukács biró, Balogy Lőrincz és Zondor Albert esküdtek mint a Herczhegy György jobbágyai emlittetnek.
1578-ban birtokosa Herczeg Pál.
1582-ben Karánsebesi Martics János Al-Őr felét, a melyet veje Herczeg, másként Balsa Miklós fia György Martics Jánosnak bizonyos összegért eladott (hogy ezzel a velenczei uralom alatt levő San-pietrói ősi házát visszaszerezhesse) s azt a fejedelem jóváhagyta, Herczeg Györgynek testvérét Pált pedig pénzzel elégitette ki, ezt tehát nejére Mártára a lippai főpap, másként protopap leányára s gyermekükre Ilonára hagyta.
1583-ban Herczeg Pál azon udvarházról, mely övé volt s melyet ő Koszorovics Farkasnak ajándékozott oda, a kitől Drávai János vette meg, ő is Drávai javára lemond.
1584-ben nemes és vitézlő Denghe vagy Vörös Demeter itteni irtoványát, facsaját (hold) másfél forintjával, a Martsich János és Buda I. között, eladja Buda Jánosnak.
1588-ban és 1590-ben Herczeg Pál.
Az 1603-ik évi összeírás szerin állitólag Tárkányi Péteré volt, ki épen akkor halálozott el, így a falu újra a fiscusra szállott.
1603 nov. 18-án Gyulafehérvárt kelt adománylevél szerint Básta György a császár iránt tanusitott hűségeért Almádapáti nemes Sárközi Máté, Miklós és Istvánnak adja.
1607-ban Rákóczi Zsigmond Sárközy Mátét, Miklóst és Istvánt, Almádapáthi Apáthi Györgyöt és Istvánt egész Al-Őr birtokában, melyet ők dobroniki Herczeg Pál magvaszakadtával (Bástától) a császártól 333kaptak adományban, s azon részben is, melyet Szentmiklósi Ferencz nemes utódaitól megvett, megerősiti.
1607-ben Sárközi Máté néh. Sárközi Miklós és Monostorszegi Kun Zsófia fiának Jánosnak három itteni telket, Sárközi Istvánnak pedig két itteni pusztatelket adományozott, de a következő évben ezek helyett Szelecskén adott három puszta jobbágytelket érette. Ekkor e falut puszta falunak írják.
1608-ban Sárközy Máté e birtokát nejére Somogyi Annára s gyermekeire Dávid, Máté, Zsuzsánna és Erzsébetre hagyja.
1609-ben Sárközi Dávid neje meggyilkolásáért notáztatván, ipja Oláh Boldizsár itteni s több más birtokait unokái számára megszerezte.
1614-ben a kanczellár Sárközy Mátéval oly egyezséget kötött, hogy mivel Al-Őr, noha Sárközy kezénél van, mindazonáltal tulajdonosa a kanczellár, a jobbágyok egy része a fejedelemé – azon részen t. i., hogy fejedelmi javakból költöztek oda – ennélfogva Sárközy kellő kárpótlás mellett Al-Őr visszaadását igéri.
1614 nov. 6-án Medgyesen a táborban Kassai Mártonnak és Ördög Mihálynak Szelecskei és Al-Őrt Báthory Gábor adta, ez utóbbi részbirtokát eladja Szegedi Bálintnak, kinek neje Sárközi Máté özvegye, és mostoha fiainak 600 magyar frtért.
1614 ápr. 24-én Szegedi Bálint alőri és szelecskei birtokos vallatást vitett véghez, melyből megtudjuk, hogy 1603 előtt Herczeg Pál egy nemes embert megölt s hogy bajából meneküljön, halála után itteni birtokát Kendy Sándornak és Istvánnak hagyja, de hogy birták volna, a vallatásból nem tünik ki.
1618-ban Somogyi Anna Szegedi Bálintné és Nagy Albertné itteni és borkuti jószágaik után egy gyalogpuskást állitanak ki.
1642-ben Sárközy Dávidnak zalavármegyei rokonsága az itteni részről az ő javára lemond.
1658-ban a Szalárdy és Sárközy családoknak együtt 10 adózó jobbágyuk volt.
