Dr. Gábor Gyula: A kormányzói méltóság a magyar alkotmányjogban. Budapest, év nélkül, 8-ad r., 255. l.
Dr. Gábor Gyula: A kormányzói méltóság a magyar alkotmányjogban. Budapest, év nélkül, 8-ad r., 255. l.
Jogtörténeti irodalmunk régi, érdemes munkása ebben a legújabb művében aprólékos gonddal gyüjti össze azokat az eseteket, amikor interregnum, vagy akadályoztatás folytán a királyi hatalmat nem a király, hanem helyette valaki más gyakorolja. Ezen teljességénél fogva a mű többet is nyujt, mint amenynyit a címe ígér, t. i. nemcsak a szoros értelemben vett és a mai terminológia által körülhatárolt kormányzói méltóság alkotmányjogi mibenlétével és történetével foglalkozik, hanem a királyi helytartók működésének jogi alapjaival is; sőt tárgyalása körébe vonja azokat az eseteket is, mint Bocskay István, Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, akik kormányzói jellegű jogkört gyakoroltak a nemzet akaratából, mint jogforrásra támaszkodva, szemben a koronás királlyal. Gábor Gyula munkája ugyan elsősorban a jogtörténeti problémákat igyekszik igen részletes forráskutatások alapján megoldani, de a szakkörök érdeklődésén túl is széleskörű érdeklődésre számíthat. A jegyzetekben rendkívül gazdag és diplomatikai szempontból is becses anyagot gyüjtött össze s mindenütt igyekezett kutatásának határait mentől szélesebb körben megvonni. Az általa felkutatott, eddig kiadatlan forrásanyagból a legfontosabbakat a függelékben teljes szövegében is közli.
Gábor Gyula művének negyedik része az 1920:I. törvénycikk módosításának, illetőleg a kormányzói jogkörnek a történelem általa levont tanuságai értelmében való kiterjesztésével foglalkozik. Ezzel a kérdéssel azonban itt aligha lenne helyénvaló foglalkozni, mert ez már a politikai exigentiák körébe tartozik, amelyet maga Gábor is a magyar jogalkotás állandó és legjellemzőbb tényezőjének mond.
Gábor Gyula munkájában összegyüjtött gazdag anyagot egyforma haszonnal értékesítheti a történetíró, a közjogász és a politikus.
Dr. Tóth László.
