Nevének változatai: 1265-ben Polon. 1315-ben Pulun. 1442-ben Polyum. 1466-ban Polyan. 1496-ban Pwlon. 1523-ban Pwlyon. 1614-ben Pulyon, Puilon. 1677-ben Pulyi. 1754-ben Pullyon. 1885-ben Szász-Kis-Pulyon.
Nevét az ó-szláv puhlján, puhlina szóból veszi, mely lágy, porhanyó, puha talajnak felel meg.
Nyugatról keletnek nyiló szűk völgyben fekszik, azon kis patakocska foly rajta keresztül, mely a Hódos-tóba szakadó Szt.-Gotthárd felől jövő patakkal balról egyesül. Deéstől 36·6 kilométernyire van a kékesi járásban.
Pujon Doboka-várának földje volt, s egyik várjobbágy birtokosa Gyula fia György 1265-ben Pujon két részét, a dobokai várjobbágyok beléegyezésével, sógorának Scegna fiának Ivánnak, az ennek nejét megillető leánynegyeddel együtt eladta.
Ezen István s utódai 1268 óta Toldalaginak neveztetnek, mert atyja azon Scegna vagy Zegene 1268-ban Toldalagot megvetette, így esik tehát, hogy 1322-ben Toldalagi Gábor (tán fia Ivánnak) és fia Pál Pujont Szentegyedi Csoma fiának Jakabnak és Emich fiának Vas Miklósnak 70 márkáért eladták.
4771340-ben a Wass család itteni rész jószágán megosztozván, határát kijáratta.
Az 1362-ben a Wass nemzetségben történt osztály szerint Pulyon a nemzetség 7 tagja t. i. Emichfi János fiai: Aczél János, Tamás, Dezső, Lőrincz, ifj. Wass Miklós és Vörös Péter; továbbá Wass László fia Simon közt 7 részre felosztatott.
1372-ben e birtokon Szentegyedi Vörös Péter, Miklós fiai István és Pál, László fia Lőkös, Tamás fia László és Dezső fiai János és László megosztoznak.
1402-ben Iklódi Domokos fia Osvát itteni részét nővérének Szentegyedi Wass Pál özvegyének s fiának Domokosnak eladja.
1417-ben Lőkös fia Antal tiltakozik az ellen, hogy testvérei: László, András és Tamás itteni részüket Györgyfalvi Balázs, Péter és Imrének eladták.
1426-ban Pujon községbe Toroczkay Lászlót és társait beigtatni rendelik.
1442-ben Györgyfalvi Kata özv. Kendi Jánosné és fia Kendi Antal Györgyfalvi Miklóst, Pétert és Balázst Pujon egyharmadrészétől tiltják.
1440-ben Szentegyedi Wass Tamás itteni részét bátyjának Wass Mihálynak veti zálogba.
1447-ben Györgyfalvi Balázs leánya Katalin a Györgyfalviak itteni részének felébe visszaigtattatik, a miből őt ifj. Györgyfalvi Balázs kizárta volt. 1447-ben Lónai Miklós nejét s fiait Lónai Osvátot és Jánost leánynegyed czímén Wass Miklós itteni részének negyedébe igtatják.
1464-ben Szentgotthárdi Wass Vid fia István, részét Vasasszentiváni Wass Lászlónak veti zálogba s ugyanakkor mindketten és testvéreik Wass Tamás, Domokos, Pál, János és Zsigmond Kendy Antalt némely itteni részek elidegenitésétől tiltják.
1466-ban Olnoki Herczeg Mihály perbe fogja Czegei Wass Tamás fiát Jánost azért, hogy noha atyja Tamás itteni részét neki zálogba vetette, őt e birtokba ereszteni nem akarja.
1467-ben Iklódi Domokos leánya Mária itteni részét Wass Domokosnak adományozza.
1468-ban Wass Vid fiai István, Pál, Zsigmond és János tiltakoznak az ellen, hogy Szentiváni Wass László leányát Erzsébetet a királylyal itteni birtokára fiusittatta.
4781475-ben Ilona Györgyfalvi Miklós leánya Györgyfalvi Nagy Jakab özvegye itteni részét Györgyfalvi Bálintnak veti zálogba.
