Ady Endre: Zuhanás a Semmibe
A Semmibe
S minden készet nemesen másnak hagyni.
S késlekedik,
Mint vicinális sötét, kis vidéken.
Életemet.
De az a gúnyos Sors nem akarja.
Hát én legyek magamnak durva őre
És a Halált
Én invitáljam előbb és előre?
És örülök,
Hogy úgyahogy, de élőn megmaradtam.
És utamon
Szabad az út, csak jönnének még többen.
S mégis élve
Semmisülni, élni, vágyni és kapni.