Babits Mihály: A GYILKOS BORA
A GYILKOS BORA
Szabad vagyok, meghalt az asszony!
Ihatom torkig! Nincs, ki ma,
ha pénztelen jövök haza,
sírva szivembe hasogasson.
Ihatom torkig! Nincs, ki ma,
ha pénztelen jövök haza,
sírva szivembe hasogasson.
Boldog vagyok, mint egy király!
Kristályfényű az ég felettem!...
Mikor őt hajdan megszerettem,
akkor volt ily gyönyörü nyár!
Kristályfényű az ég felettem!...
Mikor őt hajdan megszerettem,
akkor volt ily gyönyörü nyár!
A vad szomjnak, mely bennem él s ég,
nem volna annyi bor elég,
amennyivel betellenék
a sírja; - és ez nem csekélység:
nem volna annyi bor elég,
amennyivel betellenék
a sírja; - és ez nem csekélység:
mert egy mély kútba dobtam és
a káva köveit kivettem
s fölébe hánytam, úgy temettem;
- s most jön, ha jön, a feledés.
a káva köveit kivettem
s fölébe hánytam, úgy temettem;
- s most jön, ha jön, a feledés.
Szerelmi esküink nevében,
melyek emléke multból int,
és hogy kibéküljünk megint,
mint régi kéjeink hevében,
melyek emléke multból int,
és hogy kibéküljünk megint,
mint régi kéjeink hevében,
légyottra hívtam újra, mély
esti titokra, vad magányba -
s eljött, mint egy bolond leányka!
Mindenki bolond, aki él!
esti titokra, vad magányba -
s eljött, mint egy bolond leányka!
Mindenki bolond, aki él!
Még szép volt (bár sokat lerombol
a gond s a bánat); én szegényt
nagyon szerettem, s épp ezért
mondtam: Távozz e siralomból!
a gond s a bánat); én szegényt
nagyon szerettem, s épp ezért
mondtam: Távozz e siralomból!
Senki sem ért meg engemet,
mert látja-e így legmerészebb
lázában e sok buta részeg,
hogy a bor szent halál lehet?
mert látja-e így legmerészebb
lázában e sok buta részeg,
hogy a bor szent halál lehet?
E durva nép, kit seb se verhet,
vakon, vak gép módjára, jár,
mert soha még, se tél, se nyár,
nem érzett igazi szerelmet.
vakon, vak gép módjára, jár,
mert soha még, se tél, se nyár,
nem érzett igazi szerelmet.
Sötét varázsát, pokoli
felvonulásait, bilincses
haláltáncát, s mérgei kincses
üvegcséit nem ismeri. -
felvonulásait, bilincses
haláltáncát, s mérgei kincses
üvegcséit nem ismeri. -
Szabad vagyok, magamban újra!
Estére holtrészeg leszek!
Félést, fájást nem érezek!
Kifeküszöm a kocsiútra
Estére holtrészeg leszek!
Félést, fájást nem érezek!
Kifeküszöm a kocsiútra
s úgy alszom ott mint egy kutya!
S jön majd vasas, nagy kerekekkel
megrakva földdel és kövekkel
szekerek súlyos csapata,
S jön majd vasas, nagy kerekekkel
megrakva földdel és kövekkel
szekerek súlyos csapata,
átszelni testem, vagy lecsuklott
bűnös fejemet zúzni szét:
nevetem, mint a szentmisét,
mint az Uristent, mint a poklot!
bűnös fejemet zúzni szét:
nevetem, mint a szentmisét,
mint az Uristent, mint a poklot!