1477-ben Wass Vid leányai Erzsébet Gesztrágyi Istvánné és Margit Szentegyedi Székely Lőrinczné atyjuk itteni részéből testvéreiktől Wass István, Pál és Zsigmondtól osztályt követeltek, a mit azok megtagadván, perre került a dolog.
1478-ban Kendy Antal s fia Gál, Márta, Györgyfalvi Pálné s fia Miklós, Dorottya Récsei Gergelyné s fiaik György és Lőrincz Györgyfalvi Nagy Jakab özvegyét itteni részük elidegenitésétől, Györgyfalvi Bálintot pedig annak megvételétől tiltják.
1482-ben Szentegyedi Székely Lőrincz néh. Szentegyedi Botos Osvátnak nála zálogban lévő egy itteni jobbágytelkét (Szász), néhai Szentegyedi János leányainak: Iloan Szentegyedi Szancsali Antalnénak s Anasztáziának visszaereszti.
1483-ban Szentegyedi Bothos János leánya Ilona Szancsali Antalné itteni részét Szentegyedi Székely Lőrincznek eladja.
1484-ben Szentgotthárdi Wass Domokos itteni részét Szentegyedi Valkay Jánosnak köti le.
1493-ban Szentegyedi Botos János fia Egyed itteni részét sógorának Botos Balázsnak eladja, a ki ezt Kisfaludi Ombozi Miklósnak veti zálogba.
1495-ben Györgyfalvi Henke Pál fia Miklós itteni részét sógorának Szentmihályi Polyák Albertnek veti zálogba.
1496-ban Györgyfalvi Pál leánya Zsófia Gyalukutai Balázs özvegye itteni részét férjének Polyák Albertnek veti zálogba.
1496-ban birtokosai: Czegei Wass Domokos fiai János, Balázs, Miklós, László, György és Mihály s leányai Erzsébet Pogány Tamás tordai polgár neje, Katalin Kereszturi Györgyné.
1497-ben az előbb emlitett Wass Domokos gyermekei atyjuknak itteni részét maguk közt nyolcz egyenlő részre osztották.
1499-ben Ulászló király Szentegyedi Székely Lőrincznek itteni részét tőle hűtlenség czímén, mert mással hamis bevallást tétetett, elkobozván, azt Soklyósi Péter görgényi várnagynak adományozta oda, de beigtatásánál Székely Lőrincz neje Margit s leányai Katalin Borzási Dobai Bálintnak s Erzsébet Devecseri Sebestyénnek özvegyei ellentmondtak.
4791499-ben Szamosfalvi Gyerőfi Pálné Ilona, Györgyfalvi Henke Pál leánya panaszára a vajda inquisitiót rendel az iránt, hogy 1491-ben Glavicza Nagy János Ilonának itteni részét elfoglalta s jobbágyait megsarczolta s azt csak nagysokára adta vissza.
1499-ben Polyák Albert s neje Henke Zsófia magukat itteni zálogos részükbe iktatni akarták, de Henke Pál fia Miklós ellentmondott.
1500-ban Czegei Wass Miklós özvegye Katalin, most János nem nemes czegei lakos neje Czegei Balázst hitbérének férje itteni részéből való kiadása felől nyugtatja.
1504-ben Wass István fia Mihály itteni részét Wass Balázsnak veti zálogba.
1505-ben Czegei Wass Balázs, Wass István fiának Mihálynak nála zálogban volt itteni részét visszaadja.
1506-ban Kendy Gál itteni részét Wass Mihálylyal elcseréli.
1507-ben Szentegyedi Wass János egy itteni jtelkét (Földvári) Wass István fiának Mihálynak adja cserébe.
1510-ben Szentgotthárdi Wass István fia Mihály itteni részét bizonyos adósság fejében Jankafi Máténak leköti. 1510-ben Szentegyedi Dobai Péter egy jobbágytelkét Czegei Wass Balázsnak eladja.
1514-ben Szentegyedi Botos Balázsnak Anásztáziától néh. Botos János leányától származó fia András perbe fogta Wass Balázst azon jtelekért (Földvári), melyet néh. Szentegyedi Székely Lőrincz anyjára hagyott, de azt, mely régen a Jóé volt, Wass Balázs magának foglalta el a Vágottcsere és Bonczyberek nevü erdőkkel együtt.
