Arany János: ARANYAIMHOZ
Gazdag leszek, gazdag vagyok:
Lám a szerencse rám talál,
Hozzám kapnak az aranyok.
Színünk, nevünk úgyis rokon:
Nosza, ki hogy segítni tud,
Segítsetek bátyátokon.
Távolban is szerettelek,
Hej, beh sokat törém szegény
Fejem, míg lebűvöltelek!
Ne, mint ama gaz nép taval:
Alighogy bekopogtatott,
Megint elillant csakhamar.
Nagyon szelíd ember vagyok.
Csöndes fiókban tartalak,
Hol nincsenek több aranyok.
Bolond fővel, hogy menjetek,
Akkor se hajtsatok reám:
Az istenért! ne higgyetek.
Az se legyen nektek zokon:
Ha az ajtón kivetlek is,
Jőjetek be az ablakon.
Több társat is segíteni,
Hogy, ha ismét útat adok,
Ne bírjalak elküldeni.
Eszembe jut Peru s hazám:
Mért mindenik oly holtszegény,
Pedig aranyja sok van ám.
Földhözragadt inség jele?
Csak gúnyol a világ talán
Szegény magyar költőt vele?
Elhal számon a felelet.
Jó atyafi, hadd fizetek!
Kérem azt a kötlevelet.