3341665-ben Nagybányai Wass János, mint fiainak János, Zsigmond és Lászlónak gyámja, kinek anyja Éva, Szalárdy Istvánnak Sárközy Máté leányától Zsuzsánnától való leánya volt, másrészt azon Szalárdy Istvánnak és Sárközy Zsuzsánnának leányai Erzsébet Kádas Mihályné, Borbála Battyány Demeterné, Zsuzsánna özv. Oláh Mihályné s fia György, Zsófia özv. Török Istvánné, Katalin Oláhvásárhelyi Gazdag Sándorné tiltakoznak az ellen, hogy anyjuk, illetőleg nagyanyjuk, azon Sárközy Zsuzsánna itteni részeit részint Sárközy Dávidnak, részint kaplyoni Nagy Miklósnak eladogatja. Ugyanakkor Sárközy Máté fia Dávid fia Györgyöt is itteni részének Alvinczy István javára való eladásától tiltják.
1666-ban alőri Oláh Mihály egyik birtokosa 1673-ban is.
1673 ápril 9-én Deési Alvinczi István Sárközi Istvántól itteni részét zálogba veszi.
1676-ban nemesek: Oláh, Jenei és a Szalárdi családok. Alőri Szalárdi István, neje Alőri Sárközi Zsuzsánna, leányuk Éva Vasas Jánosné és ennek fiai Szelecskei Vasas József.
1680 márczius 16 tájt Alvinczi István meghalván, fia András és unokája Sárközi Erzsébet Mikeszászi Deésfalvi Farkasné megosztoznak az itteni, kalocsai, paptelki, csákigorbói, szalonnai részek, mint szerzeményeken, Sárközi Erzsébetnek jutott az itteni rész.
1680-ban Sárközi György egy itteni telkét Diószegi Istvánnak adta cserébe ennek egy deési mulatói kaszálójáért.
1689 aug. 21-én Fogarasban kelt adománylevelében Apaffy fejedelem Sárközi Györgyöt azon hét itteni oláh jobbágya s ezek fiai birtokában megerősiti, a kiknek nagyatyjukat Magyarországból (Kővárvidék) költöztette ide.
1694-ben birtokosai: Nagy Pál és a Sárközy család.
1698 január 5-én Vasas Zsuzsánna Váradi Búza Istvánné itteni és szelecskei részét zálogba adja Petki Nagy Pálnak és Diószegi Istvánnak, de attól Vasas Lászlóné Sarmasági Borbála kiváltotta 1725-ben.
1698-ban birtokosa Vasas Nagy Pál.
1702-ben birtokosai: Petki Nagy Pál, Sárközy György, kinek gyermekei: Sámuel (ennek fia ifj. Sámuel), Krisztina: Csikós Boldizsár 335fiának Csikós Pálnak a neje és Sára: Salánki Mózesné (1717), kiknek fiai: Salánki József és Gábor, Sárközi Anna Gorbói Oláh Boldizsárné (1764). Valkay Zsigmond; egy telkes nemesek a Jenei, Szalárdi és Oláh családok.
1705-ben Zöldi László egyik birtokosa.
1724-ben birtokosai: Nagy Zsigmond és Nagyenyedi Salánky Mojzes; egy telkes nemesek: Csikós Pál és Gulácsy Mihály.
1725 jun. 15-én itteni jobbágytelkes birtokosok: Bágyoni István özvegye Vasas Mária, Váradi Zsigmondné Csonka Borbála, Sarkadiné, Hosszú Jánosné, Váradi György özvegye Diószegi Judit, Gulácsi Mihály és neje Jancsó Éva. 1728–36-ban Szénási Mihály s neje Jenei Judit leánya Éva, Gulácsi Mihályné.
1730 jun. 14-én idevaló birtokos főkormányszéki irnok Bágyoni István
1740 augusztus 4-én Galgóczi Zsuzsánna, előbb idevaló Sárközi Samuné, most Szárazajtai Incze Ádámné, kinek első férjétől fia Samu birtokos.
1744-ben birtokosai: Szelecskei Vasas József, Csikós Pál, Salánki Gábor, Makray Zsuzsánna Salánki József özvegye s gyermekeik: Salánki Gábor, József és Sára, mind a Sárközy család női ágán lévők.
1750-ben Nagy Boldizsár, Csikós Pál és Jakocs Péter birják.
Nagyenyedi Salánky család czímere.
1759-ben febr- 2-án kelt szerződés szerint Csikós Pál Losonczi Gombkötő Miklósnétól, Váradi Borbálától és Váradi Ilona Kacsó Ferencznétől (1769 aug. 8.), a Diószegi István unokájától itteni részüket megvette.