1520-ban Szentegyedi Székely Lőrincz itteni udvarházát Botos András és Balázsnak, Dobay Péternek és Jakabnak hagyja.
1523-ban Szentmihályi Lukács deák magát Czegei Wass Mihálynak itteni részébe zálogjogon beigtatni akarta, de Szentegyedi Wass Pál és Wass Balázs ellentmondtak.
1529-ben Dersi Pethky György özvegy Dorottya 2 jtelket (Gálfi) leányának Annának adományoz.
1533-ban Szamosfalvi Gerőfi Mihály, Pál és Jeromos, valamint Bikali Vitéz Tamás és neje Katalin néh. Gyerőfi Balázs leánya 2 itteni jtelküket (az egyik népes és Szabad nevű lakik benne, a másik puszta) Kendy Ferencznek eladják.
4801553-ban Wass Balázs fia ifj. János néh. Wass Tamásnak itteni részébe magát kir. adománynyal beigtatni akarta, de Wass Tamás ellentmondott.
1533-ban Hiadalmási Kántor Gáspárné Zsófia s Pujoni Medgyesi Máténé Dorottya, Szamosfalvi Gyerőfi Mihályt s testvéreit egy itteni rész elidegenitésétől tiltják.
1535-ben Szentegyedi Dobai Péter s Dobai Bálint özvegye Katalin, 1510-ben tett bevallásukat megerősitik, t. i. egy jtelküket Wass Balázs özvegyének eladják.
1535-ben János király Kendy Ferenczet, Mihályt és Antalt itteni részükben megerősiti.
1539-ben Réczei Ilona, Réczei Gergelynek Kendy Dorottyától származó leánya Gyerőmonostrai Radó Domokos özvegye, itteni részét néh. Kemény Miklósnak Réczei Druzsinától származó fiainak Ferencznek és Mátyásnak, valamint néh. Réczei Mihály fiának Gáspárnak ajándékozza.
1555-ben néh. Valkai Péter leánya Dorottya, itteni atyai részét férjének Pujoni Medgyesi Máténak eladja.
1568-ban Somlyai Gergelyné Ágnes néh. Szentgotthárdi János leánya, anyjának itteni részéből Czegei Wass János fiától Györgytől osztályt követel.
1568-ban Czegei Wass Domokos fia János, fia Pál, fia János, azon esetre, ha itteni részét Wass Györgytől visszaszerezheti, annak harmadrészét Szentegyedi Gergelynek igéri oda.
1570-ben Czegei ifj. Wass János fia György Szentgotthárdi id. Wass János leányának Ágnesnek Szentegyedi Somlyai Gergely deák nejének s gyermekeinek István, Borbála s Margitnak köteles része fejében 12 jtelket és a „Nagy Miklós tava helye” nevü halastavat adja oda.
1576-ban Báthory István fejedelem egy itteni részt Sombory Lászlónak adományoz.
1576-ban Kisfaludy Bertalan özvegye néh. Bothos Menyhért leánya Katalin egy itteni házát Szentegyedi Gergely deáknak veti zálogba.
1578-ban Dobay Benedek az itteni ugynevezett Botos részről, mely Szentegyedi Gergely deák kezén van, a ki előbb tordai kamaraispán volt, most kir. főügyésznek javára lemond.
4811580-ban Sulyok Albert leánya Anna Gyulai Tamásné, kinek nagyanyja Valkay János fia Péter leánya volt, itteni részét, az u. n. Valkay-részt, Medgyesi Margitnak, Medgyesi Mátyásnak Szentegyedi Valkay János fia Péter leányától Dorottyától való leányának, előbb Nemes Istvánné, majd Szentegyedi Bothos Menyhárdné, most pedig Pujoni Szente Miklósnénak és férjének eladja.
1587-ben Sombori László tiltakozik az ellen, hogy Szente Miklós magát az u. n. Bothos részbe beigtattatta.
