Babits Mihály: A VÁMPÍR
A VÁMPÍR
Te aki mint egy tőrdöfés,
síró kebelembe beszöktél;
mint egész sereg ördög és
bolond menet, cifrázva jöttél,
síró kebelembe beszöktél;
mint egész sereg ördög és
bolond menet, cifrázva jöttél,
hogy megalázott szellemem
legyen ágyad és birodalmad;
te kihez kötve bús szivem,
miként láncához a szilaj rab,
legyen ágyad és birodalmad;
te kihez kötve bús szivem,
miként láncához a szilaj rab,
mint borhoz az iszákosok,
miként a hullához a féreg,
mint kártyához vak szenvedélyek
légy átkozott! légy átkozott!
miként a hullához a féreg,
mint kártyához vak szenvedélyek
légy átkozott! légy átkozott!
Szóltam a síma szablya-élnek,
szabadítson meg engemet;
kértem a néma, csalfa mérget,
segítse gyengeségemet:
szabadítson meg engemet;
kértem a néma, csalfa mérget,
segítse gyengeségemet:
jaj! méreg és tőr megvetettek,
ezt adták nékem válaszul:
"Nem vagy méltó hogy életednek
bús bilincséből szabadulj.
ezt adták nékem válaszul:
"Nem vagy méltó hogy életednek
bús bilincséből szabadulj.
Nyomorult! bár föloldanók rab-
láncaidat: mit érne még?
Csókjaid újraköltenék
hulláját szörnyü vérszivódnak!"
láncaidat: mit érne még?
Csókjaid újraköltenék
hulláját szörnyü vérszivódnak!"