1760–69-ben birtokosai: a Sárközy család női ága, Salánki Józsefné, Salánki Gábor, Rácz József, Jakocs István, Csikós Pál, Tóth Zsigmond, Kabos Pál, utánna 1764-ben Henter Ádám, 1767-ben Nagy Boldizsár.
336Alőri Sárközi Zsuzsa Szalárdi Istvánné Szalárdi Éva Nagybányai Vasas Jánosné Vasas Klára F. Bányai Istvánné Bányai Máté 1755. Szelecske, özvegye Balog Ágnes, József, Etekheni Bártfai Kata Erzsébet, m.-koppándi Fosztó Zsigmondné Fosztó Juli, m.-gyerőmonostori Kabos Pálné 1755–60. József def. Kata, aranyosmedgyesi Csikós Pálné 1755–60. Alőr.
Ez utóbbiak perelnek egymással az alőri és szelecskei birtokrészekért, melyért perelt volt mint vératyafi Oláh Anna deési Jakocs Péterné.
1767-ben a Petki Nagy család 8 okmánynyal bizonyitja, hogy Sárközi György itteni és szelecskei részét Nagy Pálnak lekötötte.
1770–73-ban összeírt birtokos nemesek: Bágyoni Bagyi István és aranyos-medgyesi Csikós Pál anyai adomány jogon, Makray Zsuzsánna Salánki Mózesné özv. apai, anyai adomány jogon, Nagyenyedi Salánki Gábor anyai adomány jogon, Váradi Buzás Ferencz, Jakocs István és Péter.
1783-ban Alőri Sárközi György leánya Sára Nagyenyedi Salánki Mózesné fia József s ennek fiai: József és Gábor itteni birtokos.
1786-ban birtokosi: Csikós Pálnak van 8 jobbágya, 5 zsellére, Salánki Józsefnek 4 jobbágya, 2 zsellére, Salánki Gábor örököseinek 6 jobbágya, egy zsellére, Jakos Farkasnak 3 jobbágya, Kabos Pálnak 3, Salánki Gábornak 2 zsellére, özv. Rácz Lászlóné Vasas Klárának egy.
1812-ben egyik birtokosa Gyárfás Sándor, Csikós Kata neje jogán.
1820-ban birtokosai: Salánki Józsefnének van 17 telke, Székely Eleknek 8, Torma Miklósnak 6, Almády Zsigmondnak 3, Mósa Józsefnek 2, Gyárfás Józsefnek 1, Mohai Frakasnak 1. Több szabad nemesi telek.
1839-ben birtokosai: Salánki Józsefné, Gyárfás Józsefné (Tóth, Rácz, Henter, Csikós Pál és Salánki Gábor részek), Mohai Farkas, Torma Ferencz (Henter rész), Mózsa József (Jakocs rész), Székely Elek, szováti Almády Zsigmond.
1843-ban 8 nemes jogu magyar lakója van.
1848. évi birtokosok: Sipos Péter, Gyárfás József, Mohai Lajos, Torma Ferencz, Mósa József, Fodor Sámuel, Cserényi Ferencz, Ketzeli László.
3371863-ban Alsó-Őrből Torma Ferencz, Gyárfás Domokos, Fodor József, özv. Rakowszkiné Henter Anna utódai, Hersch Zelig, id. Mósa József és neje, Vajda János, Sipor Péter, Kún Rózália (Cserényi) úrbéri kárpótlásban részesültek.
1866. évben nemesi jogú birtokosai: Cserényi Ferencz, bagosi Fodor József, Sipos Péter (Oroszmezőről) és Tatrosi Sándor (Felőrről).
Jelenlegi birtokosai (1898): Cserényi Ferenczné, 169 h. 59 öl, öröklés férje után. Fodor Józsefné, 1167 h. 93 öl, öröklés férje után és 1898-ban utódai. Hirsch Pál, 350 h. 25 öl, öröklés szülei után. Simó Lajos 488 h. 59 öl, öröklés szülei után (Sipos-féle rész); jelenleg fia Simó Béla birja. Tatrossi Mór, 283 h. 10 öl, öröklés szülei után. Gr. Eszterházy Miguel, 1003 h. 317 öl, öröklés szülei után.
Szováti Almády család czímere.
Bagosi Fodor család czímere.