1587-ben Sombori László néh. Bothos Andrásnak itteni részébe, mely Bothos résznek, vagy Bothos harmadnak neveztetik, beigtattatik, de Szentegyedi Wass Demetre, néh. Szentegyedi Haczoki Ferencz gyermekeinek Bálint és Ilonának nevében, továbbá Somlyai Gergely s neje Wass Ágnes és néhai ifj. Wass János leánya Erzsébet Márton Györgyné, Szente Miklós s neje Medgyesi Margit s fiai Szente Gergely és Bálint, Szentegyedi Szentiváni Pál s nővére Erzsébet néh. Bothos Menyhárt leánya, Szentegyedi Rácz János és neje néh. Bothos Gáspár leánya Anna, Dobay Benedek, Héjasfalvi Pál özvegye Wass Orsolya, (erről 1652-ben vallják, hogy Héjasfalvy holta után elvette Malomfalvi Gálffy Mihály s itteni része ennek leányára Erzsébetre Ákosfalvi Szilágyi Jánosnéra szállott), néh. Tárdy Antal leánya Anna ellentmondtak.
1589-ben Báthory Zsigmond itteni Bethlenvárához tartozó részét Báthory Endre bibornoknak adományozta.
1590 körül egy itteni részt Valkai Darkó s neje Meggyesi Máténé után leánya Margit Szente Miklósné, fiai Szente Bálint, Szente Gergely s ennek gyermekei: István, András, János és Margit birnak.
1591-ben Kovacsóczi Farkas kanczellár, mint a Sombory László gyermekei: Sándor, Farkas, Gábor, Zsigmond és Anna Theremy Sükösd Istvánné, Erzsébet Gyergyói Lázár Andrásné és Borbála gyámja, gyámgyermekei számára adományba kapják az itteni tizedet 29 frt 17 denárt.
1593-ban Gyulai Tamás fia Ferencz tiltakozik az ellen, hogy anyja Sulyok Anna itteni részét Szente Miklós özvegyének Medgyesi Margitnak eladta.
1594 körül Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett Gergely deák kir. főügyésznek itteni részét t. i. 2 magyar jobbágyot Bogáthy Menyhártnak adományozza.
4821606-ban Sombori László fiai Gábor és Zsigmond itteni részüket Szabó Márton kolozsvári polgárnak vetik zálogba.
1608-ban ugyanők ismét elzálogositják.
1609-ben Czegei Wass Ferencz özvegye Bogáthi Druzsi, előbb Barcsai Andrásné és fia György, az id. Czegei Wass György unokája, atyai nagybátyja Wass Jánossal itteni birtokukon megosztoznak.
1614-ben Szabó Márton kolozsvári polgárt itteni részébe beigtatják, másik birtokos Wass János és pulyoni Szentey Gergely.
1615-ben Szabó Márton itteni részét buni Bethlen Farkasnak eladja. Ugyanekkor Bethlen Gábor Szente Gergelyt itteni részében megerősiti. 1627-ben Bethlen Gábor Wass Jánost és Györgyöt itteni részében megerősiti.
1630-ban Bethlen János tutora Macskási Ferencz és neje Kemény Kata, másik birtokos Szentegyedi Deák István.
1631-ben egyik birtokosa idevaló Szente Gergely.
1635-ben birtokosai Was György és Szente Gergely.
1649-ben néh. buni Bethlen Farkas itteni része Macskási Ferencz kezére került, mint a kihez Bethlen özvegye férjhez ment, de a Wass család azt elperelte tőle.
1652-ben itteni birtokosok: Gyerő János leánya Erzsébet ákosfalvi Szilágyi Jánosné, Wass László, Nagy Máthé és Szente János.
1675-ben Szentei Jánosnak Kálnoki Borbálától való fia Bálint visszavonja Szentei Miklóssal két itteni telke iránt kötött egyezségét.
1677-ben febr. 7-én Apaffy fejedelem Bornemisza Annát Teleki János özvegyét a dézmafizetés alól itt mentesiti.
1694-ben birtokosai a Wass és Szente családok.
1702-ben birtokosai Szente Bálint, egy telkes nemes Sánta Miklós.
1754-ben Fábián Péter és neje Szentei Borbála, gr. Wass Ádám és György, Pujoni Nagy János, csikszentkirályi Bors Kelemen, pujoni Lenárt Dániel, Vesmás Márton.