Kezdet óta magyarlakta község volt, 1600–3 közt teljesen elpusztult s később birtokosai, mint sárközi, volt hajdutiszt a Básta táborában, Kővárvidékről oláh jobbágyokkal népesitette be s ugyanekkor régi helyéről a térről mostani helyére a hegy alá huzódott.
Jelenleg egy pár magyar birtokos családon kivül oláhok és zsidók lakják. Ez utóbbiak 1790 körül kezdenek tömegesebben ide telepedni. Épületei boronából és kőből valók, zsendely- és szalmafedelüek. A zsidóság kereskedéssel, a többiek földmiveléssel foglalkoznak.
A XVI. században unitárius anyaegyházközség alakult meg benne, 338de 1602–3 közt hivei teljesen kiölettek; kőtemploma is elpusztult, ma csak helye van meg.
Gör. kath. egyházközségnek fatemploma a mult század végén épült, a szent archangyalok tiszteletére szenteltetett föl. Jelenleg a deési leányegyházközsége. Papjai voltak: Rednik Tivadar 1800 és Rednik Demeter és Jeremiás. Utána leányegyházközséggé alakult.
Iskoláját 1848-ban létesitette s azóta fenn is tartja.
Az izraelita egyházközség zsinagógája a jelen század első felében épült. Önálló papot tartottak és iskolát. Rabbija Deésre hozatván, önállósága megszünt. 1862-ben Markus Löw rabbi Entradámba ment innen.
Ev. ref. egyház 7–10 lélekből álló hive Kozárvárhoz, majd Szelecskéhez s jelenleg Kaczkóhoz kapcsoltatott fiókegyházközségképen. 1850-ben 7 fi, 7 nő egyháztaggal.
1863-ban a ref. egyház részére dézmakárpótlást utaltak ki.
Idevaló birtokos volt a valószinüleg szalárdi származású Szalárdi János, a ki külföldi egyetemeket végezve, Erdélybe jött, 1634-ben a gyulafehérvári országos levéltár egyik tisztviselője (conservator). Rákóczy György fejedelemnek titkára (vice secretarius); ellenjegyzése 1641-től 1643-ig olvasható számos oklevelen. Fejedelmétől birtokadományozásokat kapott, hihető, hogy ekkor kapta alőri részbirtokát is. Az 1666-iki februári országgyülésen „a partiumbeli és Kolos, Doboka, Belső-Szolnok vármegyebeli török hódoltatás alatt levő részeinek minden rendbeli pénzbeli adónak és egyéb jövedelmeknek generalis perceptorának vagy adóbeszedőnek” rendeltetett ki, de még ugyanezen évben meghalt. Munkája: Siralmas magyar kronikának kilencz könyvei, melyeket a következő posteritásnak megintetésekre és oktatásokra tulajdon nyelvünkön egybeszedegetett és megírt Szalárdi János 1662-ik esztendőben. Kiadta Kemény Zsigmond báró, Pest. 1853. 4. r. Ujabb nemzeti könyvtár 2-ik folyamában. Szalárdi ezen munkája első nagyobb kisérlet a rendszeres történetirásra nyelvünkön. II. Rákóczi Györgynek 1657-iki szerencsétlen lengyelországi hadjárata után beállott zavarokra, hazánk legválságosabb korára az első forrásmunka.
Egyik birtokosa Sipos Péter, ki 1849-ben Debreczenbe küldetett, hogy Kossuth Lajost kormányzóvá történt választásakor a megye részéről üdvözölje, ő volt a küldöttség vezetője. Ezért fogságot szenvedett, 339kiszabadulása után Oroszmezőn a Simó Ferencz családjánál lakott s itt is halt meg és ennek Reffeny nevü birtokán pihen, nagy fakereszt jelöli porait.
Éghajlata mérsékelt és egészséges, nagy szelektől védve, a jég ritkán bántja.
1750-ben határának háromnegyede téres, a többi hegyes, amaz termő, de a Szamos gyakori kiöntése nagy ártalmára van. Földmivelés és baromtenyésztésből élő lakossága Deés vásárain értékesiti teményeit. Két fordulós határa 6 ökörrel szántható. 4 évenként trágyázást kiván, de ritkán trágyázzák. Egy köböl őszi vetés 7 kalangyát, szemül 1 1/2 vékát ad, a tavaszi 6 kalangyát, de két véka szemmel fizet. A must vedre 15 krajczáron kél, tüzelésre való fás erdeje van, de nem fedezi a szükségletet. Legelője szűk. Kaszálni fordulónként szoktak.
Van 220 1/2 köbölnyi szántója, melybe elvetettek 137 köböl őszi búzát, 47 köböl tavaszi gabonát, tengeritermése 3 1/2 köböl, kaszálója 65 1/2 szekérnyi, szőlője 54 vederre való.
Van itt 71 ökör, ló, 59 tulok, 6 juh, kecske, 34 disznó, 35 méhköpű. Pálinkafőző üstök jövedelme 5 frt.
1822-ben határa I. osztályú, adó alatt van: 217 1/2 köbölnyi szántó, 142 3/4 szekérnyi kaszáló, 34 vederre való szőlő, 35 ökör, ló, 20 tehén, 2 bornyú.
Jelenleg határa termékeny, hazai fajta szarvasmarhát, juhot tenyésztenek, gyümölcse kevés, jobbára a birtokosok kertjeiben alma, körtve és szilva. Épültenek való köve jó.
Özvegy Fodor Józsefné utódainak van egy hajósmalma. Több kisebb korcsmán kivül van egy nagy vendéglője.
Jobbágyszolgálmányok: 1552-ben a biró igaz hite mellett vallja, hogy midőn e falu Csicsóvárához tartozott, az ezt rövid ideig biró Bank Pál és szolgái fentartására öt és fél hónapon át, mindennemü termények kétharmadából 59 frtot fizetett, a harmadik részt elengedték. Aratás idején Bank megparancsolta Deésen lakó Balog János szolgája által, hogy állandólag hat hétig szolgáljon, arasson és hordjon, szérüt, keritést csináljon, a mi által neki 32 frt árú kárt okozott. Deési lakós Szentmártoni Mihály által eltiltatta, hogy az erdőből fát hozhasson, s ezért alkalmas időben nem épithetett s ebbeli kára 100 frt. A büntetéspénz egy frt és 90 denárt tesz.
3401553-ban évente Szent-Mártonnapon adót, karácsonykor pedig gabonát, zabot és csirkéket adnak. Tartoznak egy hold földet bevetni, learatni, behordani és egy vagy két napig kaszálni.
Határhelyek: 1864-ben Seszu pusztij, dülő; a régi Al-Őr helye.
1898-ban Kopacsel, régi cserfás; Dupa Gyál, Fundu voi Kornilor, juhlegelő; Lize, nyárfás; Sziget, Tóhát, kiszáradt tós hely; Kaszte Zsii, szőlőalj; Dumbráva, szénégető dülők.
Lakossága: 1553-ban összesen 7 szegény lakik benne s van 13 kapuja, egy kapura két telket számitva, 26 füst.
1703 körül 14 lakosa közül egy zsellér, a többi jobbágy, kik ugyanennyi telken laknak, el van pusztulva 10 ház. Van itt ekkor 18 ökör, 8 tehén, 20 juh.
1713-ban lakossága 9 jobbágy, van benne 16 telek, 150 köböl vetésre való szántó, 8 ökör, 25 szekérnyi szénarét, 2 köb. zabvetés, másfél köb. borsó, 8 véka törökbúza, 2 ló, 5 tulok, 12 tehén és borju, 20 sertés, 30 juh és kecske. Adóssága 150 frt.
1750-ben lakik itt 25 jobbágy, 12 1/4 telken 15 házban, 15 zsellér 9 1/2 telken 12 házban s egy ily özvegy és minden külsőség nélkül való zsellér 11, kik 1 3/4 telken 10 házban laknak, kóborló 4. Együtt 24 1/2 telek, 38 ház. El van pusztulva 6, melyből ötöt Salánki Gábor, a többit Csikós Pál, Nagy Boldizsár és Jakocs Péter birja.
1857-ben házak száma 128, a lelkeké 669, melyből 436 görög kat., egy evang. luther, 10 evang. helvét és 222 zsidó.
1891-ben 640 lakosból 4 róm. kath., 440 gör. kath., 27 ev. rf., 169 izraelita.
Adója: 1703 körül 22 frt, 5-5 köböl zab és búza, 2 1/4 szekér széna s egy húsravaló barom. 1748-ban 207 frt 19 kr. 1749-ben 199 frt 36 1/2 kr. 1775-ben 204 frt 44 kr. 1822-ben 289 frt 25 kr. és királyi dézmát fizet. 1898-ban 1949 frt 42 kr.