1770-ben összeírt birtokosok: Csikszentkirályi Bors István s Pál anyai, Csikszentdomokosi Bernald Antal és bernádi Váczi Benjamin 483s csikszentmártoni Bocskos József armalisták férji s Széki Vesmás Márton armalista apai jogon.
1786-ban birtokosai: gr. Wass Sámuelnek van 9 jobbágya, 3 zsellére, gr. Wass Dánielnek 7 jobbágya, gr. Wass Miklós özvegyének 7 jobbágya, Csutak Simonnak 1 jobbágya, 2 zsellére, Bocskor Józsefnek 2 jobbágya, 1 zsellére, Bocskor Zsusánnának 2 jobbágya, 1 zsellére, Terebesi Józsefnek 1 jobbágya, 1 zsellére, Szoboszlai Jánosnak 1 zsellére, Juhász Antalnak 1 jobbágya.
1804-ben gr Wass Ádám fiai Miklós és Dániel atyjok itteni részén megosztoznak.
1809-ben birtokosai: gr. Wass Samunak van 10, gr. Wass Dánielnek 6, Juhász Antalnak egy, Biró Sámuelnek egy, Kerekes Mihálynak 2, Salak Miklósnak egy, Nagy Ilyésnek egy, Lénárd Andrásnak egy, Simon Péternek 2, Csedő Lászlónak 1/16, Gál Samunak egy, Széki Józsefnek 1/16, Bors Lajosnénak egy, Miklós Józsefnek 2, Havasalji Józsefnek egy, Tamás Józsefnek egy, Sinkai Andrásnak egy, Ferenczi Péternek egy, Daróczi Istvánnak egy, Horváth Ferencznek egy, Dobos Györgynek egy, Lénárd Andrásnak egy telke.
1820-ban birtokosai: gr. Wass Samu özvegye, gr. Wass György és Csedi László.
1830-ban Tamás József, gróf Wass Imre, Kádár István, Deák József, gr. Wass György, Sinka Farkas, Biró Sámuel, Terebesi András, Géczi Mária.
1837-ben birtokosai: a gr. Wassok, Biró, Deák, Dobos, Havasdi, Horváth, Kerekesné, Lebediné, Mocsánné, Nagyné, Sallachné, Synkay, Tamás, Terebesy, Balásy nemesek.
1840-ben Sinkai Sándor gub. kanczalista.
1845-ben Farkas Tamás emlittetik.
1863-ban özv. gr. Wassné Gyulai Francziska grófnő, gr. Wass Samu úrbéri kárpótlásban részesültek.
1866-ban az itt összeírt 41 füstből 18 nemesi füst volt.
Nemesi jogú birtokosai voltak: gr. Wass Albert (M.-Záhról), Dobos Áron és György, Lénárd János id. és ifj. és Samu id. és ifj., Biró József, András, János és Dénes, Heley János (Tasnádról), Tamás Sándor, Farkas, Lajos, Mihály és István id. s ifj., Ancza János, Kovács József, Csákai László és József, Fodor József (Oroszfájáról), Nagy Jakab és 484Tamás, Gulya János, Salak János, Horváth István, Fekete Simon (Szent-Gotthárdról), Szikszai Sándor, Finta Samu (Frátáról) és Váró Dániel.
Jelenlegi birtokosai (1898): gr. Wass Béla 159 h. 292 öl. Részint öröklés atyja után, részint vétel egyesektől. Csákai József 146 h. 275 öl. Öröklés és vétel. Biró János 101 h. 118 öl. Vétel felerészben Heleytől, felerészben a községi lakosoktól.
Népes, tisztán magyar lakta község hajdan.
A hagyomány azt tartja, hogy egykor szászok lakták. Magyar lakossága 1600–3 közt úgy elpusztult az előző évi háboru alkalmával, hogy nem maradt meg benne több öt léleknél, 5 háznál, ekkori nemesi udvarháza is el van pusztulva.
Jelenlegi lakossága magyar és román, ez utóbbiak 1700 körül kezdenek ide huzódni. Foglalkozásuk a földmivelés. Házaikat s gazdasági épületeiket rakófából, paticsból és földből épitik többnyire nádfedéllel.
Ev. ref. egyházközsége 1622-ben Szent-Egyed leányegyháza, a papnak fizetnek kölest, a templom számára 39 frtja kamatoz.
1643-ban a templomnak van 5 drb földje, melyből egy darabot a lakosok ajándékoztak. Urasztali készlete: egy ónpohár, kancsó és tányér. A reformácziót megelőző időből való kőtemploma czintermével együtt, a mely 1839-ben romlásnak indult, a hivek kéregetése folytán 1842-ben újra felépült és fel is szentelték.
1754-beli összeírás szerint a czinteremmel szemben a papilak, melyet az ekklézsia 1748-ban cserélt volt el Fábián Péter és neje Szentei Borbálával azon két darab telekért, melynek egyike a templom, a más pedig a falu végén van. A községen felül a ref. egyház temetője, van ekkor 13 drb szántója 16 köböl vetésre való s egy rétje 3 szekérnyi. Volt egy darab erdeje is a Verescserében, mint az öreg emberek beszélik, de elpusztulván a falu, az erdőt a régi háborus időben a község erdejéhez csatolták.
1749-ben midőn a határt felosztották, két darabot az ekklézsia számára is szakitottak, ki s azon kivül egy darab erdőből irtottak a pap számára. 1811-ben két fordulón 8 darabban van 86 véka vetésre való szántója, 8 szekér szénára való rét és 3 vékás kenderföldje. 1863-ban az ev. ref. egyház számára dézmakárpótlást utaltak ki. 1869-ben fekvősége 22 hold 1522 öl, a filiában 22 hold 1065 öl. A lelkek száma 198, melyből 91 férfi.
4851804-ben Prosa István az ekklézsia szükségeinek pótlására 10 frtot hagyományozott, melynek kamatja költhető el.
1835-beli feladás szerint a főegyházi tanács kezelése alatt van a pap számára letéve 500 frt. Wass-alapitvány. Leányegyháza Szent-Gotthárd.
Anyakönyve 1753 óta vezettetik.
A harangláb felirata szerint 1717-ben készült, a tengelyén 1763, az ifjuság karzatán: Örvendezz ifju a te ifjuságod idejében 1780, a mennyegzeten 1780, a szószéken: Vesmás Márton készitette 1757. olvasható.
Urasztali készleteket ajándékoztak: 1654-ben egy ónkancsót Domokos János, egy mást 1669-ben Vesmás János, 1733-ban Elek Márton széki lakos, Csáni Györgyné selyemmel varrott keszkenőt, 1758-ban Admirán (Adorján) Anna egy ezüstpoharat s tányért, egy óntányért 1754-ben Kis Kata Láposi Samuné. Egy tányért, urasztalára való takarót a XVIII. század elején Magyari István ajándékozott, 1819-ben ns. Daróczi István szövetnemüt, 1862-ben Váró Dánielné Jakab Juliánna több fehérnemüt.
Pulyon anya- és Szent-Gotthárd leányegyház lelkészei: 1643-ban Szentmiklósi Péter, Járai Ferencz 1748-ig, Zilahi György 1749-ig, Tályai Ferencz 1753-tól, Máté Benedek 1755-től, Biró András 1794-ig, Biró János 1794-től, Ilyés Sámuel 1798-tól, Gellért Ábel 1800–1821-ig, Kolozsvári Sámuel 1822-től, Szabó István 1826, F. Kovács Sámuel 1828–30-ig, Szabó Sándor 1831-ig, ifj. Boros István 1832–48-ig, Dobozi József 1850-től, Gulya János 1860-tól, Vályi János 1855., jelenleg 1898-ban Baló Bálint. Leányegyházközségei: Szent-Egyed, Szava. Fiókegyházközségei: Szent-Gotthárd, Ombuz, Bagács.
Iskolája 1684-ben fennállott s azután megszünt, időközönként mely alkalommal a leviták paposkodtak, tanitottak is. 1830-ban szervezték újra, 1894-ben engedélyeztettet állami iskolája.
Gör. kath. egyházközség. Temploma kőből épült. 1749-ben ez egyház részére is a község birtokából 2 jókora drb részt szakitanak ki. Anyakönyvét 1828 óta vezetik. A papi teendőket a szentegyedi lelkész végzi. Iskolája a szentegyedi anyaekklézsiával közös.
E három oldalról hegyek által körülvett község éghajlata mérsékelt és egészséges.
4861721-ben két fordulós határának déli része sárgás, a hegyek oldalai az őszi, az észkas része félig fehér s ez a tavaszi vetésre alkalmas, trágyázni nem szokták, 6–8 ökörrel kétszer szokták szántani, őszi és tavaszi gabonát tisztán termi, szénája közepes minőségü. Van tüzelésre való fás erdeje, a hadi út terheitől ritkán szenved, malma és piacza Szamosujvár. Szántója 80 köbölnyi, elvetettek 23 köb. őszi, egy köb. tavaszgabonát, termett 296 kal. búza, rozs, 18 kal. zab, árpa, 18 kal. kender, szemül 5 véka törökbúza, rétje 22 szekérnyi, 10 kapásra való szőlőjében 62 veder bor terem. Főzőüstök jövedelme 10 frt. Van itt 22 ökör, 16 tehén, 9 borju, csikó, 2 ló, 23 juh, 7 méhköpü, 28 sertés.
1837-ben határa eléggé termő, van tava, tölgyes és nyires erdeje, sóskútja.
Jelenleg határa termékeny. Terményei: törökbúza, búza, zab, kevés rozs és kender. Állatai: hazai fajta szarvasmarha és juh. Gyümölcse: nem nemes faju alma, körtve, szilva, dió és baraczk. Kevés szürke patakköve van.
Határhelyek: 1514-ben Vágottcsere és Boncziberek, erdők.
1643-ban Almáspatak, Fülesvölgy, Kigyólik (Kigiolik), Csókakő (Cziokakő), Szilvajbércz, országút mellett, Kenderföld.
1749-ben Akasztó bércz (szántó), Szent-Gotthárd határszél, Alsó és Felső forduló, Fülesvölgy, Fábián föld, Czegei csere előtt, Dobos kútja, Czegei út mellett, Nyilak, Máléföld, Veress erdő, Árkok és forrás, Ombozi út, Polczfok, Kőbánya.
1754-ben Lókert, Ombozi út, Berekfű, Három falu dombja, Temető, Országút, Oláh papság föld, Fülesvölgy, Doboskútja, Vágott cserefák, Czegei csere, Kopasz oldal, Veres erdő, Veres csere.
1804-ben Veres csere és Gyertyános, erdők.
1811-ben Felső forduló, Ombozi út, Alsó forduló, Mocsár, Kiskút.
1864-ben Pap gödre, Középső gödör, ol. Groapa din mizslok, Akasztófa gödre, ol. Groapa akasztailor, Gyertyános, Almáspatak, Lókert, Bikafű, Ördögvár, Kuczer, Kőbánya, Szöllő oldal, ol. Koasztavii, Brinzer.
Lakossága: 1603-beli összeírás szerint az egész faluban 5 lélek és 5 lakóház maradt meg az előző évi háboruból.
1700-ban 8 jobbágy, egy szegény és 5 nemes lakosa van s az egész községben 13 ház.
4871721-ben 2 jobbágy, 9 zsellér, 2 kóborló, 4 nemes lakosa van, kik a kóborlók kivételével 13 házban laknak, el van pusztulva egy ház.
1750-beli összeírás szerint van 3 jobbágy, 11 zsellér, 5 kóborló, egy adózó, 4 nem adózó nemes, 5 udvari cseléd s összesen 29 családfő lakosa, kik 22 házastelken laknak, el van pusztulva egy ház.
1837-ben lelkek száma 421, ebből nemes 80, a házaké 75.
1857-ben 480 lakosból, 52 róm. kath., 211 gör. kath., 197 ev. ref., 8 unitár, 12 zsidó, házak száma 100.
1886-ban 519 lélekből 41 róm. kath., 183 gör. kath., 286 helv. hit., 9 zsidó.
1891-ben 415 lélekből 45 róm. kath., 208 gör. kath., 150 ev. ref., 12 izraelita.
Adója 1721-ben 202 frt. 1898-ban 917 frt 53 kr.